1924

Visszanyerte becsületét Sólyom Barna lelkész
Hamis vád miatt évekig sínylődött börtönben Egerlövő egykori lelki vezetője

Dudujka Pál cikke

Miskolc, november 7.

Súlyos meghurcolás után szerezte vissza becsületét Sólyom Barna volt egerlövői lelkész, akit hazug módon, a kommün idején elkövetett állítólagos bűnei miatt hosszú börtönbüntetéssel sújtottak. E büntetés letöltése után indította meg a rehabilitációt eredményező újrafelvételi eljárást, amelynek során teljes mértékben beigazolta, hogy ellenségei galád rosszakaratával tudták csak befeketíteni annyira.

Mint ismeretes, Sólyom Barna volt egerlövői lelkész ellen 1920 január havában folytattak le büntetőeljárást. A Vádirat szerint az akkor 58 éves református lelkész állandóan dicsőítette a kommunizmust a magánbeszélgetésekben és a templomi szószéken egyaránt hirdette, hogy a kommunizmus megvalósulása fogja boldogítani az egész emberiséget. Több helyen izgatott amellett, hogy mindenkinek be kell lépnie a vöröshadseregbe. Budapestről hozott kommunista röpiratokat osztogatott a nép közt s azokat magyarázta. A vöröshadsereg tisztjeit s politikai megbízottjait többször vendégül látta; egy alkalommal a templomban tartottak szakszervezeti gyűlést, hol feltett kalappal, pipázva tárgyaltak az emberek, máskor pedig egy Kaufmann nevű politikai megbízott beszédjéhez gratulált, Patay Gyula földbirtokost hét napig őriztette vörös katonákkal, Oláh Gábor lakását pedig a vörösőrség részére elrekviráltatta. Mindezek alapján osztályelleni izgatással, alkotmány és alkotmányos államforma elleni izgatással, ingatlanvagyon jogtalan eltulajdonításával és magánlaksértéssel vádolta az államügyészség.

20210704 092143

Két hónapi vizsgálati fogság után a köztiszteletnek örvendő lelkész ügyét a miskolci törvényszék Rázsó Gyula táblabíró elnökletével tárgyalta. Az államügyész ezen, ma már bizonyára mélyen megbánt szavakkal ostorozta Sólyom Barnát: „Soha se tárgyaltak ebben a teremben ilyen szomorú bűnügyet, amelyben az Isten szolgája istállóvá alacsonyította le az Isten házát”. Sólyom lelkipásztor a törvényszék előtt is tagadta bűnösségét és rosszakaratú hajszónak minősítette az egész ügyet. A lelkész már akkor figyelmeztetett, huszonkét éves papi múltja, szerető szíve, egész közéleti működése cáfolják a vádakat! Tagadta, hogy a templomot a proletárdiktatúra céljaira használta volna, noha elismerte, hogy hívei kérésére vállalta a földmunkások szakszervezetének elnöki tisztségét. Noha a tárgyaláson bebizonyosodott, hogy az egyik tanú a lelkész haragosa, s maga Patay földbirtokos is úgy nyilatkozott, hogy jóindulatból, a terroristák esetleges elhurcolásától megóvandó rendelte el a lelkész a letartóztatását, míg a vörösőrök a letartóztatást a mezőkövesdi vörösőrparancsnok rendeletével magyarázták, többen általánosságban úgy nyilatkoztak, hogy a vádlott a templomban a kommunista eszméket hirdette és a vörös hadsereget dicsőítette. A törvényszék ezért akkor azt a téves verdiktet hozta, amely egy rendbeli folytatólagos izgatásban bűnösnek kimondva a lelkész két évi és két hónapi börtönnel sújtotta.

A lelkész büntetése letöltése után ügyének újrafelvételét kérte, s a miskolci törvényszék hetekkel ezelőtt az előtte teljesen megdöntött bizonyítékok hatására jogerősen rehabilitálta a volt egerlövői lelkészt. Most egyházi rehabilitációja ünnepélyes keretek között csak az alsóborsodi ref. egyházmegye legutóbbi közgyűlésén olyan körülmények között következett be, amely példanélküli. A súlyos megpróbáltatáson keresztülment ősz papot megható módon a közgyűlés jegyzőkönyvileg örökítette meg az ünnepélyes rehabilitáció páratlanul szép aktusát, amikor a következőket foglalta a jegyzőkönyvbe:

giphy

„Sólyom Barna volt egerlövői lelkészt a kommün alatti magatartása miatt vád alá helyezték, fogházbüntetést szenvedett és ennek hatása alatt önként leköszönt állásáról. A büntetőbíróság rehabilitálta. Bebizonyult, hogy alaptalan vádak döntötték átszenvedett szomorú helyzetébe. Sorsa még mostohábbá lett azáltal, hogy nemcsak állását, hanem nyugdíját is elvesztette. Egyházmegyei ügyészünk a lefolytatott világi bírósági ítélkezés ügyiratait átvizsgálván, szükségtelennek tartja, hogy a bizonyítékok szerint teljesen alaptalanul meghurcolt és megsanyargatott lelkész ügyét az egyházi bíróság, mint fegyelmi bíróság tárgyalás alá vegye és ügyében a fegyelmi eljárás teljes mellőzésével mondják ki a rehabilitációt.“

Sólyom ügyében az egyházmegyei közgyűlés is hasonló tartalmú határozatot hozott, amely megállapította, hogy „meghurcolt papi tisztességének szeplőtlen birtokában bármely kínálkozó lelkészi állásra pályázhatik és az Istennek igéjét, felkérésre, bárhol hirdetheti. Esperes urat pedig egyház- megyei közgyűlés közbenjárásra kéri fel, hogy a már hosszas szolgálatra visszatekintő, meghurcoltatások miatt is erejében megfogyatkozott. ideg-beteg lelkész számára, az egyetemes Convent által nyugdíj járulékának, vagy legalább is valamelyes kegydíjnak kiutalása iránt lépéseket tegyen.”

Sólyom tiszteletes példája is mutatja, a zűrzavaros időket kihasználva sokan egyéni bosszújukat kiélve rágalmaztak meg becsületes embereket. Nem törődtek a papi hivatás méltóságával, bűnös bosszújuk élvezett elsőséget a tisztesség felett! Egerlövő papja sok ezer társával bekerült ezen ádáz hazug szavak miatt a politikai elítéltek szomorú seregének soraiba. Nem lehetett apellálni sem, hiszen az ötöstanácsok ítéletei gyorsított eljárás alapján lefolytatott bizonyítások után kihirdették, jogerőssé is váltak. Két teljes évet töltött el így ártatlanul Sólyom Barna lelkész a miskolci kir. ügyészség fogházában és csak kiszabadulása után az események lecsendesedtével láthatott hozzá, hogy megtalálhassa a maga becsületének elégtételét, az ártatlanságának bírói elismerését. Hál’ Istennek, Sólyom ref. lelkész ma már mindenki számára egyértelműen makulátlan jellem, s a bíróság után immár egyháza is rehabilitálta. Tiszteletet a büntetlennek és isteni kegyelmet a hazug tanúknak, akik rágalmaikkal ezt a velejéig tisztességet egyházi férfiút ártatlanul tömlöcbe juttatták!