1941

Egy eltitkolt és elbaltázott szovjet partizánakció Miskolc környékén

Miskolc, szeptember 10.

Dudujka Pál cikke

Néhány napja egy kisebb szovjet partizáncsoport ért földet Miskolc környékén. Ketten már földet éréskor meghaltak, társaikat pedig nagyarányú razzia keretében kerítették kézre. Bár az akció magyar részről gyors és eredményes volt, a cenzúra ezúttal is működésbe lépett és megtiltotta a hír nyilvánosságra hozatalát.

A partizáncsoportot szeptember 2-ára virradóra Miskolc-Martintelep és Görömböly község közötti területre dobták le. A csoport a kijevi repülőtérről indult 700 kilométeres útjára. A leszállás körzetéül az Eperjes-Raszlavica-Héthárs-Kisszeben-Sáros területet jelölték ki számukra. A katonai felderítéssel megbízott csoport tagjainak a földet érés után szét kellett szóródniuk, hogy minél szélesebb területen szerezzenek információt a vasúti katonai forgalomról, a német csapatok állomáshelyéről, illetve a szlovákiai hadiüzemek, lőszer-, benzin- és egyéb raktárak helyéről. Természetesen kommunista agitációt is kellett volna folytatniuk, a végcél pedig egy forradalom, vagy egy partizánháború lett volna. A partizánokat tökéletesen hamisított szlovák, cseh és német igazolványokkal, útlevéllel, német kenyér- és vajjeggyel, német és szlovák pénzekkel, valamint térképekkel látták el, ami arra utal, hogy tevékenységüket a Cseh-Morva Protektorátusra, illetve Németországra is ki kívánták terjeszteni. A partizánok öltözékére is nagy hangsúlyt fektettek, német cégjelzéssel ellátott polgári ruhát adtak rájuk, de a harcra számítva Mauser pisztollyal, tojás-kézigránáttal, tőrkéssel és robbanóanyaggal is felszerelték őket. A már-már tökéletesen előkészített akciót egy szélvihar akadályozta meg, amely eltérítette a gépet útjából, így a partizánokat tévedésből Eperjes helyett Magyarország, konkrétan Miskolc felett dobták le.

03

Szeptember 2-án hajnali 0 óra 46 perckor a partizáncsoport négy tagja 2500 méteres magasságból kezdte meg az ugrást. Az akció résztvevői szétszóródva értek földet. Ketten Miskolc közvetlen környékén landoltak. Az egyik szerencsétlen Szabó József gimnáziumi tanár Görömböly melletti tanyájának eperfáján akadt fenn, az ejtőernyő zsinórja a nyakára csavarodott és megfojtotta. Holttestére munkába igyekvő emberek találtak rá. Társa, aki egyúttal a szabotázscsoport parancsnoka volt, Martintelep mellett ért földet. Ejtőernyőjét és a kézigránátokat eldugva először rejtekhelyet keresett magának. A hajnali órákig bolyongott a hejőcsabai-görömbölyi határban, majd Görömböly-Újtelep egyik szélső telkén egy csűrben, a széna alatt húzta meg magát. Egy teljes napon keresztül aludt, majd a szlovák határ felé vette az irányt.

A harmadik partizán – aki utólag Andrascsik Stefán néven azonosította magát – Miskolc és Nyékládháza között ért földet. Bement a kistokaji vasúti őrházba, ahol a szolgálatot teljesítő vasúti őrre ráfogta pisztolyát és német nyelven követelte, hogy tájékoztassa, hol, melyik országban és város közelében van? Miután magyarul kapott választ, a Felvidékről származó fiatalember magyar nyelvre váltott. Miután az őrt megfenyegette, hogy agyonlövi, ha ottlétét valakinek elárulja, vagy feljelenti, egy kukoricatáblába vetette magát. Az őr azonnal jelentette az esetet, s egy szakasznyi honvéd motoros hajtánnyal sietett a partizán elfogására. A kukoricatáblát körülfogták és a partizánt elfogták.

02

A parancsnok és hiányzó társa kézre kerítésére a honvédség, a csendőr osztályparancsnokság és rendőrkapitányság Miskolcon és környékén, valamint a sajószentpéteri és edelényi járásokban nagyszabú razziát rendezett. Egyikük holttestét hamar megtalálták Szikszó határában, mélyen a földbe vágódva. A balszerencsés férfi ejtőernyője nem nyílt ki, így teste teljes sebességgel csapódott be a vizenyős földbe. Szinte minden csontja összetört.

A hajsza másnap is folytatódott a menekülő parancsnok elfogására. A razziát kiterjesztették a putnoki és ózdi járások területére is. A partizánt végül szeptember 4-én hajnali három után az ózdi csendőrséghez tartozó Ferenczy Márton csendőr alhadnagy fogta el Sajókaza mellett. Ferenczy arra lett figyelmes, hogy egy sötét árnyék az út melletti eperfa mögé ugrik. Az ismeretlen később rálőtt, de nem talált. A történtekről az alhadnagy a következőképp nyilatkozott: – „Többszöri lövés után az ismeretlen balkarján megsebesülve felkiáltott, a tüzelést abbahagyta, majd erélyes felszólításomra pisztolyát eldobva, feltartott kezekkel előjött a fa mögül. Én erre célra tartva hozzáugrottam és még idejében kaptam el felemelt jobbkarját, mert abban egy borotvaéles tőrkés volt, amivel le akart engem szúrni. Kezem, mint az acélbilincs fogta át csuklóhát, majd egy erős rántással és minden erőmet megfeszítve azt hátra csavartam, mire a tőrkés a földre hullott és saját patent bilincsem egy pillanat alatt a kezén volt.” Az ily módon ártalmatlanított partizánparancsnokot Ferenczy a sajókazai vasútállomásra kísérte. Kikérdezésekor először azt hazudta, hogy Eperjesről szökött át a határon, később azonban beismerte, hogy ő a keresett partizánparancsnok, vezérkari százados, 28 éves, odesszai születésű. A parancsnokot azóta átadták a német hatóságoknak, további sorsa nem ismert.

01

A történtek további érdekessége egyúttal rávilágít a háborús propagandára és cenzúrára is. A Magyar Távirati Iroda először közleményt adott ki a partizánfogásról, a híranyagot azonban a cenzúra gyorsan letiltotta. Egyesek attól tarthatnak, hogy a partizánok magyarországi jelenlétéről szóló hírek árthatnak a közhangulatnak, különösen a haditermelés számára oly fontos borsodi iparvidéken pánik keletkezhet és rémhírek kaphatnak szárnyra.