1878
Tragédia Miskolcon
id. Berzeviczy György drámája
Miskolc, szeptember 3.
Peczérvölgyi Samu cikke
Még a legidősebb Miskolciak sem emlékeznek városunkban ekkora csapásra, mint augusztus 31-én éjszaka érte id. Berzeviczy György szendrőládi földbirtokost. A földbirtokos úr városunkba a megyegyűlés miatt érkezett, fiával a 11 éves Györggyel és annak francia tanítójával Gastonnal. A régi „Pest” szállóban béreltek szobát, mint a többi megyei földbirtokos és kényelmesen elhelyezkedve Berzeviczy úr a gyűlésre készült. A későbbi pechsorozatot tetézte az, hogy már augusztus 31-én éjszaka köztudott lett a gyűlés elmaradása, hisz Miskolcra akkora eső zúdult, amit emberemlékezet óta nem tapasztaltak. Az édesapa tragikus történetéről a Borsod-Miskolczi Estnek sikerült megszólaltatnia ifj. Berzeviczy Györgyöt.
BOMIE: Meséljen nekünk a drámai eseményekről!
Ifj. B.GY.: Éjjel ítéletidő zúdult reánk. A szálloda ablakából, láttam a hirtelen ránk törő árvizet. A Szinva patak kiáradt medréből, a hömpölygő szennyes ár egész a szállodáig emelkedett fel. Asszonyok és gyerekek vad segélykiáltásai hasították át a levegőt. A villám fénye mellett láttam, amint a piszkos, hatalmas víztömeg embereket, állatokat, bútordarabokat és gyermekbölcsőket ragad magával. Reggel körülbelül 50 felpuffadt halott feküdt egysorban a megyeház udvarán. Borzalmas látvány volt. Másnap már eltemették a halottakat, mert nagyon féltek a kolerától. Végignéztem a szomorú temetést. A halotti gyászmenet résztvevőinek kétségbeesése nagyon őszinte volt, hisz nemcsak halottaikat, de elpusztított házukat, lakásukat, döglött disznaikat, bárányaikat, eltűnt bútoraikat és szerszámaikat is siratták.
BOMIE: Értem. Konkrétan az édesapja mit csinált ekkor?
Ifj. B.GY.: A szálloda nagy éttermében együtt kvaterkázott és tanácskozott nagy tudákossággal a megyei urakkal a városi polgárokkal a mentési akció felől. Bölcs komolysággal tárgyalták azt is, hogy vajon nincs-e összefüggésben a Szinva áradása az üstökös farkával, amely akkortájt jelent meg a világűrben, erősen nyugtalanítva a kedélyeket.
BME: Mi történt ezek után?
Ifj. B.GY.: Együtt aludtam Gastonnal. Éjféltájt mindketten kimentünk a folyosóra, bizonyos mellékhelyiséget keresni. Kíváncsian álltunk meg a szálloda udvarára néző ablak előtt. Az udvaron át be lehetett látni az épület másik szárnyában lévő szobába, ahol gyertyafény mellett férfitársaság ült és kártyázott. Észrevettem, hogy apám is a kártyázók között van. Tisztán láttam az arcokat. Jól megfigyelhettem minden mozdulatot. Azt is láttam, hogy a társaság ferblizik. Már ismertem a játékot. Papunknál búcsú idején megfigyeltem, hogyan ferbliznek a nagyok. Kíváncsian lestem apámat és láttam, hogy igen gyakran nyúl pénztárcájához és pénzt vesz elő. Azt is láttam, hogy az asztal alatt egy földbirtokos lába állandóan a kövér, városi bankigazgató lábán nyugszik. Ők ketten, sohasem húzták elő pénztárcájukat. Ellenkezőleg, állandóan újabb és újabb nyereségeket dugtak el. Sejtelmem sem volt róla, miért nyomkodja a sovány földbirtokos a kövér bankigazgató lábát. Halkan kérdezősködtem Gastontól, aki velem együtt, kíváncsian nézte a jelenetet, hogy mit jelent ez. Ő sem értette. Most egy pincér lépett be és pezsgőt hozott. Apám szívbaja miatt ritkán ivott. Most mégis felhajtott egy pohárral. Mialatt a pincér töltögetett, a két lábnyomkodó kiment a szobából. Csakhamar lépések közeledését hallottuk a homályos folyosón. Gaston és én ösztönösen elrejtőztünk egy szögletbe. Lélegzetvisszafojtva lapultunk meg a falnál. Közelünkbe érve, a sovány hidalgó a másikhoz fordult: – Na, mennyi van magánál? A kövér egy csomó pénzt húzott elő, vastag aranylánccal összekötött mellényének mindkét zsebéből és számolni kezdte. A keszeg lovag a kövér nadrágzsebeire mutatott és gyanakvón kérdezte: – Hát ott mennyi van? Erre a kövér kiforgatta nadrágzsebét és bosszúsan mormogott, hogy talán csak nem gondolja a sovány, hogy be akarta csapni. Most azután a kövér bankigazgató forgatta ki sovány cinkosa vadászkabátjának minden zsebét. A vidéki bank a faluval egyesülve gondosan megcsinálta a mérleget és elosztotta a kalapban összegyűjtött pénzt. Aztán mindketten visszamentek a játékszobába. Én még mindig nem értettem, mit jelenthet mindez. Gaston, aki idősebb volt nálam és francia leleményességű, végig szaladt a folyosón, bement a játékszobába, kihívta apámat azzal, hogy én rosszul érzem magam. Reszketve vártam apám érkezését. Gaston, elmondta neki, mit láttunk és hallottunk. Láthatóan kellemetlenül érintette, hogy mi gyerekek szemtanúi voltunk a zsákmányosztásnak.
BME: Az édesapja ezek után összetört?
Ifj. B.GY.: Szerintem igen, de nem a pénz, hanem a tekintélyén esett csorba lehetett az oka. – Elvárom tőletek, hogy erről soha senkinek sem szóltok – fordult felém parancsolólag. – Én vagyok a hibás, miért nem válogattam meg azokat, akikkel leülök egy játékasztalhoz. Nem ment vissza a játékszobába. Másnap reggel hazautaztunk.
BME: Mennyit vesztett az édesapja?
Ifj. B.GY.: Néhány vagon búza értékét!
BME: Hát ilyen tragikus dolgok történtek Miskolcon 1878. augusztus 31-én. Riportunk talán jó lesz okulásul, hogy mások ne járjanak így!



