1883

Mulatságos párbajt vívott a rövidlátó és a siket képviselő

Miskolcz, december 30.

Dudujka Pál cikke

Az elmúlt időkben kávéházi hírforrások szerint oly párbajra került sor, amelyre még sokáig fognak emlékezni az idők folyamán. Történt ugyanis, hogy két országgyűlési képviselő, Herman Ottó polihisztor és az ország első zsidó származású honatyája, Wahrmann Mór küzdött meg egymással pisztolypárbaj során. A küzdelem azonban nem mindennapi körülmények között történt.

A minden bizonnyal politikai alapú viszály oka nem ismert. Herman Ottót tudós eredményei mellett azonban vérmes temperamentumáról híres, így valószínű, ő lehetett a sértő fél. A képviselő urak mindenesetre lovagias elégtételben állapodtak meg, s hamar kijelölték párbajsegédeiket is. A segédeknek azonban nagy fejtörést okozott ez a viaskodás. Wahrmann ugyanis majdnem a vakságig rövidlátó már, míg Herman gyakorlatilag siket. Végül pisztolypárbajban állapodtak meg. A pisztolyokat megtöltötték, kimértek a 25 lépést, majd elhangzott a vezetősegéd vezényszava is. De akik egyáltalában nem lőttek, azok az ellenfelek voltak. Csak tartották kezükben a gyilkos szerszámokat. Vagy négy perc múlva Wahrmann a maga karakterisztikus zsargon stílusában érdeklődött segédjétől ellenfele hollétét illetően:

— Wo steht der Goj?

Herman Ottó ugyanekkor a maga segítőjéhez zamatos vidéki nyelvezettel a következő diszkrét kérdéssel fordult:

– Lűtt már a zsidó?
Ennek hallatán a segédek és orvosok harsány kacagásba fogtak és a felek kibékültek.

webp.net gifmaker (1)

Az utaztató megjegyzése:

A párbaj történetét korabeli híradásokkal megerősíteni nem tudjuk, valószínűleg csupán egy mulatságos és nem tényeken alapuló anekdota, amelyet Sombory András volt Kolozs megyei főszolgabíró híresztelt, szemtanúk elmondására hivatkozva, s ez alapján került lejegyzésre 1913-ban. A történet később színesebbé vált, s immár arról szólt, hogy Wahrman elsütötte pisztolyát, de a dörrenést sem hallotta meg Herman Ottó, s ekkor tette fel kérdését. A sztori később egy ugyancsak megmosolyogtató anekdotával egészült ki, amely immár Herman Ottó megbüntetéséről szólt. Eszerint a párbaj miatt háromnapi államfogházra ítélték. A tudós öregúr be is vonult váci cellájába, amelyben kényelmes bútorokon kívül ornitológiai kézikönyvtár is volt. A fogházőr bevezette a tudóst a szobába és tisztelettel jelentette, hogy kénytelen rázárni az ajtót. Herman Ottó kissé aggodalmasan nézett föl és az ő szelíd, tudós mosolyával azt mondta: – Bizony, csak zárja be jól, mert sok a rossz ember odakint!

A történet alapja valószínűleg az lehetett, hogy ebben az időben Wahrmann és Herman is párbajozott, s bár mindkettőjük párviadalát komikus elemek tették emlékezetessé, azt nem egymással folytatták le. Wahrman az antiszemitapárti Istóczy Győzővel folytatott küzdelmet, s ügyükben a képviselőházban Herman is hozzászólt 1882 decemberében: „nem nézheti komolynak … az ügyet. Vannak párbajviszonyok, melyekben a segédeket inkább fenyegeti a golyó, mint a feleket.” Bár Herman Ottó nem volt a párviadal híve, két hónappal később, 1883. február 10-én ő is egy párbajba sodródott Szalay Imre képviselővel. Az esetről a Pesti Hírlap ekként tudósított:

herman ottooo

A párbaj ma délután történt meg. A jeladásra mindkét fél felemelte pisztolyát; Szalay Imre azonnal lőtt, de a golyó nem talált; Herman Ottó a jeladás után azonnal meg fordított a pisztolyát és a csövet kezével fogva várta be Szalay lövését. Alig hogy Szalay kilőtt, észreveszi, hogy Herman Ottó tétlenül áll s a lövésre nem is gondol. Elsápadva ereszti le karját és a legnagyobb felindulás között igy szól a. segédekhez:
„Uraim! Én Herman Ottóval nem folytatom a párbajt; olyan emberrel, a ki reám nem lő, lovagias úton nem verekedhetem meg.“
Ez incidens nagy izgalmat okózott a segédek között, és alig hogy Szalay Imre szavai elhangzottak . Hentaller Lajos kilépett a segédek sorából és fennhangon így szólt:
„A párbaj Szalay Imre és Herman Ottó urak között itt, ilyen körülmények között nem folytatható; az ügynek lesz folytatása de másutt. Mi ajánljuk magunkat.“