1946
Szovjet hadbíróság után magyar népbíróság elé kerül
a málenkij robotról hazatért Hoffmann-fiú
Miskolc, április 16.
Dudujka Pál cikke
Huszonkét éves, de már megjárta a szovjet lágereket, a szovjet katonai bíróságot és hamarosan a magyar népbíróság elé kerül. Hoffmann József egy hétköznapi srác, vegyipari hallgató, aki úgy háborús bűnös a kommunisták szemében, hogy sem katona, sem nyilas nem volt és igazából egy csínyen kívül semmit sem tett.
Jó egy éve, hogy közel négyszáz diósgyőri civilt a Szovjetunióba hurcoltak, közmunkára – ahogy mondták. Hosszú hónapokig semmit sem lehetett tudni róluk, míg aztán ez év februárjában hazatért a deportáltak első, többnyire betegekből álló csoportja, köztük a Hoffmann-család három férfitagja, id. Hoffmann József községi irodatiszt és két fia, Miklós és József.
Hoffmannékat valósággal megrohamozták az elhurcoltak hozzátartozói, hogy némi felvilágosítást kapjanak tőlük a még mindig a Szovjetoroszországban sínylődő gyermekeikről, férjeikről. Köztük voltak a Fazekas-testvérek, Dénes és György, akik nővérük, Erzsébet hogyléte és holléte felől tudakolóztak. A körülbelül egyidős Hoffmann és Fazekas-testvérek között hamar baráti kapcsolat alakult ki, s ettől kezdve gyakran összejártak szórakozás céljából. Az egyik ilyen alkalommal, február 23-án este egy italozás során társaságuk a diósgyőri I. világháborús Hősök szobra felé sétált. Ott kivált csoportjukból Zorger Lajos 21 éves gyári tisztviselő, aki a Fazekas- és Hoffmann-testvérekhez hasonlóan szintén nem jó szívvel gondolt a szovjetekre.
Zorgerék ugyanis úgy élték meg a „felszabadulást”, hogy három vöröskatona a lakásajtó zárát szétlőve rontott rájuk otthonukban. Zorger-mamának még idejében sikerült kislisszolnia az ablakon, így amikor a házba betörő oroszok nőt és órát követeltek rajtuk, asszonnyal szolgálni már nem tudtak. A Zorger-család tehát szerencsésen megúszta a támadást, de a fiúban mély nyomot hagyott az eset és az ital hatására, illetve a szovjet emlékmű láttán eluralkodtak rajta érzései. Zorger Lajos előbb a szobornál elhelyezett ötágú csillagot letörte, földre dobta és megtaposta, majd kitépte az ott elhantolt szovjet katonák sírjain lévő fakereszteket is. Ugyancsak eltávolította a sírok között lévő szovjet emlékműn lévő sarlókalapácsos jelvényt. A nyomozás rögvest megindult a „fasisztának” hazudott elkövetők kézrekerítésére, a rendőrség azonban hetekig nem lelt nyomukra.
A Hoffmann-Fazekas baráti társaság így továbbra is összejárhatott, s március 8-án már megint „bajt csinált”. Történt ugyanis, hogy a Szovjetuniót megjárt ifj. Hoffmann József egy hirtelen ötlettől vezérelve lekapta az újdiósgyőri kommunista párt utcai falitábláját, majd elrohant vele azzal a céllal, hogy kicserélje azt Sajgál korcsmáros táblájával. Jó heccnek tűnt, útközben azonban járókelők tűntek fel, s ezért ifj. Hoffmann gyorsan megszabadult a táblától. Egyszerűen bedobta a Szinva-patakba a tárgyi bizonyítékot.
