1936

Üdvözlet a Szovjetunióból!

Ózd, augusztus 28.

Peczérvölgyi Samu cikke

Gyurica János ózdi munkással beszélgetünk szüleinek házában. Egy megtört, tönkrement fizikumú embert látunk magunk előtt. Azért kerestük fel, mert több, mint tíz év után nemrég tért haza Szovjet-Oroszországból. Joggal tesszük fel a kérdést, hogyan került a sztálini Szovjetunióba?

Gyurica János: Szerencsét próbálni indultam 1924-ben. Akkoriban a gyárban néhány munkás suttogva arról beszélt, hogy a szovjetek Oroszországban a munkások, a parasztok, a dolgozó nép államát építi. Én, mint fiatal munkás úgy gondoltam kipróbálom milyen a szovjet-orosz dolgozók országa. Ezért mentem ki. Kurkszban (Kijevtől hatszáz kilométer), azután Makievka nevű gyárvárosban kaptam munkát. De micsoda munkát! Úgy kellett dolgoznom, mint egy rabszolgának és éhbért kaptam a munkámért. Tovább indultam, Oroszország végtelen nagy és azt hittem, hogy a lehetőségek is végtelen nagyok. Rosztov, Baku, azután újabb esztendős állomásként Bokhara. Vas szervezetem van, de a bokharai hőség nem európai embernek való. Majd Szamarkand, Taskend, Szamara. Mindenütt kínzó munka, a munkásgyilkos, idegeket és izmokat felőrlő munkarendszer, éhbér, azután nagy kanyarral az orosz világvárosba, Moszkvába kerültem. Nem bírtam tovább. Nagy hiba volt ebbe a kalandba belevágni. Haza akartam jönni, útlevelet akartam szerezni. Jártam a szovjet hivatalokat, kértem, sírtam, könyörögtem. Az eredmény csak az volt, hogy vagy megfenyegettek, vagy pedig baráti és elvtársi gondoskodással óva intettek Magyarországtól, ahol a legborzalmasabb fasiszta elnyomás alatt, erkölcsi rabszolgasorban élnek az emberek. Erre úgy döntöttem haza szököm. A lengyel határ közelében elfogtak. Háromesztendei Szibériát róttak ki reám.

hnet image
...nincs a földön gazdagabb, szebb ország, minden ember érzi hogy szabad!

Borsod-Miskolczi Est: Mi történt magával ez után?

Gyurica János: Most következett csak az igazi pokol. A rabokat szállító vasrácsos szekérketrecből, melyben igen erkölcsösen és emberségesen összezsúfoltak férfiakat és nőket, egyszer sem bocsátottak le bennünket. A kerekek dobhártyaszaggató, agyvelőgyilkoló egyhangú muzsikája, azután a naponként megismétlődő menü: szalmalisztből sütött fekete kenyér, húsz deka sóshering, tíz deka cukor, egymásba átfolyó szürke nappalok és szürke éjszakák. Szibériában a kistokvai gőzmalomban kellett dolgoznom, ahol a jobb termelés érdekében a felügyelők kancsukával vertek minket. Végül beteg lettem és Isteni csoda folytán kegyelmet kaptam. Visszakerültem Makievkába, itt újra kaptam munkát.

Borsod-Miskolczi Est: Amit elmondott elborzasztó állapotokat feltételez a híres-hírhedt Szovjetunióban. Az átlag munkás hogyan él?

200

Gyurica János: A „burzsuj parasztokat“ mindenféle politikai mesterkedésekkel kiforgatják vagyonkájukból, ezekből kerülnek ki az újdonsült gyári munkások. Sőt a munkanélküliek is, mert a gyárvezetőségek minden lelkiismeretfurdalás nélkül elbocsátják őket, ha nincs munka. A búzalisztet őrlő malmokat lerombolták, csak korpás lisztet szabad őrölni, voltak esztendők, amikor csak szalmaliszt, kukoricaliszt jutott. Már akinek jutott, mert Oroszországban olyan gyakori az éhhalál rossz esztendőben, mint nálunk a nátha. Jól fizetik azt, akinek 300 rubel a jövedelme, ezzel szemben 170 rubel egy pár cipő, s 700 rubel egy ruha ára. Blokkrendszer van és rettenetes áruhiány. Csak a pálinka olcsó, tizenkét rubelért már egy litert adnak. Aminek az a következménye, hogy az orosz munkás reggelire és a nap minden szakában sűrűn él a legolcsóbb szovjet élelmiszerrel, a pálinkával. A hagyományos ünnepeket kiirtották, az istentiszteletet vad és szájas népgyűlések helyettesítik. Valósággal átszellemülten és valami meggyőződéses rajongással, borzalmas buzgósággal szidják az ilyen gyűléseken az Istent, akinek a gondolatát azonban mégsem tudták sem kancsukával, sem népgyűléssel, sem terrorral kiűzni a muzsik lelkéből. Az istentagadó muzsik önfeledt pillanataiban ugyanúgy sóhajt fel, mint az alföldi magyar paraszt: „Istenem, segít meg!“ A gyárakban a szájhősök viszik a prímet. Aki jól tud szónokolni, az ellentmondhat akár a feljebbvalóinak is. A szovjet rend őrei még álmukba is ellenforradalmárok után kutatnak, ezzel szemben a betörések, a lopások, és a gyilkosságok mindennaposak. Most már tudom, borzalmas az élet a szovjetek munkás államában. Hálát adok a Jó Istennek, hogy hazavezetett!

A magyar konzulátus segítségével végre hosszú utánjárás, előszobázás után útlevelet szerzett Magyarországra Gyurica János. Hirtelen örömében még azt a 700 rubelt is Oroszországban felejtette, amit kénytelenségből államkölcsönnek jegyzett. Dehogy is menne vissza érte!