1918

Orosz hadifogságból hazatért bolsevik követelte a kommunizmus azonnali bevezetését

Diósgyőr, 1918. december 23.

Dudujka Pál cikke

1918. december 21. történelmi nap volt. Először hangzott el Diósgyőrben egy többezres gyűlésen a kommunizmus követelése. A felbujtó egy oroszországi hadifogságból hazatért munkás, Kun Béla diósgyőri harcostársa.

A Diósgyőri Vasgyárban 1918. december 21-én, szombaton este hat órakor a munkásétteremben tartottak vasgyári tisztviselők és munkások szakszervezeti gyűlést. A mintegy háromezer fős tömeget Gobbi Jenő elnök köszöntötte, majd a hivatalos programbeszéd előtt Pelyhe János munkás felszólalása izzította fel a hangulatot.

A huszonnyolcéves Pelyhe már a háború elején, 1914. augusztus 28-án orosz hadifogságba került, s két évet töltött Szibériában, ahol a bolsevik eszmék hívévé vált. A hadifogságból – Kun Béla vezetésével – már meggyőződéses kommunistaként tért vissza, s igazi agitátorként igyekszik a szélsőbaloldali diktatórikus mozgalom híveinek megnyerni a munkásságot. 1918 decemberében az ő vezetésével alakult meg a kommunista párt diósgyőri szervezete, amely azonban azóta sem tud tömegmozgalommá válni. A szélsőséges gondolkodásáról híres fiatalember most sem tagadta meg magát és nyíltan követelte a kommunizmus bevezetésével. A bolsevizmusról szóló „magasztos” gondolatai sokakat megérintettek és bár elérte, hogy a gyűlés központi témája a kommunizmus legyen, a munkásságot nem tudta a bolsevizmus ügyének megnyerni.

pelyhe

Pelyhe János pechjére Groszmann Zsigmond, a szociáldemokrata párt városi titkára emelkedett utána szólásra, aki nagyívű beszédében letörte a kommunizmus iránt áhítozók reményeit és közölte, hogy „a kommunizmusra még nem vagyunk elég érettek”. Hangsúlyozta, hogy a magyarság jövőbeli boldogulását csak a szocializmus teremtheti meg, a falu népe azonban nem hogy a kommunizmustól, de még a szocializmustól is irtózik. Groszmann kiemelte, hogy a szocializmus ügyének először a hadsereget kell megnyerni, csak velük együtt érhetnek el sikert. A kommunista állam felépítését azonban csak a fejlődés fokozatos rendjében látta megvalósíthatónak, s óva intett attól, hogy bárki vakon rohanjon „az eszményeknek”. Hatására a gyűlés akként foglalt állást, hogy a jövőben a szociáldemokrata párt többségének a mérsékelt haladást követelő határozataihoz kívánnak hozzájárulni és nem kívánják az „azonnali és tiszta kommunizálást”.

Groszmann Zsigmond nagy sikert arató beszéde tehát letörte a kommunizmus bevezetését követelő kedélyeket. Nagy reményeink azonban ne legyenek. Az 1918. októberi őszirózsás forradalom óta a bolsevikok tábora fokozatosan erősödik, s ha a politikai helyzet úgy alakul, bizonyosan magukhoz próbálják ragadni a hatalmat, hogy megteremtsék az általuk eszményinek tartott proletárdiktatúrát.

Az utaztató megjegyzése:

A kommunista párt 1919 tavaszáig súlytalan volt Borsodban. A Tanácsköztársaság kikiáltása után, 1919. március 26-án Pelyhe János is tagja lett a megyei és városi direktóriumnak és népbiztosként, utóbb megyei tanácstagként és a kulturális és szociális ügyosztály vezetőjeként volt a kommunista diktatúra egyik helyi vezetője. 1919 augusztusában a román katonai hatóságok a város vezetőivel együtt őt is letartóztatták. Később a magyar hatóságok őrizetébe került és bíróság elé. 1920. május 21-én – sokak meglepetésére – bizonyíték hiányában felmentették a vádak alól. Pelyhe politikai nézetei később megváltoztak és a kormánypárti keresztényszocialisták híveként szakított a kommunista mozgalommal.