1937
Hacsek és Sajó
Budapest, május 30.
Peczérvölgyi Samu gyűjtése Vadnai Lászlótól.
HACSEK (ül a kávéházban): Pincér! Pincér!
PINCÉR (jön): Tessék parancsolni.
HACSEK: Ezt a vesét azonnal vigye vissza.
PINCÉR: Miért, kérem?
HACSEK: Mert ez egy vándorvese.
PINCÉR: Miért volna ez vándorvese?
HACSEK: Mert már a harmadik asztaltól küldték vissza.
PINCÉR (elmegy).
SAJÓ (jön): Alászolgája, Hacsek úr!
HACSEK: Jónapot No, szépeket olvasok magáról.
SAJÓ: Rólam?
HACSEK: Igen, igen. Miket csinált maga Miskolc mellett?
SAJÓ: Én? Miket?
HACSEK: Kiöntött!
SAJÓ (bámul): Hogy mondta?
HACSEK: Kiöntött!
SAJÓ: Én? Mit öntöttem én ki?
HACSEK: Jó, jó, csak ne tegye magát. A lapokban benne volt ekkora betűkkel, hogy Miskolc mellett kiöntött a Sajó.
SAJÓ: Becsület szavamra, nem is tudok róla. Négy éve nem voltam Miskolcon.
HACSEK: Szóval az sem igaz, hogy megduzzadt?
SAJÓ: Hogy megduzzadtam?
HACSEK: Igen.
SAJÓ: Hát nem mondom, hasban kicsit híztam az utóbbi időben, de olyan különösen nem duzzadtam meg. Ez a duzzadás is benne volt a lapokban?
HACSEK: Hogy ez is? És még mennyi minden. Azt csak nem tagadja, hogy kilépett a medréből?
SAJÓ (ijedten): Honnan léptem én ki?
HACSEK: A medréből.
SAJÓ: Az én medremből?
HACSEK: Így ahogy mondja. A kegyed medréből.
SAJÓ: Mikor volt ez?
HACSEK: Hogy kilépett? Csütörtökön este.
SAJÓ: Csütörtökön este? Csütörtökön este én a nadrágomból léptem ki és lefeküdtem aludni.
HACSEK: Szóval az sem igaz, hogy egyesült a Hernáddal?
SAJÓ: Én a Hernáddal? Azt sem tudom, ki az. Talán egy rokonomról van szó?
HACSEK: Látja, az lehet. Kije van magának Miskolc mellett?
SAJÓ: Egy nagynéném.
HACSEK: Az is Sajó?
SAJÓ: Nem, Kronfuszné.
HACSEK: Nem stimmel. Azt, hogy a Kronfuszné kiöntött, sehol nem olvastam.
SAJÓ (gyanakodva): Várjon, várjon (a fejére üt). Most jövök rá, maga szerencsétlen, hogy miről is beszél. Az egy folyó…!
HACSEK: Folyó?
SAJÓ: Persze.
HACSEK: Milyen folyó?
SAJÓ: Egy rendes, közönséges folyó. Olyan, mint a Duna, csak kisebb.
HACSEK: És miért hívják Kronfusznénak?
SAJÓ: Kit?
HACSEK: A folyót
SAJÓ (dühöng): Maga agyalágyult. Kronfuszné az a nagynéném.
HACSEK: Hogy lehet valakinek egy folyó nagynénije?
SAJÓ (üvölt): Ki mondta magának, hogy a folyót Kronfusznénak hívják?
HACSEK: Jaj, letagadja? Most mondta, hogy biztos a Kronfuszáéról van szó, mert az lakik Miskolc mellett!
SAJÓ: De nem ő lépett ki a medréből.
HACSEK: Hanem?
SAJÓ: A Sajó!!
HACSEK: Maga?
SAJÓ (ordit): Nem én. A folyó.
HACSEK: Jó, jó, azt értem. De hogy hívják?
SAJÓ: A Sajó!!!
HACSEK: Nem magát kérdeztem. A folyót.
SAJÓ: Azt is Sajónak hívják!!
HACSEK: Rokon??
SAJÓ (felugrik): Idehallgasson, Hacsek, aki magánál már nagyobb barmot is látott, az csordás a vidéken. Hát meséljen, mi újság egyébként?
HACSEK: Sok kellemetlenségem van.
SAJÓ: No?
HACSEK: Múlt héten az anyósom kitörte a lábát.
SAJÓ: Ez magának már kellemetlenség? De finnyás lett egyszerre.
HACSEK: Várjon, ez még semmi. Az anyósom be van biztosítva balesetre és nem vagyunk képesek megkapni a pénzt.
SAJÓ: Hogy lehet az?
HACSEK: Folyton húzzák, halasszák, már tárgyaltam velük ötször és tíz levelet is írtam nekik… Akar mindent tudni?
SAJÓ: No?
HACSEK: Úgy unom az egészet, hogy már-már nem is tudok örülni, hogy a lábát törte.