1886
Velocipédisták Miskolcon
Miskolc, július 25.
Peczérvölgyi Samu cikke
Milyen álságos városban élünk! Maradi, de azért az újat, a jövedelmezőt mohón és fürkészve figyeli. Ez évben elárasztották a polgármesteri hivatalt és a sajtót a város lakosságának panaszos levelei. Ezen panaszoknak két fő bűnösük volt a velocipédisták és a kutyasétáltatók. S a panaszok legfőbb helye a népkert. „Hogy a népkert nyilvános hely, azaz mindenkinek gyönyörűségére fenntartott hely, azt mindenki tudja, kivéve talán azok, akik velocipéd-gyakorlataik által zavarják meg a szabad természetben gyönyörködők sétáit és a kutyasétáltatók, akiknek állatai rémületet keltenek a békés természetbarátokban”
Ha-ha-ha! Mondjuk mi a Borsod-Miskolczi Estnél! Milyen finnyás és álságos város. Pont a vasparipások és a kutyások a két fő baj Miskolcon? Annak tükrében nehezen hihető ez, ami minap történt. Kedden tudniillik nagy meglepetésben részesült városunk. Bársony János városi tiszti ügyész a délutáni órákban táviratot kapott Egerből, melynek az volt a tartalma, hogy a budapesti magyar velocipéd-club néhány tagja este 7 óra tájban Miskolcra érkezik. A mondott időben szépszámú közönség sétált a „Veres rák“ felé, várva az érdekes vendégeket. De bizony azok nem jöttek. Ugyanekkor jelezték a gordon utcai tüzet. A közönség figyelme tehát az újabb látványos esemény felé irányult. Este 7 óra után a felső Gordon-utcában három ház égett le szerencse, hogy szélcsend volt, különben az ott egymáshoz közel épült szalmás házak között nagyobb mérvű szerencsétlenség történt volna. Tűzoltóink hamarosan ott voltak és lokalizálták a tüzet.
Elmúlt a tűz is, a kerékpározók még sem jöttek. Nyolc óra után a közönség egy része haza felé indult, másik része azonban, bízva a távirat hitelességében, kitartóan várt tovább. Pont 9 órakor három vasparipás úri ember csakugyan feltűnt a csabai láthatáron. Egy rövid percnyi szívélyes üdvözlet és a kerékpározók amily gyorsasággal jöttek, ép oly gyorsan távoztak az éljenző közönségtől, meg sem állva a „Korona“ szálló udvaráig. Barátságos társaság fogadta őket, kiknek körében derék utazóink jól érezték magukat. Az estét a „Korona“ éttermében töltötték el, ahol is bemutatták magukat: Kaszás István, Vándory József és Vuics István. A miskolci társaság rá akarta venni a vendég urakat, hogy rendezzenek egy kerékpárversenyt a dalárda javára, azt azonban az idő rövidsége miatt, nem tehették, mert Rimaszombatban és Losoncon várják őket. Szerdán délután el is indultak Rimaszombatba. Megígérték azonban, hogy ha ezt a tourt elvégzik, bármikor írjanak, ők készek a versenyre. A Miskolcra való jövetelnél azért történt késedelem, mert az egriek vendégszeretetétől csak 4 óra után tudtak megszabadulni. Tehát négy és fél óra alatt értek Egerből Miskolcra.
Mint kiderült nem volt véletlen ez a vendégszeretet Egerben! E derék vasparipások a budapesti magyar vasparipa egylet kitűnő tagjai Egerben a daláregylet mecénásaivá lettek, amennyiben az egri dalárda pécsi dalárversenyi útiköltségeinek céljából velocipéd-versenyt rendeztek, még pedig oly nagyszerű eredménnyel, hogy 800 frt. körül volt a tiszta jövedelem.
Bámészkodunk az égő Gordon utcán és senki oda se megy segíteni, mert jönnek a velocipédisták? Szidjuk szegény miskolci amatőr velopicédistáinkat és közbe kuncsorgunk a pesti profi vasparipásoknak dalárdánk pécsi útiköltségének fedezésére? Na, szépen vagyunk!
