1957
Az MSZMP születése
Több mint százezer tagja van az MSZMP-nek
Miskolc, 1957. április 1.
Peczérvölgyi Samu cikke
Ki ne emlékezne a múlt év októberi történésekre, amikor a nép megelégelte azt a nemtelen vircsaftot, mit saját vezetőik ellenük követtek el az elmúlt pár évben. Nyílt tekintettel és bátor szívvel egy közös célért összefogva 1956 októberében még úgy hitték forradalmat csináltak. Novemberre már kiderült, hogy biz’ ellenforradalom volt ez! A megtévesztett tömegek, a hozzájuk csapódó régi rend híveivel és köztörvényesekkel felforgatták a békés rendet. A szovjet baráti segítséggel helyreállított nyugalom a bitófák árnyékában dermedt csönddé vált és, hát ismerjük be részleges amnéziába fordult. Csak a legelszántabbak küzdenek még, csak a legelszántabbak akarták márciusban újrakezdeni.
Bár nem a semmiből érkezett az új megváltó Kádár János, hisz évek óta ott toporog az MDP felső vezetésében – bár némi rácsos parkolópályára állítása neki is volt -, most ő lett hivatott leszámolni a múlt bűneivel és bűnöseivel (Rákosi, Gerő, Farkas klikk) és hát azokkal is, akik ezért lázadtak. Mint tudjuk Rákosi elvtársnak meggyöngült az egészsége, ezért a Szovjetunióban ápolják – vélhetőleg nem egy-két hét lesz -, s a bíróságok is szorgalmasan hozzák a halálos ítéleteket, az életfogytiglanikat, a tíz éveket.
Megrendült Kádár elvtárs és körének bizalma az MDP-ben (nem mintha nem lettek volna benne vastagon ők is). Természetesen megrendült az egész országnak is, de ezért már akasztanak. Kádár János úgy döntött, hogy létre kell hozni a kommunista vezetés új pártját, a bűntelen, csak a népért küzdő, dogmás –szektás vonásoktól mentes, színtiszta marxista-leninista alapon nyugvó új pártot, az MSZMP-t. Ez a párt leszámol a múlt hibáival és „namostmár” feltűri az inge úját és komolyan nekifog a szocializmus alapjainak lerakásához, hogy a végén eljuthassunk a kommunizmusba! Hisz eddig csak lődörögtünk és keringtünk, mint az a bizonyos f..g a fürdőbe, tehetetlenégünket hibás gazdasági döntésekben, a dolgozók, a munkások, a parasztság nyomorgatásában, koncepciós perekben, „személyi kultuszos” passziókban éltük ki (már akinek passzió volt ez).
De most itt van az új párt és Kádár János 1956. november 17-én kijelentette, hogy az MSZMP nem kívánja fenntartani az egypárt-rendszert. A múlt tapasztalatai is arra figyelmeztetik, – mondta ő – hogy nem is vállalhatja egyetlen párt a felelősséget az ország vezetéséért. Ezt azért bravúrosan a Hazafias Népfront kebelén belül oldották meg, hogy a munkásosztály és a párt vezető szerepe egy pillanatig se kerüljön veszélybe. Hát igen! Megalakult az MSZMP! Nagy reform volt ez, talán ezért alakult 1956. október 31-én, azon a napon, mikor Luther Márton a wittenbergi várkapura kitűzte 95 pontját. De legalább a vezérlózung módosult! Rákosi idejében „aki nincs velünk, az ellenünk van” elv volt érvényben, most legalább „aki nincs ellenünk, az velünk van” elvvé változott és ez azért elég nagy különbség.
Országszerte folyik a szervezés. 1956. december 31-ig a párt 3327 helyi szervezetében mintegy 103 ezer párttagot vettek fel. Jól dolgoznak a Borsod megyei kommunisták is, Prieszol József vezetésével, mert a megye 277 pártszervezetében 7200 kommunista tömörült. Erősödik, fejlődik az MSZMP. Az üzemekben, a falvakban sorra újjáalakulnak a pártszervezetek. Na, majd meglátjuk, csak a bitófák maradnának végre már üresen!