Miskolc, június 17.

Dudjka Pál cikke

A rendőrségi kihallgatásokból egy széleskörű, katonai szállításokkal és építkezésekkel foglalkozó bűnszövetkezet képe rajzolódott ki, amelynek tagjai igen tehetős miskolci vállalkozók és kereskedők, valamint katonai és vasúti tisztviselők. Csalás, vesztegetés, korrupció. Igazi maffiaszerű szervezet, már csak a politikusok hiányoztak belőle. Aztán minden jel szerint elítéltek egy bűnbakot, a dúsgazdag miskolci vállalkozók azonban megúszták.

A hatóságok tavaly tavasszal értesültek arról, hogy nagyszabású hadseregszállítási csalások történnek a városban. Az élelmiszerszállítók a konzervdobozokba étel helyett homokot és hamut tettek s ily módon több százezer korona erejéig megkárosították a kincstárt. Mások bakancsokkal csaltak és hogy üzelmükre ne derüljön fény, lefizették a katonai közbenjárókat. Az első letartóztatások még márciusban történtek, akkor Rosenberg Sándor és Reinitz Miksa miskolci kereskedőket tartóztatták le és vádolták meg azzal, hogy papírsarkú és silány bőrből készült bakancsot szállítottak a katonaságnak.

A rendőrség teljes titokban folytatta le a nyomozást, akárcsak egy, a katonai szállítások ügyében íródott névtelen feljelentés ügyében, amelynél a főkapitány Felix Bélát bízta meg az ügy kivizsgálásával. Felix mintha titkosügynök volna, először a szállítók közé épült be. Kovács István álnéven a katonai raktárnál vállalt munkát, majd fiákeres kocsisként. Miután ez sem vezetett kellő eredményre, magát katonának kiadva Simkovics Nándor katonai élelmezési katonai főintéző cselédjének udvarolt némi információ reményében, majd a rendőrség költségén pezsgős vacsorát rendezett a katonai raktárban alkalmazott altiszteknek, hátha leittasodva közlékenyebbek lesznek. Számítása bevált. A cselédleánytól megtudta, hogy Simkovics neje élénk költekezésbe kezdett az elmúlt időben, a boros fejű altisztek pedig elárulták, hogy sápot kapnak a szállítóktól, a szállításban pedig Simkovics ügynöke, Tandlich Ármin kereskedő ajánlásával lehet csak részt venni. Tandlich ráadásul Simkovics jóvoltából fontos szerepet kapott a barakképítésnél is. Az építésre a szabályokkal szemben nyilvános pályázatot nem írtak ki, Simkovics egyszerűen telefonon értesítette a kereskedelmi és iparkamarát, hogy másnap tartanak nyilvános árlejtést, majd miután kellő tájékoztatás hiányában a pályázók nagy része elmaradt, annak sem fogadták el az ajánlatát, aki adott. Simkovicséknak ugyanis már megvolt a nyertesük a Tandlichnak busás jutalékot fizető Wilhelm Hermann miskolci vállalkozó személyében.