1933

Kegyelmet kapott a csendőrgyilkos

Miskolc, október 14.

Dudujka Pál cikke

Tavaly, a statárium megszüntetése előtt pár héttel megdöbbentő gyilkosság történt Sajóbábonyban. Miután egy legény dulakodás közben megszerezte egy csendőr fegyverét, rálőtt a szerencsétlenre, majd szuronnyal keresztüldöfte. A csendőrgyilkos annak rendje és módja szerint rögtönítélő bíróság elé került, amely halálra ítélte. A kormányzó őfőméltósága azonban megkegyelmezett a legénynek, és büntetését örökrabságra változtatta át.

1932. szeptember 23-án Sajóbábony községben az éjjeli órákban Papp Arzén csendőrtiszthelyettes, a szirmabesenyői csendőrs parancsnoka és társa, Kakuk Imre csendőr törzsőrmester Sajóbábonyban járőröztek. 11 óra körül Váradi Imre huszonhat éves bábonyi földmíves legénybe botlottak, akit már jól ismertek. A csavargó módjára élő legény ismert volt kocsmai kötekedéseiről, s persze kisebb-nagyobb bűncselekmények miatt már többször megjárta a fogházat is. Igazi falurossza, aki hébe-hóba a csendőrökkel is dacolni igyekezett. Most sem történt másként. A csendőrök igazoltatni kívánták, ő azonban ehelyett futásnak eredt. Papp Arzén csendőrparancsnok társával együtt üldözőbe vette a legényt, de minthogy a hatalmas testű, egy mázsát meghaladó súlyú parancsnok csak nehezen mozgott, kevés esélyük volt. Szerencséjükre, pontosabban balszerencséjükre Váradi a szeszfőzde előtt elesett, s már-már mulatságos módon a földön elterülő fiatalemberen keresztülesett egyik üldözője, Papp Arzén is. Ami ezután történt, az már nem lehet komédia tárgya. A parancsnok esés közben elejtette fegyverét, s azt a gyorsan felugró Váradi magához vette, majd azzal futott tovább. Papp Arzén feltápászkodott és társával együtt tovább üldözte, a szeszfőzdénél két irányból próbálták becserkészni a fiatalembert. Az egykor katonaként szolgáló Váradi jól ismerte a fegyvert, s a célkeresztet Papp Arzénra irányította. A csendőrőrsparancsnok vállába fúródott be a golyó, de nem okozott oly mértékű kárt, hogy az a parancsnokot hátráltatta volna. Papp lefegyverezve és sebesülten sem hagyott fel a hajszával, s ez okozta vesztét. A legény egyszer csak megelégelte a futást, hirtelen megfordult és szuronyát üldözője hasába szúrta. Oly erővel döfött, hogy a penge a hatalmas testű, őrsparancsnok hátán jött ki. A legény ezután ismét menekülőre fogta, s ezúttal már nem volt, ki a nyomába eredne. Kakuk és a szeszfőzdetulajdonos intézkedése nyomán Papp Arzént súlyos sérüléseivel a miskolci honvédkórházba szállították, ahol megoperálták, de segíteni már nem tudtak rajta, belehalt sérüléseibe.

csendőrgyilkos

Váradi Imre csak rövid ideig bujdosott, tudta, hogy lakolni kell tettéért, így hát önként feladta magát a miskolci ügyészségen. Minthogy tettét a statárium idején követte el, rögtönítélő eljárást indítottak ellene. A miskolci törvényszék mint rögtönítélő bíróság két napig tárgyalta az ügyet. Váradi Imre önvédelemmel magyarázta tettét és azt állította, hogy a csendőrök bántalmazták, a bíróság azonban védekezését nem fogadta el és 1932. október 1-jén hatósági közeg elleni erőszak és szándékos emberölés bűntettében mondotta ki bűnösnek és kötél általi halálbüntetéssel sújtotta. Az ítélet kihirdetése után a bíróság kegyelemi tanáccsá alakult át és kegyelemre ajánlották a csendőrgyilkost.

A kegyelmi javaslatot alaposan megfontolva Horthy Miklós kormányzó október 11-én megkegyelmezett Váradinak és büntetését életfogytiglani fegyházbüntetésre változtatta át. A kormányzó legfelsőbb elhatározásáról az igazságügy-minisztérium tegnap a koradélelőtti órákban értesítette a miskolci ügyészséget, nem sokkal később pedig postán is megérkezett a hivatalos kormányzói döntés. Ennek hírére ismét összeült a rögtönítélő bíróságot. A tárgyalóterem pillanatok alatt zsúfolásig megtelt. A csendőrgyilkost szuronyos fogházőrök állították elő. Váradi halottsápadtan, egész testében remegve lépett be a tárgyalóterembe, nem tudta még hogy akasztófa, vagy örökrabság vár-e reá. A tanácselnök rövidúton kihirdette előtte a kormányzói kegyelmet, mire Váradi melléből egy nehéz sóhaj szakadt fel, majd arca egy pillanat alatt megváltozott, kipirosodott, szinte újraéledt. Nem fizet tehát életével a csendőr haláláért, bűnhődni azonban fog, életfogytig.