1898
Reményi Ede halála
San Francisco, május 17.
Peczérvölgyi Samu cikke
Megdöbbentő és gyászos hírt jelentett San Francisco-i tudósítónk. Május 16-án meghalt városunk világhíres szülötte, a hegedűművész Reményi Ede. 1828. január 17-én született Hoffmann Ede néven miskolci zsidó családban. Zenetanulmányait is Miskolcon kezdte, majd Egerben folytatta a lelkes művészetpártoló Pyrker érsek támogatása mellett. Egerben talán az érsek pártfogása miatt megkeresztelkedett, ekkor vette fel a Reményi nevet. Eger után Bécsbe ment tanulni, de négy év után hazaköltözött és 1846-ban már a magyar Nemzeti Színházban, majd a reformkori magyar szalonokban muzsikált. A szabadságharcban „Görgey hegedűse” volt, a szabadságharc bukása után ő is sokad magával Amerikába emigrált. 1850-ben tér vissza Európába, 1853-ig Párizsban élt. Majd Weimarba utazott, másfél évig Liszt Ferenc közeli művésztársa lett, megismerte Wagnert, hangversenykörútján magával vitte a fiatal Brahmsot, s 1854-ben már Londonban adott hangversenyeket. 1855-ben Viktória királyné magánhegedűsi állását nyerte el. Angliában kötött barátságot Victor Hugoval is. 1860-ban a császártól közkegyelmet kapott, s visszatért Magyarországra. Itthon 15 éven át volt a magyar zenei élet legünnepeltebb művésze, hangverseny körútjain szerte a világon tömegek éltették.
Bízvást mondhatjuk, hogy Reményi Ede ekkora a „nemzet hegedűsévé” vált. A világhírnév, az osztatlan szakmai sikerek hatására a legendák szerint alaposan fejébe szállt a művésznek. Sztárallűrjeit nemcsak Miskolcon beszélték a korszakban. „Egyik miskolci hangversenyét szülővárosa mámoros lelkesedéssel ünnepelte. A koncert után a város egyik legelőkelőbb családja estélyt adott a tiszteletére. A mester jött, megállt a terem közepén és rámutat a faliórára: – Állítsák meg és rontsák el a szerkezetét. Örökre ezt az órát mutassa, amelyben én idejöttem. Aztán a bókoló háziasszony elé lépett, és csókra nyújtotta neki fehérkesztyűs kezét. A háziasszony azonban feltalálta magát: – Kedves Reményi úr, nagyon sajnálom, de nem gombolhatom be a kesztyűjét, mert magamnak is kesztyű van a kezemen. De majd segítünk rajta. A szobalány mindjárt hoz gombolót és be is gombolja vele a kesztyűjét. – Nem kell! – szólt a mester fölényesen, és sarkon fordulva távozott.”
Reményi 1870-ben a Nemzeti Színház első hegedűse lett. 1872-ben feleségül vette Fáy Antal nagybirtokos, zeneszerző lányát, Fáy Gizellát. 1879-ben világkörüli turnéra indult, bejárta szinte az egész Földet Új-Zélandtól Japánig. 1890-ben még hazatért, 1891. február 22-én tartotta Miskolcon utolsó hangversenyét. 1893-ban New Yorkba költözött. 1898-ban komponálta királyhimnuszát, élete fő művét. Ezt március 15-én a New York-i magyar egylet hangversenyén adták elő – nagy sikerrel. Tegnap San Franciscóban adott koncertet, amikor is a hírek szerint a színpadon szívinfarktust kapott és meghalt. Városunk híres szülöttét a tervek szerint New Yorkban temetik majd el.