1938

Nyolc hónap után szabadult a szovjet börtönökben sínylődő Papp Sándor

Miskolc, június 7.

Dudujka Pál cikke.

Tegnap Varsó érintésével vonaton tért haza Papp Sándor mérnök. Nyolc hónapig raboskodott különböző szovjetoroszországi börtönökben kémkedési váddal, s bár családjában napról napra fogyott a remény, hogy még élve láthatják a családfőt, immár boldogan ölelhetik át.

Papp Sándor hét évvel azelőtt vándorolt ki Miskolcról, ahol a város és a Felvidék legkeresettebb építészmérnöke, sok más munkája mellett a miskolci Zenepalota építtetője volt. Moszkvába csakhamar vezető állásba került.Gyárak építésével és nagyobb állami és városi építkezések vezetésével bízták meg. Nagy jövedelmet biztosítottak számára és kivételes életmódot, elegáns lakást. A mérnök kintléte idején állandó levelezésben volt előkelő és köztiszteletben álló baráti körének tagjaival. Néhány éve feleségét és három gyermekét is kihívta Szovjetoroszországba.

A mérnök úr oroszországi tartózkodása idején mindenféle politikai mozgalomtól vagy szerepléstől távol tartotta magát, kizárólag munkájának élt. Azt hitte, a szovjetoroszországi politikai perek őt nem érinthetik. Tavaly nyáron aztán igen sok kinti magyar tartóztattak le, s közülük többeket kivégeztek, így Hauer Béla miskolci mérnököt is, kinek tragikus esetéről már korábban beszámoltunk. A letartóztatások hallatán Papp Sándor érezte, hogy hamarosan őt is elérheti a végzet, ezért elhatározta, hogy hazajön Miskolcra. Jelentkezett is útlevélért a szovjet hatóságoknál, ahol készségesen megígérték annak kiadását, a teljesítés azonban késett, majd egyszercsak a szovjet titkosrendőrség tartóztatta le.

Történt ugyanis, hogy 1937. október 8-én hajnali egy óra előtt dörömbölésre riadt fel családja. A GUGB (Állambiztonsági Főigazgatóság) kiküldöttjei léptek az előszobába, majd egy végzést felmutatva irdatlan pusztítást vittek végbe a lakásban, mindent szétdobáltak, minden feltúrtak, majd magukkal hurcolták Papp Sándort.

A letartóztatás után felesége kétségbeesetten rohant a moszkvai magyar követségre, de a követség tisztviselői hiába érdeklődtek az orosz külügyi népbiztosságon, nem kaptak választ arra, hogy mivel gyanúsítják a mérnököt és azt sem árulták el, valójában tartják fogva. A moszkvai magyar követ ekkor azt tanácsolta Pappnénak, hogy utazzék el Moszkvából Budapestre, vigye haza a gyermekeket és otthon várja meg férje ügyének fejleményeit. A szovjet hatóságok azonban tőle is megtagadták a vízum kiadását, s napokkal később csak azután tettek eleget kérelmének, miután a magyar követ erélyesebben lépett fel. Papp családja tehát sikeresen megmenekült, ő azonban még hosszú ideig sínylődött a szovjet fogságában.

20210509 091114

Papp Sándort először a hírhedt ljubljankai börtönbe szállították, ahol korábban Hauert is kivégezték. Másnap este 11 órakor vitték először kihallgatásra, ahol a vizsgálóbíró közölte az ellene felhozott vádakat: kémkedés és ellenforradalmi agitáció. Pappnak aláírásával kellett volna elismernie a vádakat, ő azonban bátor ember lévén ehelyett hangosan tiltakozott letartóztatása ellen, tagadta bűnösségét és kiabálva követelte, hogy bocsássák szabadon! A vizsgálóbíró válaszul asztalt verve és üvöltözve fenyegetőzött, s közölte, rendbüntetéssel sújtja, ha nem hagy fel a szemtelenkedéssel és a fölényeskedéssel. A vizsgálóbíró azzal gyanúsította, hogy ő nem is mérnök, hanem a magyar hadsereg tisztje, aki beférkőzött a szovjet bizalmába, munkát vállalt, elfogadta a proletárállam kenyerét, de egész idő alatt lázított a rendszer ellen, nacionalista eszméket hirdetett, igyekezett ellenforradalmat szítani és főként, kémkedett a magyar hadsereg számára, a katonai és ipari titkokat pedig a magyar követen keresztül juttatta el megbízóihoz. A vizsgálóbíró mindent tudott Pappról, ami arra mutatott, hogy besúgóhálózatuk révén már jó előre gyűjtötték róla az adatokat. A kihallgatás során Pappot nem bántották, azonban a jelenlévő ügyész vissza-visszatérően azzal fenyegette, hogy tagadása esetén rengeteg szenvedésben és gyötrelemben lesz még része. Az ügyész közölte, beismerő vallomásával nemcsak a kínoktól szabadulhat meg, de megrövidítheti börtönbüntetését is, hisz elítélése után nyomban kicserélik valamelyik Magyarországon bebörtönzött kommunistával. Hét órán keresztül tusakodtak egymással, Papp azonban nem tört meg, így reggel hat órakor visszakísérték a cellájába.

