1903
Botrányos temetés a tőke áldozatának
Miskolc, 1903. június 11.
Dudujka Pál cikke
Fél éve vérlázító purparlék közepette temettek el egy fiatalembert, amely során a miskolci szociáldemokraták ifjú vezére Ficzek Dezső római katolikus segédlelkésszel összeszólalkozott, s oly kijelentésekkel illette az államot és a tőkéseket, hogy azonnal – szűkebb hazánkban elsőként – osztály- és államellenes bűntettének vádjával indult ellene eljárás. Az ügyben tegnap hirdetett ítéletet a Miskolci Kir. Törvényszék.
Múlt év december 28-án a miskolci szociáldemokrata párt sosem látott botrányt mívelt egy Frank Fülöp nevű munkás temetésén. Az Erzsébet kórház udvarán kezdődő szertartást Ficzek Dezső alsómiskolci káplán celebrálta, de megjelent ott a miskolci szociáldemokrata párt is, amelynek ifjú vezetője, Fülöp Bertalan asztalossegéd koszorút helyezett a ravatalra a következő felírással: „A tőke áldozatának – a miskolci szociáldemokrata párt”. Ez azonban csak a kezdet volt. A gyászszertartás végeztével a „fekete csuhás” – ahogy a munkások gúnyolták –hiába kérte, hogy a keresztény hívek kövessék, a szociáldemokraták halott elvtársuk koporsója körül állva „Halljuk! Halljuk!” kiáltásokkal szólították vezérüket. A pap majd szét pukkadt mérgében, de nem volt mit tenni, a kórház kerítésén kívül várva kellett végig hallgatnia Fülöp Bertalan beszédét. A fiatal mozgalmár erősen szocialista ízű beszédbe kezdett, amely során súlyos kijelentéseket tett: „Kétféle rablógyilkosságot ismerünk. Az egyik az, mely az embert életétől fosztja meg, a másik az anyagi javaktól. Ily rablógyilkosok a kormány és a tőkepénzesek.”
Fülöp lázító beszéde után a gyászmenet megindult a temetőbe, a történet folytatása tekintetében azonban a jelenlévők ellentmondásosan nyilatkoznak. A szociáldemokraták szerint amint a menet a temetőhöz ért, a segédlelkész több mint kétszáz lépésre előre szalad és úgy kezdett hozzá a szertartáshoz a sírnál, hogy a koporsó még a kapunál lévő kocsin volt. Fülöp Bertalan emiatt kérdőre vonta a papot, mire az valóságos rablógyilkosnak titulálta a szociáldemokrata vezért. Mások úgy mondják, Ficzek arra intette a fiatalembert, hogy ne zavarja a gyászszertartást. Tény, hogy a szóváltás után oly ellenséges hangulat alakult ki, hogy a segédlelkész ahogy tehette, rögtön elsietett a helyszínről.
A káplán rögvest jelentette a történteket a rendőrségen, s az ügy a Miskolci Kir. Törvényszék elé került. A bűnper tárgyalását óriási érdeklődés mellett, zsúfolásig megtelt teremben tartották meg. A szociáldemokrata vezér azzal védekezett, hogy izgatásra nem volt szükség, mert elvtársai között volt, ő csupán a munkások sorsát ecsetelte és a társadalom bűneit sorolta fel akkor, midőn egy munkatársa a társadalom egy bűnének esett áldozatául. Füsty Antal kir. alügyész hangsúlyozta, hogy ez az első eset, amikor a miskolci törvényszék ilyen természetű bűncselekmény felett ítélkezik, s kijelentette: „Szomorú jelensége időnek és viszonyoknak, hogy ilyen tévtanok a mi vármegyénkbe is elhatoltak.” Az ügyész úgy vélte, Fülöp egyike a tanulatlan, munkától irtózó, jelszavak után induló szocialista ifjaknak, akik rombolni akarnak, de nem javítani: „A ilyen propagandisták megölik a legszebb eszmét is, amelyeket különben vádlott megérteni amúgy sem képes. Ők az államot, az állami intézményeket szidják és ócsárolják és tőle várnak mindent! Ők maguk csak beszélnek, henyélnek és a kezüket nyújtják ki, hogy az állam adjon bele mindent.” Az Ortvay Miksa kúriai bíró által vezetett ítélőtanács végül Fülöp Bertalant osztályellenes izgatás és vallás elleni vétségekben mondotta ki bűnösnek, amiért összbüntetésül egy hónap fogházra ítélte. A jelenlévők úgy látják, Fülöp Bertalant korántsem törte meg az ítélet, további gyújtó hangú szónoklatok várhatók tőle.
Végezetül megjegyeznénk, bár róla hallgatnak a hírek, hogy az elhunyt Frank Fülöpöt mindössze huszonegy évesen ragadta el a halál. A Torontál megyei Perjámostól származó nőtlen fiatalember a Papszer utca 28. szám alatt lakott, s lakatossegédként kereste kenyerét, míg végül 1902. december 25-én reggeli hat órakor tüdőüszök miatt ragadta el a halál. Béke poraira!