1946
Rákosi Mátyás Miskolcon
Tömegdemonstráció a forint védelmében
Miskolc, július 24.
Peczérvölgyi Samu cikke
Hosszú volt a tegnapi nap, sőt az utóbbi 2 hét Kovács István elvtárs, a szervezőbizottság vezetője számára. Vasárnap több, mint negyedmillió ember lepte el Miskolcot. Rendezvényre jöttek, tömegdemonstrációra, hisz Rákosi Mátyás miniszterelnökhelyettes, az MKP főtitkára tartotta „forintvédő” nagybeszédét városunkban. Jöttek az üzemek, gyárak dolgozói Diósgyőrből, Ózdról, Salgótarjánból, Heves, Nógrád, Szabolcs, Hajdú megye parasztjai, haladó értelmiségijei, hogy élőben hallgathassák meg a verőfényes jövőt ígérő főtitkár beszédét. A felvonuló negyedmilliós tömeg reggel 8-tól délután 2-ig szakadatlanul tódult a népgyűlés színhelyére. A pályaudvarokról és a környező falvakból érkező csoportok özönlöttek a népkerti sporttelep felé és nemcsak a sportpályát töltötték meg zsúfolásig, hanem a körülötte lévő parkokban is tízezrével szorongtak egymás mellett, hogy meghallgathassák Rákosi elvtársat.
Rá is fért már a dolgozókra egy jó kis tömegdemonstráció, egy sátoros, vurstlis ünnep, hisz a hiperinfláció az egekben, a keresetek értéke nulla, az életszínvonal kétségbeejtő, az élelmiszer és iparcikkek javarésze korlátozottan, jegyre kapható. Rákosi elvtárs vezette kommunisták viszont megígérték, hogy véget vetnek ennek az áldatlan állapotnak és véget vetnek a pénzromlásnak. Néhány nap múlva, augusztus 1-én elbúcsúzunk az értéktelen pengőtől és bevezetésre kerül a forint! De JAJ! A még be sem vezetett értéktartó pénznek, már most sok ellensége van! A Horthy-korszak uralkodó osztályai, a klerikális reakció, a jobboldali reakció, a feketézők, a valutázók, az ügyeskedők, az árdrágítók és még hosszan sorolhatnánk!
Tőlük meg kell védeni a forintot! És ezt a sok kártevőt csak a kommunisták, élükön Rákosival, Gerővel, Révaival, Farkassal és természetesen a dicső belügyérrel, Rajkkal tudják leküzdeni. Rajk elvtárs épp a napokban tiltott be sok száz egyesületet, egyletet, köztük a cserkészeket. Megkezdték az üzemekben, gyárakban, államapparátusban megbújó kártékony elemek kipenderítését is.
Kellett már ez a tömegdemonstráció a népnek, talán jobban, mint egy falat kenyér, hisz a nyomorukat, kilátástalanságukat valahogy és valakiken le kellett vezetni, ja és még szórakozni sem árt. Ennek megfelelően a szervezők gondoskodtak is erről. A nagyszabású felvonuláson túl felléptek a demonstráción üzemi kórusok, tánccsoportok, rezesbandák, gyermekcsoportok. A Vasas tornászok a Vándor kórussal együtt elő adta a „munkás-paraszt szövetség” című zenés kórusjátékot. De ott volt a Bőrös Szakszervezet énekkara mellett a budapesti Munkás Kultúrszövetség színe-java is.
A Szihalom felől Mezőkövesd érintésével érkező Rákosi útja diadalmenet volt. Szihalomban Oszip István főispán és Szkladán Ágoston, az MKP megyei titkára fogadta. A zászlóerdőbe burkolódzó népkert negyedmilliós tömege izgatottan várta a Rákosi beszédet. Gerő és Rajk mellett a vezérszónok végre az emelvényre lépett és egy igen fenyegetőző beszédet tartott előre vetítvén az MKP jövőbeli politikáját. Gyakorlatilag megfenyegetett mindenkit, még a negyedmilliós hallgatóságát is, csak ők ezt akkor még nem tudták. Hitet tett a piszkos munkát irányító Rajk elvtárs mellett, „Biztosíthatom Rajk belügyminiszter elvtársat, hogy minden lépéséért, amit a demokrácia megerősítéséért tesz, vállaljuk a felelősséget” és fő üzenetként „…aki a forinttal spekulál, aki alá akarja aknázni demokráciánk gazdasági alapjait, fel kell húzni az akasztófára.”
Egyébként beszédében kijelölte a kommunisták országátalakításának sarokköveit, mint politikai, mint gazdasági, mint társadalmi értelemben. Hááát!
Rákosi mosolyogva fogadta a tapsvihart, „az akasztófára ezeket, azokat, amazokat!” „az akasztófára mindenkit!” feliratú transzparensek lobogtatóinak odaintett, majd megvacsorázott a Korona étteremben a neki szervezett fogadáson és állami gépkocsiján hazament. A tömeg lassan oszlott, késő estére kiürült a város, mindenki hazatért, a zöme gyalog. Kovács István elvtárs, a szervezőbizottság vezetője is nyugovóra tért és félve-reménykedve sóhajtott … „na ezt talán megúsztam…”
A tömegdemonstráció kedves epizódjaként, még a Rákosi beszéd után, ott a pulpituson Kádár János elvtárs, a nagy-budapesti pártszervezet nevében versenyre hívta ki a nagy-miskolci pártszervezetet. Az MKP szeptemberi harmadik kongresszusáig abban versenyez egymással a két pártszervezet, hogy melyik tud többet tenni a munkásság és parasztság érdekében és az elért vívmányokat mennyire tudja összekapcsolni a szervezeti erő növelésével.
Na, akkor nosza neki…!
Az utaztató megjegyzése:
A cserkészeket 1948-ban tiltották be végleg. 1946. július 20-án Rajk feloszlatta ugyan a szövetséget többek között a Teréz körúton történt szovjet tiszt meggyilkolása ürügyén, de két napra rá megalakult a „haladó gondolkodású” Cserkészfiúk Szövetsége, mely jobban tetszett a hatalomnak. Ez a szervezet még két évig elvegetált a végleges betiltásig.
A Rákosi demonstráció hevületében Világ Miklós tollat ragadott és képzavaroktól sem mentes versel emlékezett erre a remek napra:
Világ Miklós
RÁKOSI
Egy ráncosarcú bányász kis csákányt hozott
Csiszolt, csecsés acél-virág csodát.
Nyirkos bányásznapok után véste, vágta
Megilletődve adta át.
Nagybajuszú, szűrös kanász
Hortobágyról
Fokost hozott, s a kérés velejét
Rövidesen és csak így közölte
Rákosival:
„Ezzel verje be az urak fejét”
Majd vasasok jöttek, kezükben
acélsín
Pöröly reszelő, emelődaru.
Utána alföldi asszonyok vállán
Új termésből font kepekoszorú.
Három mezitlábas – tavaly még
zsellér volt,
Óriás kenyérrel vígan nevetett.
„Tessék megízlelni, a magunkén termett”
És Rákosi örömmel evett.
Juhászok bárányt és az
üvegmunkások
Remekbe készült kristályserleget,
Egy virágos bóbitás matyó
asszonyka
Hatalmas kaláccsal ölelte meg.
És jöttek a földről, jöttek a
gyárból
És hozták-hozták milliók szívét
És ilyen milliók erejével
Épül az ország s pusztul a szemét!