1944
Miskolc legöregebb embere
Miskolc, január 30.
Peczérvölgyi Samu cikke
Lapunk annyi gond, baj, háborús hír mellett, talán olvasóink jókedvre derítése miatt most annak járt utána, hogy jelenleg ki a legidősebb ember Miskolcon. Viszonylag hamar rá is leltünk emberünkre, a mai napig szellemi és testi frissességben élő 93 éves Wilhelm Hermannra. Jellegzetes és színes alakja Ő a miskolci mindennapi élet forgatagának. A „matuzsálemi korú” idős úr a mai napig tevékenyen, fiatalosan, aktívan irányítja cégét, az 1886-ban alapított Wilhelm Hermann szállítóvállalatot. Szálfaegyenes termete hozzátartozik a miskolci főutca (Széchenyi-utca) nyüzsgő-zsongó városképéhez. Wilhelm Hermann Miskolc legöregebb embere.
Hosszú élete emberöltőket ível át és élettapasztalata mindenki számára kincset érhet. Amikor születik, 1851-ben, a Bach-korszakot éli az ország. Az elbukott szabadságharcunk utáni legsötétebb éveket. A szabadság gondolatának kiirtására szervezett elnyomás alatt szenvedett az ország. S amikor a nemzet és király kibékül, 1867-ben, Wilhelm Hermann már 16 esztendős fiatalember, már, mint felnőtt férfi látja a legelésző állatokat, a szántó-vető embereket azon a hatalmas területen, ahol ma immár 76 esztendeje a legnagyobb állami gyáraink egyike a Diósgyőri Vasgyár áll. Többgyerekes családapa, amidőn 1878-ban rászakad a városra fennállása óta a legnagyobb csapás: az emberszázakat s majdnem háromezer házat áldozatul követelő árvíz.
Miskolc legöregebb emberét a kávéházban lehet leginkább elkapni egy kis tereferére. Napközben lót-fut. Délelőtt be-bekukkant Közép-Európa szerte ismert vállalatához, a hivatalokat járja, délután, vagy hetvenöt éve már beül törzskávéházába egy-két órára s elbeszélget a hetven-nyolcvan éves „gyerekemberek“-kel. Az sem érdekli, hogy így a világháborús időkben a kávé sem az igazi. Ahogy mondogatni szokta ez „szikra kávé”, vagyis egy szikra kávé sincs benne.
Hosszú élete folyamán, sokáig tagja volt a régi rendezett tanácsú Miskolc képviselő-testületének, majd utóbb a törvényhatósági bizottságnak. Csak az utóbbi öt évben nem vállalta már ezt a tisztséget.
Tessék megmondani, van-e valami hasonlóság a régi Miskolc és a mai Miskolc között? – kérdezzük. Elmosolyodik, amikor felel – Hacsak az nem, hogy az én fiatalember koromban is sötétek voltak a miskolci utcák, meg most is azok. Emlékezem, hogy annakidején, vagy háromnegyedszázaddal ezelőtt, amikor egyízben arról volt szó a városi képviselőtestületben, hogy mégiscsak javítani kellene este kilenc óra után a közvilágítást, egy városatya közbeszólt, mondván: „Ellenzem, mert tisztességes embernek este 9 után otthon a helye!” – Valamit az életéről – biztatjuk. Gyerekkoromtól fogva sokat dolgoztam. Nem mondom, szórakoztam is, de a jó napokat az életben kemény munkával, vásároltam meg. Életének kiemelkedő élményei? – Hát, mindenesetre az 1878. évi nagy árvíz, mely elpusztította Miskolcot. Éjszakának idején tört ránk az áradat, gyerekeimet a hátamon vittem fel a ház padlására, hogy megmentsem őket, azután részt vettem a mentési munkálatokban. Nagyon sok volt a halottak száma. És mire a legbüszkébb? – A cégemre, mely 1886 óta áll fenn, ismerik az egész országban, sőt külföldön is. Szállítókocsijaim Berlinig is futottak már a MÁV sínpárjain. Én ismertettem meg Miskolcot a porosz szénnel, de büszke vagyok arra is, hogy az én nevemhez, kapcsolódik az első távbeszélő-állomás felállítása és hogy én alapítottam, Jenei nevű cégtársammal, a miskolci telefonközpontot. Mostani életrendje? – Reggel 7 órakor kelek, este 8 körül fekszem le. Mindent eszem, ami jólesik; de mióta a fiam meghalt, nem dohányzom. Naponta az ebédhez 2 deci bort iszom, vízzel. – Sokat változtak-e az emberek? – Azt hiszem, igen én mindenesetre óvatosabb vagyok velük, mint régen. De nem panaszkodom, én nekem voltak még szép évtizedeim is, kárpótoltak a mai életemért. És arra is derűsen emlékezem vissza, hogy volt idő, amikor külön embert tartottam, aki az üzletem előtt elkaparta az utca sarát, hogy át lehessen menni egyik oldalról a másikra.
Wilhelm Hermann egy kis történelem, egy kis múlt! Kívánjuk neki, hogy érje meg a százat, vagy a százhúszat, sokáig legyen még közöttünk és adja át hatalmas élettapasztalatát a következő generációknak is. Isten éltesse Wilhelm bácsi!
Kapcsolódó cikk:
