1945
Vadnyugat-vadkelet Balajton
Miskolc-Balajt, december 13.
Peczérvölgyi Samu cikke
Most, hogy végre lezárult ama szörnyű bűncselekménysorozat, ami Balajton 1944 decemberében kezdődött nem árt elmerengenünk azon, hogy mennyire fontos egy társadalom életében a rend. Itt a világháború végén, amikor Európát, hazánkat és az egész világot lángba borító éveket talán magunk mögött hagyjuk és visszaáll a jog és a törvényesség, remélhetőleg már nem fognak előfordulni hasonló esetek. Ma két vádlott ült a miskolci törvényszék padján és mondtak felettük ítéletet. Az egyikőjük Zádeczki János, a másik a sógora Csabai János. Zádeczki 12 és fél évet, Csabai 3 évet kapott. Na, de mi is történt Balajton?
1944 decemberében Zádeczki János balajti gazdálkodó azt a meglepő hírt közölte Balajt csendes falunépével, hogy mostantól ő a törvény és a rend ura. Ezt a kijelentését azért tehette, mert az időközben átvonuló orosz seregek hátrahagyott rendfenntartóival jóba lett. Kineveztette magát karhatalmi parancsnoknak, és az oroszok jóváhagyásával zsarnoki módon elkezdett kormányozni a településen. Erőszakos fellépésével magához ragadta a vezetést a községben, és mind nagyobb vérszemet kapott. Ez időben még nem volt megszervezve a vidéki rendőrség, Zádeczki az oroszok támogatásával azt tett Balajton amit akart és a nép rémületében szólni sem mert. Többekre rálőtt, a borsodi jegyzőt és még néhány embert legyilkolássál fenyegetett, roppant feszült légkörben élt a lakosság, többen a környező hegyekbe menekültek.
Hadjáratának egyik célpontja, Bendzsel János kerékgyártó iparos volt. Zádeczki meg volt győződve róla, hogy Bendzsel János jelentette fel 1943 áprilisában azért, mert a finkei malomban őrölt lisztjét Miskolcon maximalizált áron felül adta el éttermeknek, cukrászdáknak, magánszemélyeknek és ezért őt súlyos pénzbírságra ítélték.
1944. december 19-én Zádeczki két orosz katonával megjelent Bendzsel János lakásán eldugott értékeket, valamint a fegyverét követelte. Bendzsel János kihozta engedéllyel tartott puskáját és átadta. Ennek ellenére Zádeczki azt szerette volna az oroszoktól, hogy lőjék le Bendzselt és ahogy a katonákat előrébb tolta, odakapott a katona kezében lévő fegyverhez és az elsült, kezén meglőve az áldozatot. Sebesülése miatt Bendzsel János az edelényi kórházba kötött ki. Távolléte alatt Zádeczki rávette Bendzsel feleségét, hívja haza az urát. -„Nem lesz semmi bántódása“ – hangsúlyozta és az értékeiket is visszaadja, amit Bendzsel a pincéjében egy kisebb helyiségben befalazott. A szegény asszony félelmében december 20-án át is ment Edelénybe, és onnan együtt érkezett haza férjével.
Még aznap este Bendzsel, Bendzselné, Zádeczki és Csabai lementek a pincébe, melynek a befalazott része már ki volt bontva. Itt Bendzsel több embernek értékeit dugta el. Zádeczki további értékek holléte felől kérdezősködött és a vita hevében Zádeczki kétszer, Csabai egyszer belelőtt Bendzselbe, aki a helyszínen meghalt. A felesége rémületében hazafutott. Másnap Bendzselné sógornőjét kérte, kérdezze meg Zádeczkit, hazahozhatja-e az urát, hogy koporsót csináltasson és eltemesse. Zádeczki azt felelte, „döglött kutyának az árokban a helye” – és nem engedte meg a temetést.
Szegény asszony, csak ez év február 12-én, tehát a gyilkosság után majd két hónappal mert csak feljelentést tenni annyira rettegett Zádeczkitől. Ami nem is csoda, hisz Zádeczki az oroszok által kinevezett rendőrparancsnok volt Balajton, állandóan fegyverrel járt-kelt a faluban, mindenkivel erőszakoskodott, mindenkit megfélemlített, sőt Bendzselnét is megfenyegette, hogy ha csak egy könnyet mer hullajtani az ura után ő is úgy járhat. A feljelentés után a miskolci rendőrség kiszállt Balajtra és elfogta Zádeczkit és Csabait. A koporsó nélkül eltemetett Bendzsel János alig fél méter mélyre volt csak elföldelve. Jellemző Zádeczki félelmetes hírére, hogy a kihallgatott tanuk mind azt kérdezték először: – „Biztos, hogy Zádeczki nem jöhet ki onnan? Mert ha ő visszajönne, az egész Balajt elköltözne lakóhelyéről.”
Betyár világ, cudar világ! Mintha az amerikai cowboyok között élnénk a múlt században! Csak reménykedni tudunk, hogy a jog és a törvény újra megszilárdul hazánkban és szép lassan eltűnnek társadalmunkból az ilyen alakok.