1945

Katonai összeesküvéssel vádolják a miskolci honvédkerület tisztjeit

Miskolc, október 18.

Dudujka Pál cikke

Még egy éve sincs, hogy befejeződött a világháború, hogy a szovjet felszabadítóknak köszönhetően végre demokratikus keretek között működhet országunk, de már a demokratikus magyar honvédség tisztikarába beférkőzött reakciós, ellenforradalmi elemek terveznek összeesküvést. Ráadásul mindez Miskolcon történt, a miskolci 7. kerület parancsnokságának tisztjei körében. Vezetőjük nem volt más, mint Kaffka Zoltán vezérőrnagy, a miskolci honvédkerület egykori parancsnoka, aki a mellé beosztott tisztekkel, Barsváry századossal, Cserhalmy főhadnaggyal, Fodor ezredessel és másokkal tavasszal ellenforradalmi szervezkedést kezdeményezett és haditervet dolgoztak ki arra, hogy „kedvező” időpontban partizántevékenységet fejtsenek ki a felszabadító, dicső Vörös Hadsereg hős csapataival szemben. Végső céljuk pedig a magyar demokrácia megdöntésében való közreműködés lett volna. Az eddig példátlan arányú szervezkedés két azonoscélú vonalon folyt és a környékbeli lakosság, valamint egyes honvédalakulatok bevonását is célul tűzte maga elé. A nyomozás során megállapították, hogy az összeesküvő csoport szervezője Cserhalmy főhadnagy volt, aki határvadász zászlóaljak parancsnokai felé építette ki összeköttetéseit. A határvadász alakulatokat szerelték fel legjobban fegyverrel, éppen ezért építettek különösképpen rájuk tervezgetéseikben. Különösen nagy szerepe volt a hidasnémeti parancsnoknak, Major főhadnagynak, aki gondoskodott arról, hogy megfelelő mennyiségű fegyver legyen készenlétben.

sólyom

Az összeesküvők baráti összejöveteleken, vacsorákon tárgyalták meg terveiket. Itt Cserhalmy főhadnagy ismertette előttük ostoba tendenciózus beállításban a Szovjetunió es az angolszászok között – szerintük – fennálló „érdekellentéteket”. Arra gondoltak a politikában teljesen járatlan, reakciós tisztek, hogy az angolszászok és a jugoszlávok, illetve a Szovjetunió között háború fog kitörni. Kótyagos fejjel arra készültek, hogy ebben az esetben az angolok mellett „partizán” mozgalmat kezdeményeznek a Bükkben. A partizáncsoportok vezetésére Fodor ezredest nyerték meg, aki az egyik baráti összejövetelen a következőképp nyilatkozott: – A múltban nem voltam vérengző ember, de ha eljön az idő, igen sok koponya fog lehullani.

A partizánmozgalom felfegyverzését szolgálta Kaffka vezérőrnagy azon parancsa, amelyben a kerületi parancsnokság minden alárendelt alakulatát arra utasította: a bárhol fellelhető fegyvereket gyűjtsék össze és szolgáltassák be Miskolcra. A vezérőrnagy parancsa szerint ezen fegyvereket jó karban kell tartani, hogy majd utasítása szerint a Bükkbe szállítsák azokat. A vizsgálat során felmerült arra vonatkozóan is adat, hogy Kaffka vezérőrnagy fegyvergyűjtése és a Vörös Hadsereg ellen való készülődése külön vágányon haladt Cserhalmy főhadnagy szervezkedésétől. Az összekötő kapcsot Major főhadnagy határvadász parancsnok jelentette, aki mindkét szervezkedésről tudott.

Az összeesküvés azonban megbukott. Cserhalmy főhadnagy szervezőmunkája során egy olyan hadnagy is látszólag belépett a titkos szervezkedésbe, aki a vármegyei politikai rendőrség helyettes vezetőjét kezdettől minden részletről tájékoztatott. Ezen tisztnek köszönhetően a szervezkedés még azelőtt megbukott, hogy érdemben fellépjen a demokrácia, vagy a Vörös Hadsereg ellen. Augusztus 1-jén Kaffka vezérőrnagyot és nyolc társát a katonapolitikai osztály letartóztatta és a fővárosba szállította.

Kezdetben úgy tervezték, hogy az összeesküvő tiszteket Budapesten fogják hadbíróság elé állítani, az igazságügyminisztérium azonban úgy döntött, hogy az ügy elbírálására a népbíróság illetékes. Minthogy a fegyveres szervezkedés nem országos akció volt, hanem csak a 7. honvédkerület területére szorítkozott, a minisztérium a miskolci népbíróság illetékességét határozta meg. Ilyen előzmények után Kaffka vezérőrnagyot és társait szigorú fegyveres fedezettel hozták Miskolcra, majd adták át a népügyészségnek. A hazaáruló összeesküvők kihallgatása megkezdődött, s az előzetes bizonyítékok alapján várhatóan háborús bűntett miatt emelnek ellenük vádat.

Ez az eset újabb felkiáltójelként kell, hogy álljon a kommunista párt régi követelése mellett: új, valóban demokratikus tisztikart kell adni a demokratikus honvédségnek. Meg kell szüntetni azt, hogy a régi, reakciós, szovjetellenes, fasiszta mentalitású tisztek néhány hazug frázis mögé bújva folytatni tudják lélekmérgező, az egész országunk létét veszélyeztető aknamunkájukat.

Az utaztató megjegyzése:

A miskolci népbíróság 1946. április 2-án zárt tárgyaláson Cserhalmy Pált öt év kényszermunkára ítélte, míg társait felmentette. A vádlottak között nem szerepelt már Kaffka Zoltán, őt már 1945. december 25-én szabadlábra helyezték. A másodfokon eljáró Népbíróságok Országos Tanácsa utóbb Cserhalmy ítéletét 3 év kényszermunkára csökkentette.

Kaffka Zoltán volt vezérőrnagy és társai meghurcolása minden bizonnyal az első katonai koncepciós per kísérlete volt, amely egyes elemeiben kísértetiesen hasonlít az 1950 körüli években lefolytatott hasonló perekhez. A kommunista párt vezetői – és szovjet tanácsadói – azonban 1946-ban még eltekintettek az első ilyen jellegű koncepciós per lefolytatásától.

Kaffka Zoltánról illik tudni, hogy 1944-ben a később kivégzett Kiss János oldalán részt vett az ellenállási mozgalomban, az ő segítségével vették fel a kapcsolatot újpesti munkás ellenállókkal. Ugyancsak köze volt az 1947-től felszámolt Magyar Testvéri Közösséghez, bár erről részletes adatokkal nem rendelkezünk és végül eljárás sem indult ezzel kapcsolatban ellene. Szabadlábra helyezése után Miskolcon gazdálkodással foglalkozott. 1952-ben államellenes izgatásért öt év börtönre ítélték. 1956-ban disszidált, majd Ausztriában, Argentínában, s 1960-tól ismét Ausztriában élt. 96 éves korában, 1991-ben hunyt el.