1944

Kivégzések kísérik a 24. gyaloghadosztály visszavonulását

Miskolc, november 14.

Dudujka Pál cikke

A szovjet haderő megállíthatatlanul tör előre, s sorra futamítja meg a magyar és német haderőket. A 24. gyaloghadosztály I/b. osztálya Kisvárda irányából érkezett Zemplénbe, ahol tisztjei hadbírósági ítélet nélkül hajtattak végre kivégzéseket. Az egyik áldozatot az osztály kémelhárító főnöke személyesen lőtte agyon.

A háború rengeteg emberéletet követelt már eddig is, a hírek szerint azonban többen nem a fronton estek el, hadbírói ítélet által, vagy önkényes parancsok eredményeként lelték halálukat. A 24. gyaloghadosztály útját kivégzések sora kísérte. Galíciában három-négy embert lőttek agyon hadbírósági ítélet alapján, Királymezőn négy munkaszolgálatost és egy szökött katonát, az elmúlt hetekben azonban számos olyan kivégzés is történt, amely nem köthető a katonai bírósághoz. A gyilkosságokért a hírek szerint a hadosztály kémelhárító főnöke, Bodnár Lajos alezredes felelt, aki saját szakállára önkényesen utasította honvédeit szökött katonák, hadifoglyok és munkaszolgálatosok kivégzésére. Pácinban november elején egy hét alatt hét embert lőttek agyon. Minden napra jutott tehát átlagosan egy kivégzés. Többségükkel a Sennyey-kastély parkjában végeztek. A kivégzéseket szürkület után hajtották végre, az áldozatokkal lehúzatták csizmájukat és ruháikat, majd spárgával hátulról összekötötték kezeiket. Szerencsétleneket ezután előre megásott sírjukhoz vezették, ahol letérdepeltették és tarkón lőtték őket.

01

A kivégzettek személyéről nem lehet sokat tudni. Egyikük egy magyar származású román hadnagy volt, de az áldozatok között volt egy ukrán mérnök hadifogoly és egy zsidó munkaszolgálatos is. Hogy nekik miért kellett meghalniuk, örökre titok marad. A kivégzéseket kezdetben tábori csendőrökkel hajtatták végre, ők azonban annyira megundorodtak ettől, hogy helyettük olyan honvédeket jelöltek ki, akiknek nem okozott lelkiismeretfurdalást, ha bárkit agyon kellett lőniük.

Ezen gyilkosságok többnyire az éjjel leple alatt, titokban történtek, az egyik gyilkosság azonban hatalmas felháborodást váltott ki, miután az a nyílt utcán, helyi lakosok szeme láttára történt. Az áldozat egy Balázs Lajos nevű honvéd volt, aki valahogy elkerült századától. A szerencsétlen összefutott Bodnár alezredessel, aki igazoltatta, majd utasította, hogy térjen vissza fronton harcoló társaihoz. A honvéd azonban nem sietett végrehajtani a parancsot, az éjjelt Pácinban töltötte, s másnap a határvadász laktanya előtt ismét összeakadt az alezredessel. „Mit csavarogsz itt?” – szegezte neki a kérdést Bodnár. „Azt tetszett mondani, hogy menjek a csapatom után” – felelte Balázs, mire Bodnár utasította, hogy ismételje meg a parancsot, de a választ már nem várta meg. Pisztolyát kirántotta a tokból, s mellbe lőtte a katonát. Szerencsétlen katona testét a laktanya udvarára vitték be, ahol a kerítés mellett hantolták el.

A hadosztály egy hetes pácini tartózkodása után Erdőbényén át folytatta a visszavonulást. A kis faluban ugyancsak egy sírral gazdagodott a temető, ezúttal azonban szabályos hadbírósági eljárás előzte meg a kivégzést. Egy szökött magyar katonát ítéltek halálra, aki rablásokból és lopásokból tartotta fenn magát, de állítólag erőszakos nemi közösülés is terhelte lelkét. A katona kivégzése a temetőben történt, ahova az egész századot felvezényelték. A halálraítélttel katonatársai előtt közölték a halálos ítéletet, majd miután a pap meggyóntatta, bekötötték a szemét, letérdepeltették, s végül a kivégzőosztag végrehajtotta az ítéletet.

Az utaztató megjegyzése:

Pácinban utóbb öt sírban hat áldozat testét exhumálták. A kivégzések ügyében 1947-ben indult nyomozás, amelynek eredményeként a miskolci népbíróság a távollévő Bodnár Lászlót és a kivégzések egyik végrehajtóját, Orgován Gézát halálra ítélte. Kivégzésre ezúttal már nem, került sor, Bodnár László később sem került a hatóságok kezére, Orgovánnak pedig utóbb 15 év börtönre változtatták büntetését.