1949
Belehalt kihallgatása során szerzett sérüléseibe Fekete Jenő volt képviselő
Miskolc, április 6.
Dudujka Pál cikke
Mindössze 45 éves volt. Útban volt. Bebörtönözték és olyan súlyosan bántalmazták, hogy sérüléseinek szövődményeibe belehalt. Fekete Jenő volt nemzetgyűlési képviselőre emlékezünk.
Fekete Jenő kereskedőnek készült, de csakhamar gazdálkodó lett, saját birtok hiányában mostohaanyja földjét művelte. 1945-ig politikával nem foglalkozott, ekkor azonban belépett a kisgazdapártba és hamar annak egyik vezető egyéniségévé vált. Már 1945-ben vármegyei szervező titkárként járta Abaúj falvait, majd 1946. október 4-én, miután Cziáky Endre képviselő elhunyt, a Nemzetgyűlés tagja lett. 1946 végén a párt Abaúj megyei szervezetének titkárává választották, s igen élénk politikai tevékenységet végzett. Csillaga azonban hamar leáldozott. A kisgazdapárt soraiba beférkőző kommunisták 1947 nyarán indítottak támadást ellene azzal a váddal, hogy más pártnak fejt ki propagandát. A kriptokommunisták augusztusban kizáratták a pártból, Fekete azonban nem nyugodott bele a dologba, s a Pfeiffer-féle Magyar Függetlenségi Párt színeiben folytatta áldásos munkáját. A Pfeiffer-párti listán 1947. augusztus 31-én országgyűlési mandátumot is szerzett, azt azonban csupán három hónapig birtokolhatta. Miután a párt vezérét, Pfeiffer Zoltánt számüzetésbe kényszerítették, novemberben törvénytelen módon a párt összes országgyűlési mandátumát megsemmisítették, így Feketét is megfosztották képviselői székétől. Ezzel a lépéssel a kommunisták színleg is lemondtak a demokráciáról.
A Pfeiffer-párt betiltása után sok képviselő került az ÁVO markába. Még az ősszel Feketét is letartóztatták, nyilván a sosem létező „államellenes Pfeiffer-párti összeesküvés” kreált ügyében. Végül azonban nem politikai bűncselekmények elkövetésével vádolták meg. Tavaly, november 16-án a miskolci törvényszék uzsora egyesbírája, dr. Bóta Béla az őszi szántási-vetési ütemterv be nem tartása miatt ítélte félév börtönre, 1000 forint pénzbüntetésre és 5 év hivatalvesztésre. Az ítéletet Kázsmárkon dobszó útján kellett kihirdetni, hogy mindenki tudja, egy országgyűlési képviselőt is akkor börtönöznek be, amikor csak akarják. Feketével együtt állt a bíróság előtt alkalmazottja, Tóth Ferenc is, őt azonban a bíróság felmentette a vádak alól. Nyilvánvalóan Tóthtal kívánták bizonyítani az ítélet igazságos voltát. Kívánták, merthogy senki sem hitt nekik. Minden kázsmárki tudta, hogy Fekete elítélése egy számukra küldött üzenet, amelynek a lényege az: pofád megfogni, azt csinálsz, amit mondok, akkor és úgy, ahogy mondom. A kázsmárkiak megértették az üzenetet és megértette azt Fekete Jenő is. A volt képviselőnek nem volt sok választása, szó szerint beleverték a fejébe „tudást”. Oly brutálisan bántalmazták, hogy bántalmazásai következtében szövődmények alakultak ki, amelyek súlyos betegség formájában támadták meg a testét. Januárban szabadon bocsátották, de kínzásai következtében azóta is szenvedett, aztán április 4-én kázsmárki otthonában átadta lelkét teremtőjének.
Szimbolikus ez a dátum, április 4-e. A „felszabadulás” emléknapja. Hogy az országunk valóban felszabadult-e 1945. április 4-én, abból most ne nyissunk vitát. Tény azonban, hogy Fekete Jenő április 4-én megszabadult kínjaitól, megszabadult megaláztatásától, megszabadult a terrortól. Rövid életet adott neki a sors, de annál tartalmasabbat. Halála égő mementóként fog minket emlékeztetni a „felszabadulásra”.