1928
Éhségsztrájk az Avastetőn a szerelemért!
Miskolc, július 15.
Peczérvölgyi Samu cikke
A rendőrkapitányság kihágási osztályát érdekes eset foglalkoztatta. Szereplője két fiatalkorú: egy 17 éves fiú és egy 15 éves leány, akik két nappal ezelőtt azzal az elhatározással mentek ki az avasi szőlőkbe, hogy ott éhen halnak és a halálban örökké egy másé maradnak. A két szerelmes nem hajthatta keresztül tervét, mert a szalmakazal lakóira egy gazda felhívta a rendőrség figyelmét, melynek aztán egyik járőre beszállította a szerelmeseket a központi ügyeletre.
A tragédiának készült tragikomédia az elmúlt tél egyik hideg januári délelőttjén kezdődött. Összetalálkozott egy hentesinas egy munkásleánnyal. A két gyermek rövid félórás együttlét után megszerette egymást és örök hűséget fogadtak egymásnak. Elváláskor erősen fogadkoztak, hogy vasárnap délutánjaikat egymásnak szentelik. A sors azonban másként döntött. A találkozást követő első vasárnapon éppen úgy hiába várta a fiú a szerelmesét, mint a következő vasárnapokon. A leányt ugyan is, aki csak fél évvel korábban maradt ki az ismétlő iskolából, szegénysorsú szülei kenyérkeresetre fogták és szolgálatba adták egyik vendéglőbe. Időközben a fiúnak leteltek az inaskodási évei és néhány héttel korábban felszabadult.
Most vasárnap délelőtt váratlanul összetalálkozott téli szerelmesével. A viszontlátás azzal a megkapó elhatározással járt, mely a két gyermekszerelmest előbb ki a határba, azután az éhenhalás felé kergette. Ahogy a rendőrbíró előtt álltak – a fiú a jellegzetes hentes uniformisban, a leány egyszerűen szabott kék alapú fehér pettyes mosóban – gyűrötten, megtépetten, mind kettő földre süti a szemét. Ebben a pillanatban a tizenötéves cseléd évekkel látszik idősebbnek az erőteljes hentessegédnél, akinek az arca pirosságát nem halványította el a két napos koplalás és a többhetes állásnélküliség gondja. A rendőrbíró szelíden korholja őket: – Nektek még előbb meg kell ismerni az életet, azután dolgozni sokat az életért, hogy a halálra gondolhassatok.
Mind kettő hallgat, láthatólag egyik is, másik is küzd a feltörni készülő könnyeivel.
Beismerő vallomásuk után a rendőrbíró meghozza ítéletéit: elrendeli mindkettőjük ideiglenes őrizetbevételét mindaddig, míg a két fiatalkorú előéletére vonatkozó adatokat beszerzik. Végleges ítéletet csak ezek után mond. Már a cella felé való kisérés közben azt kérdi a hentessegéd a rendőrtől: – Kapunk itt enni? – Kaptok! A feleletre felcsillan a szeme. Ugyan ekkor a leány szeméből is legördül egy könnycsepp.
Természetesen a fiatalokat másnap elengedték, hiszen nem követtek el semmit, de a rendőrbíró határozata szerint, csak másnap este, reggeli, ebéd, vacsora után szabadulhattak!