Mintegy másfél hétig úgy tűnt, nem is lesz semmi gond ezekből a kis rongálásos ügyekből, március 19-e körül azonban az egész társaságot letartóztatták. Nem csak az „elkövetők”, Zorger Lajos és ifj. Hoffmann József kerültek a fogdába, de hasonló sorsra jutott Fazekas Dénes és testvére, György, Hoffmann Miklós, Schmidt Zoltán, Feszt Imre, Hámorszky Béla és Lang Gyula is. A rendőrök korántsem voltak velük kíméletesek. Napokon át kézzel és gumibottal verték, kínozták a fiúkat. Fazekas Györgynek három egészséges fogát is kiütötték. A cél szentesíti az eszközt, a cél pedig a beismerő vallomás. Nem is lett volna ezzel gond, ha nem akarnak olyat is bevallatni a fiúkkal, amit nem követtek el! A fiúk készséggel elismerték, Zorger rongálta meg a szovjet emlékművet, ifj. Hoffmann József pedig a kommunista párt táblájának eltűntetésében volt ludas. Ez azonban kevés volt.
A rendőrség egyenesen egy fegyveres „nyilas összeesküvést” akart láttatni társaságukban, amelynek szervezője és vezetője Zorger Lajos, további vezetői pedig Fazekas Dénes és Hoffmann József voltak. Koncepciójuk szerint a „fasiszta banda” arra készült, hogy egy ellenforradalom kitörésekor fegyveresen támadnak a Vörös Hadsereg és a „baloldali mozgalom” tagjai ellen, s míg ez be nem következik, addig pedig a szovjet emlékművek és a kommunista párthelyiségek ellen intéznek támadásokat. Utóbbi alátámasztásául gyorsan a nyakukba akarták varrni az összes ilyen jellegű „merényletet”. A letartóztatott fiúk a koncepciót még kegyetlen megveretésük után sem mondták fel teljesen, azt viszont beismerték, hogy a régi rendszer hívei, gyűlölik a szovjeteket (ez igaz is lehet), fegyvereket rejtegettek és hogy ijesztés céljából utána akartak lőni Sztaskó János volt MOKAN-vezetőnek, aki jó éve összeállította a deportálandók listáját.
Többszöri kihallgatásuk után a fiúkat internálták. Ifj. Hoffmann valószínűleg ekkor találkozott ismét apjával, akit hazatérése után nem sokkal szintén internáltak valamilyen mondvacsinált ok miatt. Már-már úgy tűnt, ezzel a hatóság lezárta az ügyet, de nem így történt. Mindenki meglepetésére a fiúkat később a szovjet parancsnokságra szállították át. A szovjet hatóságok háborús bűntettként kezelték a katonasírok megrongálását, ezért hadbíróság elé állították a fiúkat. A szovjet hadsereg katonai törvényszéke Budapesten tárgyalta ügyüket. Zorger Lajost golyó általi halálra ítélték, míg társait – Fazekas Dénest, Fazekas Györgyöt és ifj. Hoffmann Józsefet – felmentették a vád alól. Utóbb Zorger Lajos büntetését 10 évi, javító-nevelő munkatáborban letöltendő szabadságvesztésre változtatták, majd a Szovjetunióba szállították büntetése letöltése céljából.
A szovjetek által ártatlannak talált Fazekas-testvéreket és ifj. Hoffmann Józsefet április 2-án szabadon bocsájtották. Kálváriájuk azonban még nem ért véget. A magyar rendőrség ismét lecsapott rájuk, mindannyian internálótáborba kerültek, tegnap pedig a miskolci népügyészség adott be ellenük vádiratot a kommunista párt falitáblájának levétele okán. Hogy mivel vádolják őket? Háborús bűntettel! A kommunista tábla levétele eszerint ugyanúgy háborús bűntett, mintha tömegkivégzésekben vettek volna részt. A helyzet különösen abszurd, de részletesebb kommentárt most ehhez ne fűzzünk. Az ügy tehát folytatódik, a népbírósági tárgyalás lefolytatására a következő hetekben kerül sor.
Az utaztató megjegyzése
A miskolci népbíróság 1946. június 12-én Fazekas Dénest 2, ifj. Hoffmann Józsefet 1 év, míg Fazekas Györgyöt 6 hónap börtönbüntetésre ítélte. A Szovjetunióba politikai elítéltként elhurcolt Zorger Lajos számos szovjet lágert megjárt, majd 1953 novemberében tért haza.