1936

Karácsonyi tűz a tűzoltóparancsnok otthonában

Miskolc, január 12.

Dudujka Pál cikke

Gazdagon, színpompásan feldíszített karácsonyfa, csillagszóró, gyertyaláng, áhítatos énekek és az Úr megszületésének öröme lengi körül karácsony ünnepét. Az áldott napok elteltével már csak a karácsonyfa emlékeztet minket az ünnepekre, de mint a miskolci tűzoltóparancsnok példája mutatja, a kiszáradt fenyő és a csillagszóró együttesen nagy veszélyt jelenthet bármely családra.

Kárpáti Gyula, a Miskolci Gőztéglagyár Rt. cégvezetője, az Önkéntes Tűzoltó Egylet ügyvezető tb. parancsnoka feleségével, Bereményi Sári óvónővel és kisfiával, Zolikával együtt készült a karácsonyra. Az asszony különösen kitett magáért, a Gróf Apponyi Albert utcai óvoda pesztrájájaként lélekemelő karácsonyi ünnepséget szervezett. A csillogó szemű gyermekek színpompás előadásokkal és tetszetős énekekkel gyönyörködtették a hallgatóságot. Meghitt karácsony várt a Kárpáti családra is. A még csak kilenc éves Zolika bizonyosan bővelkedett szebbnél szebb ajándékokban, játékokban, egy boldog gyermekarcnál pedig nincs csodálatosabb a világon. A karácsonyfa szokás szerint az ünnepkör végéig, Vízkeresztig megmarad, Kárpátiék fája azonban nem élte meg a Vízkeresztet, épp egy nappal előtte, január 5-én – kis híján az egész lakással együtt – félelmetes tűz martalékává vált.

Vasárnap este vacsora után csillagszórót gyújtottak Kárpátiék Széchenyi utca 82. szám alatti lakásában, minden bizonnyal a kis Zolika kedvéért. A csillagszóró szikráitól a kiszáradt hatalmas fenyőfa tüzet fogott és pillanatok alatt lángba borult.

tűz

A valóságos fáklyaként égő karácsonyfáról a lángok átcsaptak a függönyökre és hamarosan mind a három ablak drága csipke stórfüggönye is tüzet fogott. Az utcáról már úgy nézett ki, mintha az egész lakás egyetlen nagy lángkemence lenne. A gyorsan terjedő tűz már átterjedt a bútorokra is, Kárpáti Gyula azonban lélekjelenlétével és szakértelmével bizonyította, hogy nem véletlenül ő az Önkéntes Tűzoltó Egylet ügyvezető parancsnoka! Családját gyorsan kiparancsolta az égő szobából, majd a sebtében odahívott házmesterrel és a szobalánnyal együtt nemcsak megakadályozta a tűz továbbterjedését, hanem teljesen el is oltotta azt. Kárpáti gyors közbeavatkozásának köszönhetően a kivonuló tűzoltóság már csak a tűzvizsgálatot tartotta meg, egyéb dolga nem akadt.

A karácsonyi tűzeset tehát nagy riadalmat keltett, s bizony félezer pengőnyi kárt okozott a Kárpáti családnak, szerencsére azonban senki sem sérült meg. A tűzoltóparancsnok lakásában támadt veszedelmes szobatűz híre azóta úgy terjed mint a tűz. Egyesek sopánkodnak, mások hálát adnak Istennek, hogy emberéletet nem követelt a tűzvész, míg néhányan egyenesen komikusnak tartják, hogy épp a tűzoltóparancsnoknál támadt tűzvész. Így véli „28-as ember” álnéven író újságíró kolléga is, aki szerint „a suszternak soha nincs jó cipője, a szabónak nincs jó ruhája és így tovább. Hát ebből következik, hogy a tűzoltóparancsnoknak nincs jó tüze. Pedig van!”

Az eset tanulságos is: óvatosan kell bánni a csillagszóróval, mert nincs minden családban egy tűzoltóparancsnok.