1956

Egy pesti lövöldözésben vesztette életét az encsi, majd a mezőkövesdi ÁVH vezetője

Miskolc, 1956. október28.

Dudujka Pál cikke

Az elmúlt napok forradalmi eseményei nem egyszer vettek véres fordulatot. Sortüzek, lincselések és utcai harcok szedik egymás után áldozataikat, mindkét oldalon. Köztük van Csikós György ÁVH-főhadnagy, a mezőkövesdi járási kapitányság vezetője, aki Budapesten egy utcai lövöldözés során vesztette életét.

Csikós György 1932. április 3-án született Heves községben. Szülei kereskedelmi pályára szánták, 1950-ben azonban, mindössze tizennyolc évesen, az Államvédelmi Hatósághoz került. A párt öklének nevezett politikai rendőrségnél először Ózdra vezényelték, ahol nyomozóként dolgozott. Munkáját nagy lendülettel végezhette – ne firtassuk hány áldozat életét téve tönkre –, így alig egy év múlva az encsi ÁVH kirendeltség vezetőjévé nevezték ki.

Encsen ekkor három főből álló álamvédelmi csoport működött parancsnoksága alatt. Beosztottjai közül Barta István a szikszói, Kapalló Gyula az abaújszántói járás államvédelmi felügyeletéért felelt, míg Csikós alhadnagy – vezetői feladatai mellett – az encsi járásban töltött be hasonló szerepet. Az ÁVH-sok keze alatt – ahogy szokás mondani – égett a munka, rengeteg feladatuk volt, egyaránt harcoltak a belső és a külső ellenséggel szemben. Sok energiájukat kötötte le, hogy nekik kellett ellenőrzés alatt tartaniuk a Budapestről kitelepített „kizsákmányolókat”, de a téeszesítés is feladta a leckét. A parasztokat csak nehezen tudták beterelni a szovjet típusú szövetkezetekbe és lássuk be, nem csak a meggyőzés eszközével éltek ennek érdekében… Az encsi székhelyen dolgozó ÁVH-sok mindeközben kedvezőtlen munkafeltételek között dolgoztak, mindössze egyetlen helyiség és írógép állt rendelkezésükre a három járásra kiterjedő munkához.

csikós
Csikós elvtárs, a hős ki csak népének élt

Egy évig irányította tehát Abaújban Csikós elvtárs a „népellenségek” elleni államvédelmi munkát, majd 1953-ban átszervezés folytán mindhárom járási székhelyen a rendőrkapitányságok mellett alakultak önálló államvédelmi csoportok. Csikós két évig még Encsen maradt, majd 1955-ben főhadnagyi rendfokozatban a Mezőkövesdi Járási Kapitányság élére nevezték ki. A matyó városban élénk társadalmi életet élt, tagja volt a terület legfontosabb vezető testületeinek, így a járási tanács és párt végrehajtó bizottságának is. 1956. szeptember 1-jén Budapestre vezényelték, s a két éves Dzserzsinszkij Iskolán kezdte kitanulni az államvédelmi és az operatív munka fortélyait.

56

A forradalom kitörése így a fővárosban érte Csikós főhadnagyot. A huszonnégy éves fiatalember önként jelentkezett a forradalmárok elleni harcra, s egy húsz fős készenléti csoport tagjaként vett részt különböző bevetéseken. Így ott volt a forradalmárok által elfoglalt csepeli tanácsháza visszavételénél és a Budapesti Rendőr-főkapitányság védelméért folytatott harcban is. 1956. október 25-én csoportjával a parlament elé vezényelték, ahol már a szovjet sortűz után számos halott feküdt. Három tehergépkocsival, felfegyverkezve siettek a helyszínre, azonban csak a Tompa utcáig jutottak el. Ott hatalmas golyózápor fogadta őket. Az ÁVH-sok kénytelenek voltak teherautóikat visszafordítani, de már késő volt. Az egyik emeleti ablakból géppuska-sorozat dördült el, s a halálos lövések kioltották Csikós György életét.

Az utaztató megjegyzése:

Csikós György testét 1957. február 28-án az encsi temetőben katonai díszpompával helyezték örök nyugalomba. 1957-ben a minisztérium hősi halottá nyilvánította és előléptette századossá. Posztumusz Vöröscsillag Érdemrendet és Munkás-Paraszt Hatalomért Emlékérmet kapott, s működésének színhelyein emléktáblát állítottak.