1949
Négy év börtönt kapott a hadbíró egy orvos agyonlövéséért
A II. világháború végén számos szörnyűséget élt meg a város. Bombázások, gyilkosságok, fosztogatások keserítették meg a lakosság mindennapjait. Egy-egy eset kapcsán mégis magunkba kell mélyednünk, hogy volt-e, lehetett-e értelme némelyik tragikus esetnek. Ezek közé tartozik dr. Hála Barna orvos halála, akinek életét azért oltotta ki egy hadbíró százados, mert az megtagadta a bombázás egyik sebesültjének az ápolását.
Dr. Jolsvay Alajos hadbíró századosként szolgált Miskolcon, de a háborús időkben, 1944 nyarán-őszén légoltalmi parancsnokként is tevékenykedett. Jolsvay 1944. szeptember 22-éről 23-ára virradóan, Miskolc utolsó bombázásának éjjelén, egy súlyosan sebesültet talált az utcán. Megállított egy arra haladó német SS-autót, majd az Erzsébet kórházba sietett, orvost keresve. A kórház sötét udvarán három fehérruhás alakra lett figyelmes. Jolsvay segítséget kért a fehérköpenyes orvosoktól, de azok kijelentették, hogy nem hagyhatják el a kórházat. Jolsvay nem tágított és követelte, hogy legyenek a sebesült segítségére, mire élénk szóváltásba keveredett dr. Hála Barna alorvossal. Hogy a vita pontosan miről is szólt nem lehet tudni, de minthogy egyes adatok szerint a sebesült német katona volt, elképzelhető, hogy Hála a megszállók iránti ellenszenvéből fakadóan tagadta meg az orvosi segítségnyújtást. Tény mindenesetre, hogy a vita hevében az orvos egyszerűen kiutasította dr. Jolsvay Alajost a kórház területéről, mire a hadbíró százados dühében felpofozta őt, majd – pontosan nem tisztázott körülmények között – előrántotta revolverét és mellkasára célozva agyonlőtte. Az emberi érzésből egy sebesült életének megmentésére siető Jolsvay tehát végül önmaga lett felelős egy, a segítségnyújtást megtagadó orvos életének a kioltásáért.
Dr. Jolsvay maga is érezte a felelősséget és másnap önként jelentkezett a katonai hatóságnál, ahol letartóztatták. Három hónap múlva tárgyalta ügyét a katonai bíróság, amely felmentette a vád alól. A hadbíróság megítélése szerint Jolsvay nem élt vissza a tisztek fegyverhasználati jogával.
A hadbíró százados tehát szabadon távozott, szabadságát azonban nem sokáig élvezhette, csakhamar szovjet hadifogságba került. Három évig sínylődött különböző lágerekben, többek között az ukrajnai Umány városában. Dr. Jolsvay viszonylag jól viselte a megpróbáltatásokat, 1946-ban „ujjongó örömmel” üzent haza családjának, miután három válaszlap is eljutott hozzá, de arra is volt ereje, hogy az oroszokkal szemben védje fogolytársait. Tavaly, május elején érkezett haza, de múltja utolérte és július 20-án letartóztatták.
Távollétében, még 1946-ban az agyonlőtt orvos édesapja, egy szerencsi néptanító feljelentést tett az „ismeretlen helyen” tartózkodó hadbíró ellen, így 1946-ban a honvéd vezérkar főnöke ügyésze újabb nyomozást rendelt el. Az ügyben számos tanút kihallgattak, Jolsvay hadifogságból való hazatérése előtt azonban a hadbírósági eljárást lefolytatni nem tudták. Minthogy májusban a „nyoma veszett” hadbíró előkerült, az akadály elhárult. Először a bíróságok között hatásköri vita alakult ki, mert a miskolci népbíróság háborús bűntett címén kérte ki a vádlottat. Ez akár halálbüntetést is eredményezhetett volna, de Jolsvay szerencséjére „csak” életelleni bűntett vádjával katonai törvényszék elé került. Hadbírósági tárgyalása 1948 augusztus elején kezdődött. A vádat dr. Soós Károly hadbíró alezredes, a budapesti honvédügyészség elnöke képviselte. Jolsvay védekezése szerint tiszti becsülete megvédése miatt volt kénytelen fegyvert használni, terhelő tanúvallomások alapján azonban a katonai ügyészség szándékos emberölés miatt emelt vádat. A hadbíróság több tárgyalás után végül bűnösnek találta dr. Jolsvayt és négy év börtönre ítélte.
Az eset minden jó érzésű emberben döbbenetet vált ki és alapos elmélyülésre késztet. Egy orvos hogyan lehetett képes megtagadni a segítségnyújtást egy bombatámadás sérültjének, még ha az – mint egyesek mondják – német katona is volt? Mily indulatok feszültek a városban, amelyek eredményeként egy hadbíró egy orvos életét kiolthatta? Vonhatunk le tanulságot ezen tragikus esetből, vagy csak el kell fogadnunk, hogy a háború pusztulással, pusztítással, rombolással és halállal jár együtt?
Az utaztató megjegyzése:
Dr. Jolsvay Alajos büntetését másodfokon három év fogházra csökkentették, s végül 1 év 10 hónap börtön letöltése után szabadlábra került. Jogászként természetesen később már nem helyezkedhetett el, így az ’50-es elején felsőfokú gombaismerői tanfolyamot végzett, majd országosan elismert mikológusként ő maga is tartott előadásokat, végzett gyűjtőterületi megfigyeléseket, illetve gyarapította a Természettudományi Múzeum állományát. Az 1960-70-es években szerkesztőként több szakkönyv fűződött nevéhez. 1979-ben hunyt el.