1921

„Diósgyőr-Vasgyár akasztófával lesz tele”
Durva támadások kereszttüzében a keresztényszocialisták

Dudujka Pál cikke

Miskolc, április 5.

Az 1918-as forradalom és a vörös uralom időszaka óta alig hallani szélsőbaloldali hőzöngőkről. Két év – számos büntetőpör és kivégzés – után azonban mintha ismét szárnyra kapna a szociáldemokrata és – ne tagadjuk – a soraikban megbúvó kommunista agitáció. Úgy tűnik, sokan csalódottak, amiért nem tudták véghezvinni terveiket a Tanácsköztársaság idején. Rendőrségi jelentésekből szemezgetünk.

A kommunista uralom letörése óta a keresztényszocialista mozgalom magyarországi szerveződésének egyik elsőrangú célpontja a borsodi iparvidék és Miskolc. Kemény politikai harc folyik a hagyományosan szociáldemokratákat erősítő munkásság és belvárosi kispolgárság körében, s valljuk be, különösen a vasútnál és a postán egyáltalán nem sikertelenül. A munkások között is osztozniuk kell már a szocdemeknek a keresztényszocialistákkal, s ez egyáltalán nincs ínyükre. Kezdetben csendes propagandát folytattak, ez azonban nem bizonyult eredményesnek, ezért rendőrségi információk szerint most már fenyegetésekkel, az orosz vörös hadseregre vonatkozó rémhírekkel igyekszenek megfélemlíteni a munkásokat. Azzal rémisztgetnek, hogy „ha majd az orosz vörös testvérek itt lesznek, akinek nem lesz szociáldemokrata igazolványa, azt majd el fogják kergetni a gyárból”. Máskor azt mondják: „Ha a kommün alatt, mint azt kellett volna, legyilkoltuk volna a gyárban az urakat, akkor ma nem volnának ilyen disznók.” Nyilvánvaló, ezen gondolatok rejtőzködő kommunistáktól származnak, tisztességes szociáldemokrata ilyet a száján sosem ejtene ki.

001

A legvérmesebb agitátorok elsősorban a rivális keresztényszocialistákat támadják, akik szerintük az előrehaladás kerékkötői és azzal ijesztgetik őket, hogy ha „vissza fog jönni a régi, úgy nem irgalmazunk senkinek, hanem a Diósgyőr-Vasgyár akasztófával lesz tele. Fogtok ti még futni keresztények!” A felszólítás természetesen a keresztényszocialistáknak szól, nem általában véve a keresztényeknek, hisz a szociáldemokraták túlnyomó többsége – szemben az ateista kommunistákkal – istenhívő ember, az egyik rendőrségi jelentésben szereplő kijelentés láttán azonban minden józan ember ereiben meghűl a vér: „Csak a keresztényeket üssétek!”

Nem hiányzik a felforgató propagandisták eszköztárából a kormányzó és a kormányzat becstelen szidása sem: „Ki az Isten f…. ültette oda Horthyt arra a polcra, ahol ül? A munkásság nem, hanem a grófok és most úgy kínozza a munkásságot. Miért pártfogoljunk mi egy büdös keresztény kormányt, mikor úgy sem kapunk tőle semmit.” – hangzott el a gondolat a napokban.

Rendőrségi jelentések szerint még a suttogó, de folyton erősödő politikai hangulatkeltés a jellemző. A munkások összebújnak, főkolomposaik között gyülekezve tárgyalnak, terveznek, de ha egy keresztény magyar gondolkozású munkás vagy művezető ott terem, rögtön elhallgatnak. A politikai hangulat mindinkább rosszabbodik, mindinkább kormány- és keresztényellenes. Erősödésüket mutatja, hogy a munkásság legfőbb kultúregylete, a vasgyári Jószerencse dal- és önképzőkör legutóbbi közgyűlésén a tiszti karba és a választmányba egyaránt szociáldemokratákat választottak be nagy többségben.

002

A szélsőséges baloldali hangok tehát erősödnek, a rendőrség pedig részben tehetetlen. A tanúk nem mernek vallani, azt mondják, félnek a szociáldemokraták bosszújától. Közben a keresztényszocialisták tábora fokozatosan csökken, az eddig keresztény nemzeti alapon álló szervezet tagjai nagy számban pártolnak át a szociáldemokratákhoz.