1922

Hazatért a hősi halott

Miskolc, szeptember 30.

Dudujka Pál cikke

Kisa János hejőcsabai volt közvitéz hosszú fogság után tért haza. 1915-ben esett orosz hadifogságba, s hét év elteltével már senki sem várta itthon. Hivatalos hír szerint ugyanis sok esztendő óta halott. Hazatérése igazi szenzáció, amelyet a lapok persze igyekeznek kihasználni. Egyes firkászok azonban a hírből álhírt gyártottak és kitalált történettel igyekeztek színesíteni az amúgy sem hétköznapi esetet.

A Kisa család egyike a hejőcsabai szegény napszámos famíliáinak. A családban az idősebb fiú, József vitte tovább földműves apai hagyományt, a fiatalabbik, János azonban asztalos lett. János alig múlt huszonötéves, mikor a mozgósításkor elvitték a nagy háborúba. Gyalogos lett a császári és király 34. gyalogezred 9. századában. Szerettei sokat aggódtak érte, s volt is rá okuk. 1914 októberében a hivatalos veszteségkimutatásban szerepelt, hogy megsebesült. 1915 tavaszától semmilyen hír nem jött felőle. 1918-ban aztán hivatalos, 66458/1918. szám alatt iktatott belügyminisztérium értesítés jött, amely közölte, hogy Kisa János volt 34. gyalogezredbeli gyalogos a Nyizsnyij Novgorodban lévő hadifogolytáborban életét veszítette, halálának ideje pedig 1917. október 15. A családban nagy volt a szomorúság, mélyen meggyászolták a fiatalembert, a hejőcsabai jegyző pedig 1918. október 11-én bevezette a fiatalember halálesetét az állami halotti anyakönyvbe.

Az elmúlt napokban egy fáradt, sovány, megtört férfi érkezett Hejőcsabára. Mint kiderült, Kisa János tért haza a messzi Oroszországból. A meglepetés kölcsönös volt, a hejőcsabaiak alig hittek a szemüknek, hogy él a hősi halottá nyilvánított Jani, ő maga meg a hosszú után alig-alig hitte el, hogy hivatalosan már nem él. Mint kiderült, nem is Nizsnyij Novgorodban volt hadifogoly, hanem a Primorsk kerületi Rajdolnoje településen. Talán ez volt a félretájékoztatás oka.

kisa

Az újságok azóta szerte az országban cikkeznek esetéről. A miskolci Reggeli Hírlap kezdte a sort, amely közölte, hogy nem csak hazatért, de igencsak elcsodálkozott, mikor nevét arany betűkkel kiszedve ismerte fel a világháború hejőcsabai hősi halottainak állított emlékművön, amelynek avatásán a széles rokonságon túl édesanyja is jelen volt. Az Egyetértés nevű lap pedig arról cikkezett, hogy a fiatalember már 1919 júliusában hazatért, s azóta Diósgyőrben dolgozott munkásként, csak most ment haza, három év elteltével. Hihetetlen és hiteltelen történetek mind. Kisa János neve ugyanis az 1921-ben felavatott emlékoszlopon sosem volt látható. Hogy miért nem került fel a hejőcsabai hősök nevei közé az övé, nem tudni, de tény, hogy más elesett hősök nevei is hiányoznak onnan. Az emlékoszlop felavatásán édesanyja pedig ott sem lehetett, hiszen ő már 1901-ben meghalt.

kisa1

Kisa János történetét tehát szükségtelenül színezték ki a firkászok, hogy ezáltal növeljék lapjuk népszerűségét. A hazugság azonban – mint legtöbbször – ezúttal is lelepleződött. A legfontosabb azonban az, hogy Kisa János minden viszontagságok mellett, de épen hazatért szerettei körébe. Azóta már hivatalosan is életben van, az egykori hősi halottat a miskolci főszolgabíróság gyorsan beiktatta az élő emberek sorába.