1899

Patkányoktól hemzseg a tapolcai fürdőszálló

Miskolcz, szeptember 20.

Dudujka Pál cikke

A görömbölyi Tapolca a Borsod vármegyei fürdőhelyek egyik gyöngyszeme. Jó levegője, kiváló gyógyhatású vize van, csak épp látogatója alig. Nem lehet azonban látogatottságának hiányát egyszerűen a közönség közönyének betudni, ennél jóval összetettebb dologról vagyon szó.

A görömbölyi Tapolca – a diósgyőri Tapolca mellett – kiváló adottságokkal rendelkezik. A diósgyőri fürdővel ellentétben már eddig is saját omnibusszal rendelkezett, ami lehetővé tette, hogy a kirándulók gyorsan és olcsón elérhessék. A tapolcai víz áldásos hatásáról nem lehet elég hosszan értekezni. Csúzos, köszvényes, vérbőségtől szenvedő betegekre ugyanúgy kiváló hatással van, mint a női ivarszervek bajaival küzdő asszonyokra. Magas mésztartalma okán a csontbántalmaktól szenvedők számára is gyógyír. Mióta Nádpataky László úr igazgatja e fürdőt, tetemes pénzáldozatot ráfordítva, valóban kiváló lehetőséget jelent nem csak a betegtől szabadulni, de a pihenésre vágyó kirándulók számára is. Vannak azonban oly tapasztalatok, melyek megmérgezik e kéjes hangulatot.

50157143 290334148298808 4042460048339763200 n

Kezdjük talán azzal, hogy bár szemkápráztató erdőséggel van körülvéve, posványos vidéke a környéken való időzést nem teszi ajánlatossá, a mocsarashely gőzölgő levegője váltólázat okozhat. A baj okozója a Hejő patak, s igen nagy anyagi teherrel lehetne csupán e kártékony hatást megszüntetni. Ha azonban a környéken való időzést elmulasztjuk, s csupán a fürdőhelyet látogatjuk meg, akkor sem lehet teljes az örömünk. Erről tanúskodik az egyik látogató könnyed hangvételű tárcája is, amelyben megosztotta a szélesebb közönséggel görömbölyi úti kalandjait.

A szerző omnibuszon rándult ki Görömbölyre, de már útközben csalódnia kellett. A társas kocsin annyian utaztak, hogy alig tudtak ülni, az eső miatt pedig az összes ponyvát leeresztették, amely csakhamar pompás kis gőzfürdőt eredményezett számukra. Az úr számára az sem volt kedves, hogy a fürdőző közönségnek először egy fürdőszobában kellett kötelező érvénnyel fürdőt venniük, ott azonban dívány, szőnyeg, függöny, fogas és más kényelmi eszközök teljességgel ismeretlenek voltak, keskeny falóca volt az egész bútorzat. Maga a fürdőhely a látogatót nagy élvezettel töltötte el. Igen megragadta tiszta és kellemes levegője, a telep közepén lévő virágágyak, filagóriák, apró szobrocskák és a vidám tavi csónakázás.

Kevésbé volt elragadtatva a szállástól. A kicsiny, sötét és nedves szobákban a bútorzat vaságy, bezárhatatlan ruhaszekrény, rozoga dívány, két szék és egy kopott asztal csupán. Legnagyobb meglepetésére az ágyhoz szalmazsák nem tartozott, az csak előzetes igénybejelentés esetén dukál. A vendégek többsége ugyanis – régi szokás szerint – magukkal szokta hozni az ágyiruhát, a szalmazsáktól és matractól a takaróig. Az igazi megbotránkozás azonban csak ezután érte, s itt adjuk át a szót a szerzőnek:

„Miután minden napnak lefekvés a vége, utoljára én is lefeküdtem. Nemsokára félig-meddig elaludtam, de valami sajátságos nesz csakhamar fölébresztett. Hallgatóztam, nem tudtam fölfedezni a zörej okát. Gyufát gyújtottam. Hirtelen csönd lett. Elhatároztam, hogy nem törődöm a zajjal és azért is aludni fogok. A jó szándékot azonban nem sikerült végrehajtanom, mert egyszerre csak keresztül szaladt valami a takarómon.

— Ezer bomba és kartács! — kiáltottam volna, ha tüzérezredes volnék valami novellában, így egészen közönséges civil létemre némán gyertyát gyújtottam.

Hát mit lát ámuló szemem!? A patkányok vidám társasága mulatozik szobámban. Egész éjjel az ő üldözéseikkel foglalkoztam; ez volt a görömbölyi nagy hajtóvadászat. Terítékre került egy éjszakai nyugodalom. Alig virradott, már felöltözködtem és beküldöttem Miskolczra kocsiért; ennyi éppen elég volt a görömbölyi fürdőzésből. A gyors felfogású igazgató mindjárt kitalálta hirtelen távozásom okát és készségesen elmondotta, hogy ő nem tehet semmiről, a tulajdonos egy krajczárt sem akar áldozni. Pedig-pedig mondhatom, nagy kár, mert néhány tisztességes lakószobát és néhány európai fürdőkabint mégis csak megérdemelne Görömböly.”

Íme hát az élménybeszámoló. Nem mehettünk el mellette szó nélkül. Talán helyesebb volna, ha a fürdőigazgató úr további összegeket fordítana a görömböly-tapolcai fürdő és szállás körülményeinek javítására. A pozitív hírverés az ilyen tapasztalatokat felülírni nem tudja, s ha ily impulzusok érik a vendégeket, az nagyobb hatást fog rájuk gyakorolni, mint a fürdő kiváló gyógyvize.

miskolcinaplo 1916 07 1583547485 pages104 104