1910
Most jó volt, vagy nem volt jó az első Miskolc-Kassa közös bál?
Miskolc, január 10.
Peczérvölgyi Samu cikke
A múlt év folyamán érlelődött meg a gondolat, hogy Kassa és Miskolc évenként egyszer közös bált rendezzen, mégpedig fölváltva: egyik évben Kassán, a másikon Miskolcon. Jó ötletnek tűnt az egymástól 80-90 km-re lévő két törvényhatóság kapcsolatainak ilyen erősítése is. Mint tudjuk Kassa a maga hatalmas történelmi múltjával, szabad királyi városként, most törvényhatóságként mindig a magyar királyság, majd a monarchia fontos települése volt. De a „kistestvér” Miskolc utóbbi évtizedek harcainak, törekvéseinek, nagyarányú fejlődésének eredményeként szép lassan felzárkózott a „nagytestvér” mellé. És most, múlt évtől hivatalosan is törvényhatóságú városként egyenlő partnere lett Kassának.
A két törvényhatóság úgy gondolta, hogy évenként megtarott közös bál csak jót tesz a barátságnak. Ez a nemes kezdeményezés azonban valamiért balul sült el. A kassai lapok fanyalogva írtak az eseményről, „a minek jöttünk ide” hangulat áradt a cikkekből. Az első kassai miskolci bál január 8-án, szombaton volt a Koronában. A nemes cél a népkonyha megsegítése volt. Az eredeti gondolat a két város polgárainak közös szórakozásából nem lett semmi. Kassáról a meghívott városi képviselőkön kívül nem jött el senki. Miskolc város polgársága sem mutatott érdeklődést szerintük a bál iránt. Kongott a terem az ürességtől. S az a pár úriember sem volt báli hangulatban, aki mégis megjelent ott. A kassai városi hivatalos vendégek azonban megmutatták mi az a kuruc virtus. Sikerült a hideg közönnyel sétálgató közönséget a tánc iránt valamelyest felmelegíteniük. Egy idő után a kassaiak megunták ezt a „rossz ízű estét és vissza mentek. Állításuk szerint amilyen hidegen és közönnyel fogadták őket Miskolcon, ép olyan szótlanul vették tudomásul távozásukat.
Ellenben itt Miskolcon úgy látják, hogy sikeres volt a bál. A rendezőség Kassa város tisztikarát is meghívta az estélyre és bevette a rendezőségbe. Kassa képviseletében meg is jelent csaknem valamennyi tanácsnok, a főszámvevő és a főjegyző. A mulatságra kilenc óra után kezdtek gyülekezni és csaknem tíz óra volt, mikor a Rákóczi-induló hangjai mellett megkezdődött a bálanyák bevonulása. A városi bálon különösen szép számmal jelent meg a katonaság. A miskolci helyőrség valamennyi főtisztje és altisztek közül is nagyon sokan vettek részt a mulatságon. Az elég szép számú közönségnek a rendezőség ízléses táncrendekkel is kedveskedett. A városi bál egész reggel hat óráig tartott. A táncparkett ördöge maga Szentpáli polgármester volt, aki különös figyelembe részesítette itt tartózkodásuk idején a kassai küldötteket.
Most jó volt a bál, vagy nem volt jó? Most hidegen, mereven fogadtuk őket, vagy sem? Nem értjük a kassai lapok fanyarkás, lekezelő írásait. Egyenesen azt írják, hogy ha nem lettek volna ott a kassai küldöttek ez a bál már az elején csúfos kudarc lett volna, így csak akkor lett az, amikor elmentek. Végül is az az ötlet, hogy a miskolci és kassai polgárok évente egyszer átjárjanak bálozni egymáshoz jó gondolat, de félő, hogy nem működőképes. A kassaiak szemében Miskolc még most sem elég komilfó. Derogál nekik együtt bálozni egy szerintük még mindig mezővárossal. Lehet! Lelkük rajta, ami nem megy, nem kell erőltetni.