A mérnök úr embertelen körülmények között raboskodott. Naponta 600 gramm kenyérnek nevezett fekete sarat, 30 gramm cukrot, fél liter forró vizet és egy liter zsírtalan levesfélét kapott, amelyben ha szerencséje volt, egy-egy cérnaszálnyi káposzta is úszkált. Így teltek a napok éhezéssel, álmatlansággal és kétségbeesett reménytelenséggel küszködve. Október 18-án aztán ismét kihívták cellájából, s közölték vele, hogy Jezsov belügyi népbiztos rendelete alapján további vizsgálatra Cseljabinszkba szállítják. Ott először a település fogházába került, ahol október 26-án éjszaka újra kihallgatták. Ekkor már további vádak is előkerültek: fegyveres felkelés előkészítése, kártevés, rombolás, ellenforradalmi terrorcselekmények, ellenforradalmi szervezkedés. Papp tehetetlenül próbálta ártatlanságát bizonygatni, vizsgálóbírója azonban megértés és elfogadás helyett csak fenyegetőzött. Bántani most sem bántották, azonban olyan körülményeket igyekeztek teremteni számára, hogy pusztán azok hatására is megtörjön. Így a börtönben egy ún. „puhító” cellába, egy mindössze 4×5 méteres helyiségbe helyezték el, ahol százhuszonhat társával együtt csak, mint a heringek fértek el, szorosan egymás mellett. Tizennégy napon keresztül őrlődött ebben a katlanban, miközben minden nap újabb és zsúfoltabb cellába vitték, minden nap kibírhatatlanabba. Később azzal helyezték nyomás alá, hogy falhoz állították, ahonnan addig nem távozhatott, míg beismerő vallomást nem tesz, miközben vizsgálóbírója felmutatott egy végzést arról, hogy családját Tobolszkva internálták, s ha nem tesz vallomást, tovább viszik őket Krasznojarszkba. A mérnök 128 órán keresztül állt a falnál, míg végül teljesen eszét vesztette, hallucinált, sírógörcsben roskadt össze. Fogvatartói nyomban a vizsgálóbíró elé vezették, s a megtört mérnök beismerte bűnösségét és mindent elismert, amivel csak megvádolták. A kihallgatások később is folytatódtak, majd egyszer csak a börtön egyik pavilonjába vitték, ahol lefotografálták, ujjlenyomatot vettek tőle, majd bedobták egy cellába. Itt sínylődött utána hónapokig, majd 1938. január 20-án a börtön összes külföldijét egymás után szólították ki a cellákból, így őt is. Ítélethirdetésre számítottak, ehelyett azonban átkísérték őket a vizsgálati fogházba, ahol mindannyiukat megborotválták, fényképet készítettek róluk, kérve, hogy barátságosan mosolyogjanak. Azt hitték kiszabadulnak, ehelyett azonban folytatódott kálváriájuk, Pappot március 24-én a szizráni börtönbe, utóbb Tulába, majd Minszkbe szállították.

pappsándor
Papp Sándor

Bő egy hete, június 1-jén éjszaka aztán váratlanul az állomásra kísérték, majd egy Lengyelországba tartó vonatra tették fel. Papp Sándor Varsó érintésével tért haza tegnap. A mérnök úr teljesen kimerült, családja öröme azonban határtalan. A miskolci Zenepalota építtetője tehát megmenekült. A szovjet börtönökben azonban még mindig se szeri, se száma a magyar foglyoknak, kiket kémkedéssel és összeesküvéssel vádolnak. Külügyi szolgálatunk mindent megtesz annak érdekében, hogy honfitársaink kiszabaduljanak a szovjet pokolból, derűlátóak azonban nem lehetünk. Hauer Béla meghalt, Papp Sándor hazatért, s csak a ki tudja, hogy mi lesz a többi magyar fogoly sorsa.

Kapcsolódó cikkeink:

Felavatták a Zenepalotát

Méltó helyre került a zeneiskola