1950

Lukács Endre volt alispán Kistarcsán, fia Recsken raboskodik

Miskolc, december 2.

Dudujka Pál cikke

Rossz idők járnak az egykori horthysta elit tagjaira. Tele vannak velük a börtönök, az internálótáborok, de persze az akasztófa alatt is sokan megfordultak már. Lukács Endre volt alispán a „szerencsések” közé tartozik, őt – miután tiltott határátlépésen érték – „csupán” internálták. Sorsában osztozik fia is. Míg a volt alispán Kistarcsán, a fia Recsken senyved.

Kövecsesi Lukács Endre néhány éve még az egyik legelőkelőbb borsodi család sarjának számított. Az 1893-ban Rimaszombaton született Endre apja Gömör vármegye tekintélyes főispánja volt, s fiaira – Bélára és Endrére – is hasonló feladatok vártak. A fiúk az eperjesi jogakadémián tanultak, majd az első világháborúban mindketten kivették a részüket. Endre a 39. nehéz tüzérezred főhadnagyaként 1914 augusztusától 1918 decemberéig 37 hónapot töltött a tűzvonalban. Többször megsebesült, bátorságáért számos kitüntetést kapott. Bátyjához hasonlóan 1919 nyarán a Nemzeti Hadsereg kötelékébe lépett, s ettől kezdve Horthy Miklós elszánt híveként szolgált. A kormányzóhoz való hűségéhez kétség sem férhetett, s azt jelentősen megerősítette a családi kötelék is, hiszen bátyja neje révén távoli rokonságban állt a Horthy-családdal. Endre 1920 tavaszáig szolgált a hadseregben, majd mintegy húsz évig a közigazgatás különböző szintjén működött. Volt a feledi járás helyettes főszolgabírája, 1925-től az egyesített vármegyék szolgabírója, 1928-tól a putnoki járás főszolgabírója, majd 1938. április 6-tól a megye elsőszámú közigazgatási vezetője, a vármegye alispánja volt. Felemelkedésében minden bizonnyal szerepet játszott bátyja is, aki rokoni kapcsolatait kamatoztatva egészen a miniszterségig vitte, de felesége családja is biztosan segítette előmentelét. Endre ugyanis bátyjához hasonlóan ügyesen nősült, 1922-ben a dúsgazdag báró Ragályi-Balassa Ferenc leányát, Karolinát vette feleségül.

lukács002
Mostanában nem megy jól Lukács Endrének

Lukács Endre az 1930-40-es évek fordulójára érte el pályája csúcsát. Három évig volt a vármegye alispánja, miközben 1940-ben fényes külsőségek közepette avatták vitézzé. 1941-ben aztán valamiért feladta az alispánságot és a mezőcsáti választókerületben időközi országgyűlési képviselőválasztáson mérette meg magát. Nem volt nagy küzdelem, még ellenjelölt sem indult, így az ajánlóívek leadásakor egyhangúan megválasztott képviselőnek ismerték el. Képviselőházi tagként egyetlen, de annál gyalázatosabb törvény fűződik a nevéhez: 1942 nyarán ő terjesztette elő a zsidóknak fegyveres honvédelmi kötelezettség keretéből való kirekesztésére irányuló törvényjavaslatot. Antiszemitizmusa üzleti működését azonban nem befolyásolta. A rossz nyelvek szerint számos, eredetileg zsidó tulajdonban lévő cégnél vállalt strómanságot, 1944-ben bekerült a Richter részvénytársaság igazgatótanácsába is.

1944 sorsfordító év volt Lukács Endre számára is. 1944 májusában kiléptették a kormánypártból, majd a világháború végeztével politikusi karrierjéről is le kellett mondani. A méltóságos úr célponttá vált. 1945-ben Mahócára internálták, majd 1946-ban megvonták nyugdíját is. Miután bátyját bebörtönözték, megpróbált megszökni az országból. 1948 tavaszán Hegyeshalomnál kísérelte meg átlépni a határt, de a határrendőrség közegei fülön csípték és nyomban letartóztatták. Közel egy évvel később hasonlóképp járt fia, Sándor is, aki egy embercsempész segítségével próbált megszökni. Az illető azonban az ÁVH-nak dolgozott, így Sándor ugyancsak az ÁVH-n találta magát. Azóta mindkettőjüket internálták, Lukács Endre volt alispánt Kistarcsára, fiát Recskre szállították. Az egykor tekintélyes és gazdag Lukácsék tehát most a legszörnyűbb és legembertelenebb körülmények között tengetik hétköznapjaikat és reményük sincs arra, hogy valaha hasonló körülmények között éljenek, mint korábban.

lukács01
A valaha volt vitéz, mára levitézlett!

Az utaztató megjegyzése:

Lukács Endre szabadulása után emigrált. A volt alispán Portugáliában fejezte be életét, 86 éves korában, 1979. december 11-én halt meg. Testét a lisszaboni Prazeres-i temetőben helyezték örök nyugalomra.