1919
Rákosi Mátyás kétszer is megmondta
Miskolc, május 22.
Dudujka Pál cikke
Rákosi Mátyás elvtárs, a forradalmi tanácskormány népbiztosa az elmúlt félévben kétszer járt Miskolcon és bár javaslatait mindkét alkalommal figyelmen kívül hagyták, végső soron mindenben neki lett igaza. Nézzük hát, milyen kérdésekben helyezkedtek szembe a miskolciak Rákosi elvtárssal!
1919 januárjában Rákosi elvtárs sorra járta a vidéki városokat, hogy ott különböző gyűléseken agitáljon a kommunista párt megalakítása mellett. Január 20-a körül érkezett Miskolcra, pártszervezési kezdeményezését azonban hamar letörték. Rákosi a szociáldemokraták helyi vezérét, Reisinger Ferenc főispán-kormánybiztost kereste fel javaslatával, ő azonban határozottan visszautasította őt és nyíltan közölte vele, hogy minden kommunista népgyűlést a szociáldemokrata munkások és népőrök segítségével szét fog verni. Rákosi elvtársat kis híján le is tartóztatták jogosulatlan fegyverviselés miatt, miután érvényes engedélyt a kommunista szervező felmutatni nem tudott. Reisinger olyannyira felháborodott Rákosi elvtárs agitációján, hogy aztán széles körben terjesztette, miszerint Rákosi tulajdonképpen cseh kém és azért jött a városba, hogy zavargást keltsen, amit aztán a csehek a város megszállására használhatnának fel, mint azt nem sokkal előbb Pozsonyban tették.
Reisiner elvtárs döntésének hátterében az elmúlt hetekben lezajló salgótarjáni és az azok nyomában zajló miskolci-diósgyőri események álltak. Salgótarjánban a kommunista párt 1918. december 26-án még épphogy csak megalakult, forró fejű tagjai egy héttel később már véres zavargásokat és fosztogatásokat produkáltak, amelyeket végül fegyverrel kellett elfojtani. A nógrádi események ellen Diósgyőr munkássága január 7-i nagygyűlésen élesen kikelt és a kétes elemek uszító provokációitól tartva tüntetett a kommunista párt ellen. Reisinger tehát véleményével a munkásságot képviselte, noha a végcél tekintetében egyetértett velük: ő maga is kommunizmust kívánt, csak azt nem terrorisztikus eszközökkel, proletárdiktatúrával kívánta elérni, hanem a fokozatos fejlődést követve, demokratikus eszközökkel.
Azóta aztán sok víz lefolyt a Szinván. Március 21-én kikiáltották a Tanácsköztársaságot, s a forradalmi kormányzótanács egyik tagja, népbiztosa épp az a Rákosi Mátyás lett, akit Reisinger két hónapja még határozottan visszautasított. Micsoda malőr! Reisinger elvtársnak azonban nem esett bántódása, mint a munkásság helyi vezére a város egyik népbiztosaként, majd a háromtagú direktórium egyik tagjaként továbbra is a hatalom elsőszámú birtokosa maradt. Megvalósult a proletárdiktatúra is, tehát mindenki örülhetett.
Mintegy hónapja érkeztek az első vészterhes hírek érkeztek, miszerint cseh csapatok Miskolc elfoglalására készülődnek. Azonnal megkezdődött a toborzás a Vörös Hadseregbe, s a városban oly nagy számmal jelentkeztek önkéntesek, hogy a sorozóbizottságok fogadni is alig bírta őket. Április 20-án a miskolci nagygyűlésen tizenkétezer ember egyhangú lelkesedéssel állt a harc mellett, munkásszázadok alakultak, s hamarosan ezer főnyi fegyveres erő indult a Vörös Hadsereg támogatására, a csehek feltartóztatására. Április 30-án aztán ismét Rákosi Mátyás elvtárs érkezett Miskolcra, majd a kommunisták helyi vezetőjével, Pelyhe Jánossal buzdította harcra a városháza erkélyéről a Sajószentpéter védelmére vonuló egységeket.
Rákosi elvtárs tárgyalt a városi direktóriummal is azon határozott véleményének hangot adva, hogy a várost semmilyen körülmények között sem szabad átengedni a cseheknek, szavai azonban most sem találtak meghallgatásra. A direktórium még aznap a város feladásáról határozott. Rákosi Mátyás autóba vágva magát visszaszáguldott Budapestre, Miskolc pedig május 1-jén cseh megszállás alá került. A cseheknek nem volt azonban sokáig itt maradásuk, a Vörös Hadsereg hős katonái május 20-án megindított támadásukkal visszavették a várost, amelyben ismét kibontották a proletárhatalom zászlaját.
Végső soron Rákosi Mátyásnak hosszú távon mindkét esetben igaza volt. A kommunista párt megalakítását később már gond nélkül véghez vitték és most a Vörös Hadsereg is ékes tanúbizonyságát adta annak, hogy képes kiűzni a cseheket állásaikból. Talán most már Reisinger is belátja, hogy e proletár géniusz szavaira oda kell figyelni és a jövőben alaposabban meg kell fontolnia Rákosi elvtárs tanácsait.
Az utaztató megjegyzése:
Rákosi Mátyás a Reisinger Ferenccel, illetve a miskolciakkal való vitáit sosem feledte el, azokról részletesen megemlékezett visszaemlékezéseiben.