1950
Ellenállási érdemekért mellőzés, kuláklét és börtön
Miskolc, augusztus 3.
Dudujka Pál cikke
Még hat éve sincs, hogy Diósgyőrben a MOKAN széleskörű, bár nem túl hatásos ellenállási mozgalmat épített ki. A kommunista vezetésű ellenállás mit sem ért volna, ha nem veszik fel a kapcsolatot jó magyar emberekkel, kik a hazájuk iránti hűség okán életük kockáztatásával igyekeztek mindent megtenni, hogy a nyilasok és a megszálló németek minél kevesebb kárt okozhassanak. Három név fémjelzi a ’44-es miskolci hősök képzeletbeli tablóját: Ginzery, Petrássy és Pődör. Szégyenletes, hogy e három név taszíttatott most a feledés homályába.
Hat éve mindhárman Miskolc város megbecsült tagjai voltak. Ginzery Sándor honvéd ezredes 1924 óta szolgált nálunk különböző parancsnoki beosztásokban, legutóbb a diósgyőri vasgyár katonai parancsnokaként. Petrássy Miklós orvos őrnagyként az 546. sz. hadikórház parancsnoka volt, míg Pődör László a Fráter György gimnázium jóhírű nyelvtanára. Ők hárman döntöttek úgy 1944 vészterhes hónapjaiban, hogy a parancsnok szolgai végrehajtása helyett az ellenállást választják. A motor Pődör volt, aki a kommunista Fekete Mihály kérésére maga nyerte meg az ellenállásnak fontos katonai pozíciókat betöltő barátait.
Ginzery csatlakozása az ellenálláshoz nem volt véletlen. Ginzery barátságban állt a korábban Miskolcon szolgáló Sólyom Lászlóval és másokkal, akik ugyanekkor a fővárosban szervezték az ellenállást. Az egykori bajtársak hasonló gondolkodásából fakadt a bátor tett, nem tudtak arról, hogy másikuk is titkon a németek és a nyilasok ellen küzd. Ginzery hamis igazolványokkal segítette az illegális szervezkedőket, sőt elvállalta a miskolci ellenállási mozgalom katonai vezetését. Egyenessége nem ismert azonban határt, mikor a nyugatra szóló elvonulási parancsot megkapta, annak végrehajtását megtagadta, ezért már november 13-án letartóztatta a Gestapó. Halálra ítélték, az akasztófát azonban szerencsésen elkerülte és fél évvel később, 1945 májusában tért haza a fogságból.
Petrássy Miklós Ginzeryhez hasonlóan elszabotálta a kórház a nyugatra való vonulására vonatkozó parancsot. Emellett százszámra állított ki orvosi bizonyítványokat, amelyek megóvták birtokosaikat a már hiábavaló, s nagy valószínűséggel halállal járó katonai szolgálattól. Petrássy akadályozta meg zsidó munkaszolgálatosok és egy orosz hadifogoly elszállítását is, kórháza hónapokon át a szökött magyar katonák és más üldözöttek mentsvára volt. Ginzeryvel együttműködve nagy mennyiségű fegyvert és lőszert gyűjtött össze, amelyeket utána a MOKAN-nak adott át. Hamar szabotázzsal vádolták meg és elfogatási parancsot adtak ki ellene, Petrássynak azonban sikerült egy avasi pincében elrejtőznie, itt várta ki a háború befejezését. Érdemei elismeréseként 1944 decemberében a MOKAN képviseletében lett tagja az Ideiglenes Nemzetgyűlésnek, csillaga azonban másfél év múlva leáldozott. 1946 tavaszán elbocsátották állásából. Ekkor visszaköltözött szülőfalujába, Szárazkék, majd Hejőcsaba körorvosaként szolgálta ismét népét. A hitszegő kommunisták azonban nem feledkeztek meg egykori ellenálló-társukról. Orvosi állásával együtt kapott földje miatt kulákká nyilvánították, s ettől kezdve gyakorta kellett elszenvednie az Államvédelmi Hatóság zaklatásait. Ginzery és Petrássy tehát hamar a mellőzöttek, sőt üldözöttek között találta magát. Társuk, Pődör László azonban ekkor még fontos minisztériumi beosztásban volt.
Pődör László 1944 végén Miskolc képviselőjeként került az Ideiglenes Nemzetgyűlésbe. Emellett a városban is kiemelkedő funkciót töltött be, mint a Miskolci Nemzeti Bizottság titkára, majd elnöke. 1945-ben az elsők között lépett be a kommunista pártba és ez évekig pozitívan befolyásolta pályáját. Már 1945-ben külügyminiszteri tanácsos lett, később Rómában lett követségi tanácsos, majd kultuszminisztériumi dolgozó. Tavaly politikai pályája megtört. A pártból kizárták, minisztériumi állását elveszítette, így visszaavanzsálódott tanárrá, a Madách gimnáziumban tanított. Ez év májusában aztán megérkezett érte is a fekete autó. Letartóztatták, s azóta börtönben sínylődik. A hírek szerint az ellene folyó nyomozás összefüggésben áll a Rajk-perrel, illetve a tavaly kivégzett Pállfy Györggyel, akihez baráti kapcsolat fűzte. Kémkedéssel és szervezkedéssel gyanúsítják. Ezt azonban az egykori hős ellenállót ismerők koncepciós vádaknak tartanak.
A miskolci nem kommunista ellenállás vezetői tehát ráfáztak a marxistákkal való együttműködésre. Bár ideig-óráig megbecsültséget és jó állásokat biztosítottak számukra, immár eldobták őket, mint egy használt rongyot. Ginzery mellőzött nyugdíjas, Petrássy üldözött kulák, Pődör pedig árulónak kikiáltott „bűnöző”, egy sötét cella lakója lett. Ennyit érnek a hős ellenállók, ennyit ér a kommunisták „becsülete”, ennyit ér egy jó magyar ember.