1914
Micsoda kupi van itt!
Miskolc, július 28.
Peczérvölgyi Samu cikke
Azzal, hogy megtörtént a hatósági bejárás a Lefkovics Albertné építette éjjeli mulató(kupleráj)nál, a miskolci Joshivaránál, és a városi hatalmasságok mindent rendben találtak, talán új fejezet kezdődik Miskolc éjszakai életében. Régi ügy már ez, jó 10-15 éves. Azóta megy a huzavona a miskolci bordélyházak körül. A város gyors fejlődését az elmúlt 30-40 évben a prostitúció fellendülése is követte. Nincs ezen csodálkozni való, mindenhol így van ez. Miskolc kuplerájai tradicionálisan egy kivételével a Rozmaring utcában voltak. A nagyokos városi potentátoknak jó tíz éve eszükbe jutott, hogy ez így tovább nem mehet, hisz a Rozmaring utca mégiscsak a belváros: a megyeháza, Korona-Szálló mögötti terület, egy köpésre a Kossuth és Széchenyi utcáktól, a környéken templomok és iskolák.
Még annak idején, 1905-ben dr. Gencsi Samu városi képviselő nyújtott be javaslatot a bordélyházak kisajátításáról és áthelyezésükről. A Rozmaring utcában négy kupleráj működött 37 kéjnőt foglalkoztatva. A kupik felszámolásának és áthelyezésének városrendezési, közegészségügyi, bűnügyi, erkölcsi-etikai szempontjai voltak. Na, el is vitatkoztak a kitelepítés kérdésén jó néhány éven keresztül. Rossz nyelvek szerint ebben az is közre játszott, hogy a viták a közgyűlésben belenyúltak a késő délutánba, az alkonyatba. És ennél a megvilágításnál, ebben a napszakban a városatyák közül jó néhány mindjárt nem találta a bordélyházak közelségét olyan megbotránkoztatónak, mint nappal. Pedig évek alatt számos panasz érkezett a városhoz. A református egyház Palóczy-utcai fiú iskolájának udvara a Pecze-parton végződik, éppen szemben a (bordély)teleppel, s mint ahogyan az iskola elöljárói írták: „a gyermeki kíváncsi természet, s pajkosság nem egyszer csábítja a tanulókat, hogy átnézegessenek, a mely kétségbevonhatatlanul alkalmas arra, hogy a 10-12 éves serdülő gyermekeket érzékileg csiklandozza, s megrontsa”. Vagy, mint egy másik panaszos beadvány szerint: „A Tiszáninneni Református Egyházkerület felsőbb leányiskolájának bejárata éppen szemben van ezzel az úttal, amely ama telep felé vezet, amely úton nemegyszer történnek találkozások, főként téli időszakban reggel 8 óra tájban, olyan egyénekkel, akik a telepről jönnek, sokszor egészen züllött állapotban, sokszor karon vezetve a kéjnőket s illetlen beszédekkel, s mozdulatokkal megmételyezik az ártatlan leánylelkeket”. „A református egyház Újtemplomába vivő Kossuth-utcán gyakran láthatók a telepen elázott alakok, rendetlen öltözékben, éktelen káromkodásokat végezve, leírhatatlan erkölcstelen s trágár beszédeket hallatva, nagy és mélységes megbotránkozására a templomba menő áhítatos közönségnek, a mely közmegegyezéssel sürgeti a telep megszüntetését, s ha az állapot megmaradna az eddigiben, az arra engedne következtetni, hogy a város vezetősége készakarva mételyezi meg egyfelől gyermekeink ártatlan lélek- és szívvilágát, másfelől a templomi közönség felháborodását tekintetbe sem veszi”.
A városi tanács az előbbiek során említett hosszas, évekig tartó viták és procedúrák után 1912. június 4-én hozta meg 3080/1912. számú határozatát, amely kimondta: a bordélyházakról és kéjnőkről alkotott szabályrendelet 10. §-a értelmében a Rozmaring utcai összes bordélyházát megszüntetik, s azok áthelyezésére végső határidőként 1913. május 1-jét jelölték meg.
A határozat indoklása kifejtette, hogy a Rozmaring utcai házak közvetlen közelében terülnek el az izraelita hitközség Palóczy utcai templomához, keskeny köz választja el őket a megyeháza telkén újonnan emelt szolgabírói épülettől. Az épület ablakain a bordélyházak bejáratára és szintén a közre néző ablakaira látni. Alig 50 lépésnyi távolság választja el az egyik telepet a Tiszánneni református egyházkerület felsőbb leányiskolájának kapubejáratától és szemben fekszik ugyanezzel a teleppel a református egyház Palóczy utcai fiúiskolájának az udvara.
A határozat végezetül leszögezte, hogy az áthelyezésre adott végső határidőt semmi körülmények között meg nem hosszabbítják. A határozatot már Nagy Ferenc polgármester aláírásával kézbesítették az érdekelteknek. Pedig voltak ellenvélemények is! Nem is akárkik ellenezték a Rozmaring utcai kupik áthelyezését. A város két felkért szakértője, Rimóczy József rendőrfőkapitány és dr. Szabó Ármint tisztifőorvos. Mind ketten jelentésükben avval érveltek, hogy közegészségügyi és bűnmegelőzési szempontból, az ellenőrizhetőség szempontjából legjobb helyen a Rozmaring utcában vannak a bordélyok. Érveiket figyelmen kívül hagyták a döntéshozatalban.
A kupik üzemeltetői közül Lefkovics Albertné kapott a várostól építési engedélyt új „éjszakai mulató” építésére. Lefkovics Albertné régebben a Rozmaring utca 7. szám alatt vitte a boltot, most kicsit arrébb az Árpád utca 9-11. számú telket kapta meg. Ez a telek a Fazekas utcára néz, nem a belváros, de mégis jó helyen építette fel bordélyházát, ami méreteiben és szolgáltatásaiban egyedülálló Magyarországon.
A bejáráson a városi képviselők elámultak. Az épület színvonalán túl, szellemesebbnél is szellemesebb, cementbetűkből készült felirattal találkoztak a falakon, mint például: „Jobb kétszer vétkezni, mint egyszer hibázni”, vagy „A nagyvilágon e kívül nincsen számodra hely”, „Ez a föld melyen annyiszor apáid vére folyt”. Az Árpád utcai front felett ez a felirat áll: „Árpád apánk, ne féltsd ősi nemzeted”, és mellette a falban egy relief: Árpád, amikor nagy üggyel-bajjal behatol a Vereckei-szorosba!”
A tanács megtekintette a mulatót és azzal a leszűrt véleménnyel hagyta el az épületet, hogy ennek párja nincs az egész kontinensen. Melegen gratulált a tervező építésznek, Bloch Alfrédnak e remek épületért!
Reméljük Lefkovics Albertné Joshivarája békét hoz végre ez ügyben Miskolcon és szolgáltatásainak színvonalával megelégedésére lesz a kuncsaftoknak, még akkor is, ha a vendég városi képviselő!
Az utaztató megjegyzése:
Rozmaring utca: A mai Patak utca
Joshivara: Tokió egyik városrésze, amelyet Európában a bordélytelepek, negyedek szinonimájaként emlegetnek.
Árpád utca 9-11: Ma Fábián utca 6. A Miskolci Szimfonikus Zenekar Zenemalom épületének helyén állt a Miskolci Joshivara. A Zenemalom épületét Ferencz István tervezte 1979-ben.