1951

Naplóírásért és „közellátás veszélyeztetésért” tizenöt év börtön

Miskolc, február 16.

Dudujka Pál cikke

Veszélyes a gondolatok szabad szárnyalása. Egy diktatúrában mindenképp. Még akkor is, ha magányos naplóírás során osztja meg önnönmagával bárki a gondolatait. Dr. Skody József története erről tanúskodik. A miskolci ügyvéd – akit közellátás érdekét veszélyeztető vétség, árdrágítás és aranytárgyak birtoklása miatt testvéreivel együtt börtönöztek be – tizenöt évig gondolkodhat azon, jól tette-e, hogy naplójában őszintén feltárta gondolatait a kommunista diktatúráról.

Dr. Skody József egy miskolci iparos család sarja, 1898-ben született a városban, s azóta is itt él. 1916-ban érettségizett, majd vitézül harcolt az első világháborúban, többször megsebesült és számos kitüntetésben részesült. A háború végeztével jogi tanulmányokat folytatott, előbb ügyvédbojtárként működött, majd 1925-ben saját ügyvédi irodát nyitott. Hívő római katolikusként élénken kapcsolódott a város egyházi életébe, előbb a Szent Anna egyházközség, majd a karmelita rendház ügyésze lett. Emellett 1928-tól 1948-ig testvéreivel közösen egy fűszer- és vegyesüzletet működtetett a Városház tér 7. szám alatt, annak vezetését azonban egyik testvére végezte. A háború utolsó két évében hadbíróként működött, ítéleteinek jogosságát azonban később sem firtatta senki. Talán ennek is köszönhető, hogy 1945-ben néhány hónap erejéig vármegyei másodfőjegyzőként szolgált, majd visszatért ügyvédi hivatásához. A buzgó hívő jogász nem sokkal később már a formálódó diktatúra célkeresztjébe került, 1947-ben – részben örökölt, részben vásárolt – avasi pincéjét és szőlőjét, testvéreivel közös földjét és kertjét is elkobozták. Ez azonban csak a kezdet volt.

Az ügyvédet 1950. október 12-én a rendőrség a vele közös lakásban élő két nővérével, húgával és öccsével együtt letartóztatta árurejtegetés gyanújával. A házkutatáson ugyanis nagy mennyiségű élelmiszert (búza, fahéj, méz, szalonna stb.), textilt és egyéb árucikkeket (pl. gyertya, kölnivíz, keményítő) találtak náluk, amelyek részint egykori üzletükből maradtak vissza, részint azóta vásároltak. Igencsak felkeltette a nyomozók figyelmét, hogy dr. Skody József iratai között megtalálták a karmelita rendház telekkönyvi papírjait, de még a rendház bélyegzőjét is. A legveszélyesebb azonban két vászonfedeles napló volt, amelyeket az ügyvéd 1944. január 1-től letartóztatásáig vezetett.

orwell

Memoárjában igen súlyos kitételeket használt a Szovjetunióra és a magyar kommunista pártra. A kommunista diktatúrát a világtörténelem legnagyobb rabszolgaságának tartotta, rendszerüket korruptnak és erkölcstelennek, a Vörös Hadsereget pedig ázsiai hordának, illetve vörös csürhének. Naplóbejegyzéseiből kiderül, hogy elfogadhatatlannak érezte, hogy bár az 1945-ös választások során a kommunisták csupán 17%-ot kaptak, a kulcspozíciókat egy kisebbség, egy maroknyi kommunista ragadta magához. Különösen nem tetszett az ávósoknak azon gondolata, amelyben kiállt a koncepciós perben elítélt Mindszent József hercegprímás mellett: „A  bíboros hercegprímást, akinek egyénisége mint valami hatalmas világító torony ragyog, egyre jobban sötétülő közéletünkben, koholt, tehát Moszkvából indult vádak alapján a vádlottak padjára ültették, hogy eltávolítsák az ország éléről.”

A nyomozás során úgy vélték, hogy a „fasiszta” – ez számukra a kommunistaellenesek gyűjtőneve – ügyvéd a miskolci „reakció” oszlopos tagjaként bizonyosan valamilyen „konspirációban”, államellenes összeesküvésben vesz részt, ezért ügyét az Államvédelmi Hatóság miskolci osztálya vette át. Az ÁVH-ra való átkísérésekor oly feltűnőek voltak az arcán és a hátán látható súlyos ütések nyomai, hogy azt jegyzőkönyvben rögzítették, ne kételkedjünk azonban abban, hogy dr. Skody verése ezzel megszűnt volna. Kihallgatója ugyanis az a Máté László államvédelmi hadnagy lett, aki hírhedt arról, hogy mily keményen eljár a keze. Skodyval azonban nem volt könnyű dolga, az ügyvéd nem volt „együttműködő”, kezdetben mereven tagadott, s később is csupán saját magára tett terhelő vallomást. Mégsem „vezekelhetett” egyedül.

Közellátás veszélyeztetéséért és árurejtegetésért családjával együtt úgynevezett munkásbíróság elé állították, amely testvéreit két évtől három év hat hónapig terjedő börtönre ítélte. A naplóíró ügyvéd kapta természetesen a legsúlyosabb ítéletet, őt – államrend elleni izgatás vádjával is terhelten – tizenöt év börtönnel sújtották. Bebörtönzésükről beszámolt az Északmagyarország is, amely a szokásos hazug módon arról „tudósított”, miszerint „Miskolc dolgozói megelégedéssel fogadták a bíróság példamutató ítéletét.”

Dr. Skody József anno úgy vélte, hogy nyilvános kommunistaellenes vélemény-nyilvánításával csak ártana magának, ezért gondolatait óvatosságból csupán papírra vetette, egy naplóval osztotta meg. Sosem bírálta a kommunistákat, sem ismerősei, sem ügyfelei körében, senkiben sem bízott meg. Sosem feltételezte, hogy még így is bűnhődnie kell gondolataiért. Most tizenöt év börtön vár rá.

Az utaztató megjegyzése:

Dr. Skody József nem töltötte ki büntetését. Az Elnöki Tanács kegyelme folytán 1960. február 22-én szabadult, közel tíz év börtön után. A naplóíró ügyvéd végül 81. életévében, 1979. március 11-én hunyt el Miskolcon.