1952

Egy kommunista szupersztár!

Margóczi István rekordjai

Miskolc, 1952. december 31.

Peczérvölgyi Samu cikke

Minden üzem, minden munkahely a béke őrhelyévé lett hazánkban. Minden kalapácsütés, mellyel többet termelünk, erősíti a békét, gyöngíti az imperialisták erejét. Ezért nem lehet azon csodálkozni, hogy a magyar munkások, parasztok, haladó értelmiségiek, mint a 800 milliós béke-tábor elszánt katonái erejüket megfeszítve dolgoznak éjjel és nappal az imperialisták elleni harcban Sztálin és Rákosi láng lelkének iránymutatásai szerint! Na de ez a harc nem fegyverek, ágyúk dörejétől hangos, hanem a munkahelyeken folyó ádáz, verejtékes munka zajától. Az egész ország mostanra egy óriási sportversenypálya lett. Mindenki újabb és újabb rekorddöntéssel akar odapörkölni a gaz Nyugat orra alá. Ez a nemes verseny természetesen minden szakágban kitermelte maga szupersztárjait, akiket még megközelíteni sem tud senki. Ezek a sztahanovisták, és ezen belül is a „profi” sztahanovisták. Nekünk, itt Diósgyőrben is van egy ilyen élsportolónk! Neve Margóczi István olvasztár. Margóczi és brigádja akkor robbant be a köztudatba, amikor 1949-ben a kazán-lemezgyártásnál az acél előállítási idejét 6 óra 30 percről 6 óra 20 percre javították. És mindez még nem elég! A Márz-kemence dolgozóinak nevében Margóczi István bejelentette, hogy ezután a 80 tonnás kemencében 85 (sic!) tonna acélt fognak olvasztani.

csapolás

És ekkor elszabadult a verseny! Hazánk üzemei felvették a kesztyűt, mint Ózd, vagy Csepel, de Margóczi István a szovjet sztahanovisták tapasztalataival fel­vértezve – úgymint Bárdin és Zsuravljev elvtársak, a nagy tanítók -, harcba indult a régi gyár­tási nézetek, technológiai elvek, szoká­sok ellen. Kilenc óra volt az adagidő a küz­delem megindulásánál. Margóczi Ist­ván elvtárs törte át elsőnek a frontot brigádjával. Majd a 6 óra 20 perces világrekordot követően, 5 óra 50 perc alatt csa­polt a Márz-kemencéből. A kettes számú kemence brigádjai és más üzemek olvasztárjai felzárkóztak mellé, de Margóczi előbbre tört. 5 óra 35 perc! A többiek a nyomában ha­ladtak. Margóczi István elvtárs min­dig a harc élén állt és 1950 tavaszán a hihetetlen 5 óra 20 perc csapolási időt is elérte! Utolérhetetlen világrekord a csapolásban gondoltuk akkor joggal!

Így lett Margóczi elvtársból szupersztár! A munkáján kívül rengeteg társadalmi kötelezettségnek is eleget kellett tennie. Fő szónoka volt a rendszeres sztahanovista országos gyűléseknek, az 1950 novemberében megrendezett grandiózus Béke-kongresszusnak, előadásokat tartott az ifjú olvasztároknak. Vele készült beszélgetésből tudjuk, hogy: „Margóczi elvtárs odahaza sokszor elnézi a kemencéjéből izzón előtörő acélfolyamot (sic!!!). És arra gondol, hogy az adagidő csökkentéséért folyó harc a szocialista munkaverseny, a béke-tábor erejét is növeli.”  Nem csoda, hogy Margóczi elvtárs rekordjaiért 1950-ben Kossuth-díjat kapott. Ez annál is értékesebb, mert ő az első Miskolc-diósgyőri munkás, akit ebben a hatalmas elismerésben részesítettek. Margóczi elvtárs pályája csúcsára ért. Ő volt a legjobb olvasztár széles e hazában.

fémhulladék átvétel
Margóczi István, Kossuth-díjas olvasztár 3 vagon fémhulladékot vesz át ünnepélyes keretek között a balassagyarmatiaktól

Persze a kommunista-szocialista munkamorál rohamtempóban fejlődik, Margóczi elvtárs meg öregszik. 1950-ben még megnyerte a legjobb sztahanovista olvasztár versenyt. Eredmény: 1. Margóczi István, MÁVAG Kohászati üzemek (Diósgyőr), 2. Farkasinszki Lajos, Rima Kohá­szati Művek (Ózd), 3. Fessler Pé­ter, WM Csepel, 4. Szabó István, Hubert és Siegmund, 5. Miskóczki Mátyás, MÁVAG Kohászati üzemek (Diós­győr), de 1951-ben a diósgyőri März kemencénél Kiovszki János brigádja megdöntötte Margóczi István csúcseredményét és az eddigi 5 óra 20 perces rekord után 5 óra 5 perc alatt csapolták az acélt, majd 4 óra 55 perces idővel a Kiovszki-brigád galaktikus időt ért el! Micsoda rekordok, micsoda világcsúcsok! És még nem volt vége a versenynek. Mert szinte a semmiből, a futottak még kategóriájából előbukkant a szintén diósgyőri Gácsi-Égerszegi-brigád és hihetetlen 3 óra 55 perces gigantikus időt értek el, majd pár nap múlva ugyanők 3 óra 50 perccel még ezt a lehetetlen rekordot is megdöntötték. Már azt híhettük, hogy vége, nincs tovább, mert azért a fémnek valameddig a kemencében kell lennie, hogy legyen belőle valami, amikor a surranópályán az 1950. évi legjobb olvasztárverseny bronzérmese Fessler Péter WM Csepel 3 óra 5 perces idővel gyakorlatilag mindenkit agyonvert. Nem véletlenül nyilatkozta a rekord után, hogy „Margóczi elvtársék Diósgyőrben most szívhatják a fogukat“

Margóczi elvtárs, bár az ifjú titánokkal, már nem bírta a versenyt, de szupersztár nimbusza megmaradt. 1951-ben megkapta a Munka Érdemrendet, és a sztahanovisták nagy tanítójaként végezte tovább munkáját. És az is lehet, hogy az újító sztahanovistában tényleg felvetődött a gondolat, hogy szép, szép ez a sok hihetetlen rekord, de azért nem árt a fémnek, ha néhány percig azért a forró kemencében marad, hogy acél lehessen belőle!