1917

Windischgraetz herceg a „Magyaros” hőse?

Budapest-Bécs, augusztus 4.

Peczérvölgyi Samu cikke

Windischgraetz Lajosról és viselt dolgairól már több cikkben is szót ejtettünk itt a Borsod-Miskolczi Est hasábjain. Az osztrák főnemesből – unokája az 1848-as szabadságharc rettegett tábornokának -magyarrá lett politikus, Sárospatak ura és országgyűlési képviselője életpályája így visszatekintve maga a romlott XX. század. Az ilyen típusú emberek azok, akik jól járnak a háborúval. Nekik találták ki a háborút, mely minden álmukat, titkos céljaikat, legrejtettebb gondolataikat is valóra váltja. Windischgraetz Lajos herceg IV. Károly király barátja és rossz szelleme. Neki csak megszületni volt nehéz. Jó példa erre a tegnapi kitüntetése is.

Most a nagy világégés keserves évei alatt hercegünk úgy érezte, hogy ki kell venni részét a háborúból. Azért jegyezzük meg, hogy ez nem volt teljesen idegen tőle, hisz 1904-1905-ben részt vett az orosz-japán háborúban, Port Arthur eleste után katonai attasé volt a szentpétervári osztrák-magyar követségen, majd 1912-ben Szófiában, a török–bolgár háború idején is.

1916 szeptemberében, mikor az erdélyi román betörés megtörtént, Windischgraetz Lajos herceg csapatot toborzott Budapestről. Budapesten és Nagyváradon folyt a sereggyűjtés. Székely, nem székely, mindegy volt. Össze is verbuválódott egy zömében 16-18 éves legénykékből álló önkéntes zászlóalj, a „székely tigris” zászlóalj! A zászló szentelésén maga Hazay Samu miniszter volt Nagyváradon. December első napjaiban jöttek ki a „székely tigrisek” a román frontra. Ekkor megjelent Windischgraetz herceg és megtekintette „fiait”, majd pár nap múlva visszament Budapestre. A hadseregparancsnokság a gyimesi és a békási szorosok között álló miskolci 10. honvéd gyalogezredhez osztotta be a „székely tigriseket”, akiknek minden századparancsnoka csupa gróf meg báró volt. Szegény fiatalemberek lelkesedése hamar lelohadt, mert a -36 fokos hideget, a járhatatlan félméteres havas utakat, az állandó medve- és farkasveszélyt a kemény miskolci és borsodi 10-es honvédeken kívül kevesen bírták volna. A „tigris”-ek között mindennapos lett az öncsonkítás, hogy mihamarabb elkerüljenek ebből a pokolból. A mi harcedzett, viharálló borsodi bakáink ekkor keresztelték el őket „székely stigliceknek”.

untitled

A herceg elment és nem jött vissza, csak március 7-én este. A 10-es honvédek már a Magyaros-hegy alján voltak. A tigriseket ekkorra már a 9-ik honvéd gyalogezredhez osztották be. Annak a harmadik zászlóalját képezték. A másnapi magyarosi támadásban így nem is vettek részt. A miskolci, borsodi 10-es honvédek kiegészülve, a 16-ik ezrednél Juhász Károly főhadnagy – miskolci munkásbiztosítási tisztviselő – 4. századával, és a 9-esektől, Kindl István főhadnagy 11. századával győzelmet arattak és visszafoglalták Magyarost az oroszoktól. A március 8-án lefolyt ütközetet hercegünk a hadtestparancsnokság figyelőjéből nézte több kilométer távolságból, erősen nagyító messzelátóval, aztán megint hazament Pestre. Most meg azt olvassuk az újságokban, hogy tegnap, augusztus 4-én hős hercegünket kitüntették:

„A király herceg Windischgraetz Lajosnak vitéz és eredményes magatartásának elismeréséül a vaskoronarend 3. osztályát adományozta a hadiékítménnyel és kardokkal. Herceg Windischgraetz ezt a kitüntetést a román háború kitörésekor szervezett tigris-zászlóalj kiváló vezetéséért kapta; a zászlóalj, amely hadi önkéntesekből alakult, részt vett az Erdély felszabadításáért vívott harcokban és különösen a Magyaros visszafoglalásánál tüntette ki magát”.

windischgraetz
A kalandor hercegnek csak megszületni volt nehéz

Hát a pofátlanságnak is azért van határa. A Borsod-Miskolci Est kikéri magának a hős 10-es honvédek nevében ezt az arcátlanságot. Ameddig a miskolci és borsodi hős fiaink a háború egyik legnagyobb fegyvertényét hajtották végre és ezrével estek el Magyaroson, ez a nímand herceg átveszi a kitűntetést, mint a csata legnagyobb hőse! OTT SEM VOLT SEM Ő, SEM AZ ÁLTALA CSAK EGYSZER LÁTOTT TIGRIS ZÁSZLÓALJA! Na, ja! Neki csak megszületni volt nehéz!

Kapcsolódó cikkeink: