1919
Kivégezték Rozmann Ferencet, aki inkább feladta magát,
minthogy százak haljanak meg miatta
Miskolc, augusztus 29.
Dudujka Pál cikke
Tegnap a Glósz-kitérő melletti mezőn sortűz hangzott el. Rozmann Ferenc vasgyári munkást román katonák agyonlövéséért végezték ki. Halála százak számára biztosítja az életet. Jó húsz napja, hogy Miskolc városát és környékét birtokba vette a román katonaság. A megszállás eddig nagyobb tragédiát nem okozott, most azonban oly összetűzésre került sor, amely több ember halálát eredményezte. Augusztus 17-én hajnalban egy óra körül a vasgyárból hazatérő öt román katonára Rozmann Ferenc vasgyári munkás rálőtt. Két katona meghalt, egy megsebesült. A merénylet azért történt, mert egy éjjeli mulatóban – állítólag nő-ügy miatt – támadt előtte összetűzésük, amely során Rozmann megfenyegette a román katonákat. A munkás hazament hadipuskájáért, majd a Glósz-kitérőbe sietett, ahol egy árokban megbújva várta a Miskolcra visszatérő járőröket. Amikor közelébe értek, tüzet nyitott rájuk és két katonát – Feceneanu Juont és Chira Lászlót – agyonlőtt, egyet súlyosan megsebesített. A járőr életben és épségben maradt további két tagja megfutamodott és jelentést tett a parancsnokságon.
A román parancsnok rögtön kiadta a tűzparancsot. Még hajnalban Újdiósgyőr és Vasgyár lakosságát ágyútűz riasztotta fel álmából. Negyvennyolc lövést adtak le a román tüzérek az alvó lakosságra, a Glósz-kitérőt, Újdiósgyőrt és a Vasgyárat lőtték. A Glószban több házat telibe találtak, egy asszony meghalt.
Minthogy a románok arra gyanakodtak, hogy a merényletet kommunisták követték el, a parancsnok egy szakasz katonát küldött Újdiósgyőrbe, amely minden házban vörösöket keresett. Utóbb megállították a Vasgyárból Miskolc felé haladó munkás-villamost, utasaikat leszállították, majd bemondások alapján baloldali kommunista embereket is összeszedve 167 főt hurcoltak el Miskolcra. Petreanu százados térparancsnok és Ionescu ezredes parancsára a Kossuth utcai parancsnokságon az ártatlanul lefogottakat végigbotozták, néhányuknak a koponyáját is betörték. A saját vérükben fekvő emberek jajveszékelése messze elhallatszott.
A románok gyorsan kinyomozták, hogy a járőrt ki támadta meg, felelőssé pedig a Vasgyár igazgatóságát tették meg. Ionescu ezredes azzal fenyegetőzve követelte a tettes azonnali kiadását, hogy amennyiben délelőtt 11 óráig nem kerül kezükre a tettes, tüzérségi tűz alá veszik a Vasgyárat és kivégzik mind a 167 túszt. Rozmann hollétét azonban senki sem tudta. A fiatal fiú miután megtudta, milyen helyzetbe került miatta a Vasgyár, nagy bátorságról tanúságot téve önként jelentkezett. A románok hadbíróság elé állították, amely halálra ítélte. A szerencsétlen fiút egy szakasz kísérte tegnap tettének elkövetésének helyére. Rozmann közönyösen készült a halálra, semmi megbánást nem tanúsított. Az ítéletet délután négy óra tizenöt perckor hajtották végre, a megszálló katonákat meggyilkoló Rozmann Ferencet golyó által végezték ki.
Rozmann vállalta a mártíromságot. Saját életét áldozta fel, mikor tudomására jutott, mily súlyos szenvedések elé néz a Vasgyár lakossága. Biztosan tudta, hogy ki fogják végezni, de önként nézett szembe sorsával. Nemcsak az a 167 túsz köszönheti életét neki, akiket végül nem végeztek ki, de a Vasgyár teljes lakossága is, amely százszámra küldetett volna a román tűz által a másvilágra, ha Rozmann jelentkezése ezt meg nem akadályozza. A szerencsétlen fiatalembert Diósgyőr és Miskolc lakossága őszintén gyászolja.