1919
Nesze neked Miskovec!
A hitszegő csehek letartóztatásai miatt dühöng a város
Dudujka Pál cikke
Miskovec (Miskolc), május 11.
Épp tíz napja, hogy a miskolci direktórium nevében kiküldött parlamenterek megállapodtak a cseh-szlovák parancsnoksággal a város átadásának feltételeiben. A hét pontból álló jegyzőkönyv harmadik pontja rendelkezett arról, hogy „Megtorló intézkedéseket senkivel szemben nem foganatosítanak, sem a vezetők, sem pedig a lakosság ellen.” Cagas Method őrnagy, cseh-szlovák katonai vezető hangsúlyozta ekkor, a cseh-szlovák államban nagyon jól fogjuk magunkat érezni. Hát itt venni kell egy levegőt. A cseh-szlovák megszállóknak pár nap elég volt, hogy miután megszilárdítsák hatalmukat városunkban – melyet ők Miskovecnek neveznek –, megszegjék ígéreteiket!
Május 5-én a Borsod megyei direktórium és munkástanács több tagját letartóztatták. Mauks Sándor, Weltner Mór, Mandel Lajos, Szerényi Nándor, Groszmann Zsigmond, Szeder Ferenc, Hollós Zoltán és Szkladányi János immár cseh fogságban sínylődik! Állítólag már Kassára szállították őket és ki tudja, mi lesz a sorsuk? A hírre egész Miskolc felháborodott. A csehek megszegték a szavukat és egyoldalúan felrúgták ezzel a megállapodást!
Hitszegő eljárásuk nem kivétel nélküli. A megszállt településekről sorra hurcolják el a munkástanácsi vezetőket, így például május 6-án Dédesről Mihály Lajos munkástanácselnököt, Révész Józsefet és Fürjes Józsefet. A letartóztatások mindenhol felháborodást váltottak ki a lakosság köréből. A diósgyőri és miskolci munkásság és polgárság egy emberként állt ki az elhurcoltak mellett, s küldöttséget indított a cseh-szlovák városparancsnokhoz szabadon bocsátásuk érdekében. Ma délben a képviselőket Zincone Attilio városparancsnok fogadta.
Szentpáli István polgármester magyarul elmondott és később olaszul tolmácsolt beszédben emlékezett meg a munkásvezérek letartóztatásáról, amely nem egyeztethető össze az átadási jegyzőkönyv harmadik pontjával. Szentpáli hangsúlyozta, a szervezett munkásság nem volt és nem is kommunista, hanem szociáldemokrata, mely minden cselekvésben önmegtartóztatott kímélettel járt el. Kérte a tábornokot, hasson oda, hogy a letartóztatott munkásvezéreket szabadon bocsássák. A munkások szónoka, Drucker Henrik olasz nyelven beszélt. Drucker talán kissé fenyegetőzve is jegyezte meg, ő itt 40 ezer munkás nevében emeli fel szavát.
Zincone tábornok ezután átvette a nyolc elfogott nevét tartalmazó listát és kijelentette, azonnal sürgönyileg érintkezésbe lép Kassával a letartóztatottak érdekében. A tábornok nyomatékosan kijelentette, hogy tömegmozgalmat, tumultusokat nem tűr, a rendzavarásokat, ha kell, fegyverrel fogja megakadályozni, de határozott ígéretet tett arra nézve is, hogy indokolatlan letartóztatások nem lesznek.
Az utaztató megjegyzése:
A cikkben említetteken kívül Miskolcról és környékéről mintegy hatvan személyt hurcoltak el. A diósgyőri-miskolci küldötteknek tett ígéretét Zincone tábornok teljesítette, nyomban autót küldött Kassára a letartóztatottakért. Onnan azonban csak Mauks Sándort, dr. Szerényi Nándort, Mandel Lajost és Weltner Mórt tudták szabadon bocsátani. Szedert, Groszmannt, Szkladányit, Hollóst és további 52 letartóztatott munkást már továbbszállítottak különböző fogolytáborokba. Szkladányi Jánost a jozefstadti fogolytáborba internálták, ahonnan szembetegsége miatt két hónapos fogság után 1919 júliusában tért haza. Groszmann, Szeder és Hollós a theresienstadti várbörtönbe került. A csehekkel kötött fegyverszüneti szerződés értelmében ők közel három hónapos fogság után, július 27-én tértek haza Miskolcra.