1937

Egy sanghaji-miskolci orvos méregtragédiája Hongkongban

Miskolc, augusztus 18.

Hetek óta olvashatunk a sárgaháború véresebbnél véresebb csatáiról, a japán és kínai hadsereg küzdelmeiről, Sanghaj japánok általi ágyúzásáról. A város felől egyre riasztóbb hírek érkeznek, s arról is hallani, hogy az ott lakó hollandi és magyar állampolgárok a „Tasmen” hollandi gőzös fedélzetére készülnek, hogy elhagyják a háború sújtotta övezetet. Egy miskolci orvos azonban már nem lehet közöttük, Bárdos Béla dr. családjának értesülése szerint a napokban életét vesztette.

Két nappal ezelőtt Bárdos Benő dr. miskolci ügyvéd levelet kapott Sanghajból, amelyet a budapesti kínai követség továbbított részükre. A kínai hatóságok arról értesítik hivatalosan Bárdos Benő dr.-t, hogy unokaöccse, dr. Bárdos Béla hosszú idő óta Sanghajban praktizáló magyar orvos meghalt.

Bárdos Béla a Miskolcon közismert, előkelő és vagyonos Breier-családból származik, amely tulajdonosa volt a háborút megelőző években a most Horthy Miklós tér 22. sz. alatti „palotának”. Egyike volt ez a ház márvánnyal kirakott falaival, udvarán csobogó szökőkúttal és komfortjával az első modern házaknak, ezért is kapta a palota nevet.

A Breier – közismertebb nevén Breuer – család legfiatalabb gyermeke, Béla 1889. január 3-án született városunkban, ő volt a famíliában az első, aki nevét Bárdosra magyarosította. A névváltozást a belügyminisztérium 1912-ben kelt rendelete engedélyezte.

Apja jó nevű pálinkakereskedőként tisztes megélhetést biztosított családjának és gondoskodott arról, hogy fiai jó szakmát tanuljanak ki. Míg a legidősebb fiú, Jenő könyvkötő lett, az ötödik gyermekként született Béla a református főgimnáziumban érettségizett 1908-ban, majd a Budapesti Királyi Magyar Tudomány-Egyetemen folytatott orvosi tanulmányokat. Ennek végeztével tért haza Miskolcra, hogy sebészorvosi tudását itt állítsa a köz szolgálatába. 1914-ig ténykedett a város közönségének nagy megelégedésére Miskolcon, majd a háború alatt a 10. honvéd gyalogezred orvosa lett. A kalandos természetű, tehetséges fiatal orvos a háború után Amerikába vándorolt, majd onnan Ausztráliába hajózott. A kontinens méretű hatalmas szigeten egy ideig számos városban próbált szerencsét, majd Kínába költözött és Sanghajban telepedett le véglegesen.

A kínai detektívek a tiltott szerek eredetét is kutatják

Bárdos Béla dr. Sanghajban rövid idő alatt nagyszerű pacientúrát épített ki a városóriás európai negyedében, s kiváló keresetéből háromszobás lakást, modernül berendezett rendelőt tartott. Kezdetben gyakran írt levelet miskolci rokonainak, majd azok egyre ritkultak, végül elmaradtak. Az elmúlt időkben családja már csak kerülőúton értesült a Kínába szakadt nagytehetségű orvosról és ezek is meglehetősen szomorúak voltak. Bárdos Béla kártyaszenvedély rabja lett és szépen gyűjtött vagyona egyre jobban olvadt. Egyesek azt suttogják, romlásának oka emellett a hasis iránti vonzódásában is keresendő.

Betegessé váló szenvedélyéről tanúskodik a kínai követség mostani levele is, amelyben közlik úgy Bárdos Benő dr.-ral, mint az elhunyt unokatestvérével, mint pedig Breier Jenő miskolci könyvkötővel, aki édestestvére Bárdos Bélának, hogy Sanghajból nemrégiben Hongkongba utazott a híres miskolci sebészorvos és ott napokon keresztül egy kártyabarlangban tartózkodott. Legutoljára azután Hongkong egyik legelőkelőbb szállodájának szobájában az ágyon fekve, szederjes arccal találtak rá tetemére. Ismeretlen méreggel megmérgezte magát.

Iratai ruhájának zsebében voltak, levéltárcája üresen tátongott, az éjjeli szekrényen mindössze egyetlen darab tízcentes feküdt. Ennyi pénz maradt a kalandos sorsú, Sanghajban vagyonokat kereső, de kártyaszenvedélyének martalékul eső Bárdos Béla után. A kínai hatóságok utólagos nyomozása szerint a sanghaji orvos minden pénzét elvesztette s efölötti elkeseredésében lett öngyilkos. A szépreményű és csúf véget ért Bárdos Béla dr.-t, mint koldusszegény embert temették el Hongkongban.

Reméljük, városunk kalandor lelkületű fiatalsága tanul az egykor híres, s gazdag sebészorvos tragédiájából, s ahelyett, hogy útnak kelne és idegen ország veszélyes vizeire evezne, itthon kamatoztatja tudását és állítja a haza és városunk szolgálatába.