1907

Rendőri brutalitás Miskolcon

Miskolc, június 6.

Peczérvölgyi Samu cikke

A miskolci rendőrség nevéhez napról-napra köthetőek olyan botrányok, amilyenek még a legcivilizálatlanabb, legsötétebb országokban sem fordulnak elő. Ártatlan emberek megpofozása, lecsukása mindennap előfordul. De ezeknél még súlyosabb, botrányosabb történetek is írhatók a miskolci rendőrség számlájára. Jól példázza ezt a múlt heti eset.

Május hó 27-ikén a Széchenyi-ütem Blumenstock-féle ház kapuja előtt összeesett egy munkásember. A helyszínére gyorsan odaérkezett mentők konstatálták, hogy az illető szívbajos és epilepsziás rohama van. Óvatosan föltették a mentőkocsira és az önkívületi állapotban lévő embert beszállították a városházára, hogy később, ha eszméletére tér, kihallgassák lakása, foglalkozása és egyéb viszonyai felől. A városházán a legénységi szobába vitték a vonagló embert. Itt se szó, se beszéd, nekiesett Kohajda József 42-es számú rendőr és össze-vissza pofozta, ütlegelte, rugdosta gyomrát, hasát, arcát a szerencsétlen embernek. A mentősök felháborodtak a durvaságon és erőszakosan kivették a rendőr kezéből a beteget. Később megállapították, hogy Bató Lászlónak hívják. A rendőrök az összevert beteg embert nem bocsátották szabadon, hanem berugdosták a börtönbe. Ott virrasztotta át az egész éjszakát.

001

Másnap reggel elment a rendőrségre az összevert áldozat özvegy édesanyja, Bató Lászlóné, aki Miskolcon, a Teréz utca 8. szám alatt lakik együtt fiával és menyével. Batóné megtudta, hogy fiát a rendőrség lecsukva tartja, azért ment fel a városházára, hogy kiszabadítsa, kikönyörögje fiát a börtönből és igazolja betegségét, ami miatt tegnap az utcán összeesett. Batóné, Baranyi István rendőrfogházőrmester elé került és előadta mondókáját, de válaszul Baranyi durván rákiabált: – Takarodjon innen haza, mert elzsuppoltatom magát is, meg a fiát is. Részeg, korhely, disznó a maga fia. Ki fogom magukat zsuppoltatni. Elkergetem a városból. Bitang népség. Takarodjon!

A szegény öreg asszony sírva ment el a városházáról. Később, Baranyi, a mindenható Baranyi végül elengedte az összevert embert. Az esetet gondosan titkolták, takargatták egy hétig. A szegény öregasszony, meg a beteg fia nem tudták, kihez forduljanak, kitől kérjenek tanácsot. Talán ki sem pattant volna a dolog, de egy hétre rá a városháza kapujában egy rendőrtisztviselő, aki szintén felháborodott a történeten, dr. Nagy Ferenc városi főjegyzőnek ezt elmesélte. A főjegyző azon nyomban vizsgálatot rendelt el. A botrányosan durva rendőri intézkedést a rendőrség tagjai, a mentősök, a sértettek is megerősítették.

002a

A vizsgálat folyik. Egy biztos, rendet kell tenni a rendőrségi állományban, hisz már rég óta köztudott, hogy jó pár rendőrségi alkalmazott viselkedik szadista baromként az állampolgárokkal. Szentpáli polgármesternek lépnie kell az ügyben és el kell zavarni az állományból ezeket a vadállatokat, hisz ez végül is Miskolc városára is negatív árnyékként vetül. A Kohajdákat, a Baranyiakat végre meg kell büntetni, hisz nem kiskirályok ők, élet és halál urai, hanem városi alkalmazottak, akiknek feladatuk a rend fenntartása, a polgárok nyugalmának biztosítása.