1955
Börtönben lelte halálát a titkos perben elítélt egykori nyomdatulajdonos
Budapest, szeptember 5.
Dudujka Pál cikke
Standhaft. Egy név, egy fogalom a régi világból, amikor még másképp volt becsülete a munkának. Standfhaft József Miskolc talán legismertebb nyomdásza volt, aki önerőből küzdötte fel magát, szép szakmai sikerek kísérték útját, majd sorsa az államosítás, a nincstelenség, a munkanélküliség és végül a börtön volt. A rabságot azonban csak néhány hónapig kellett elviselnie, néhány nappal ezelőtt halála vetett véget gyászos történetének.
Standhaft József nem városunk szülöttje volt, 1894-ben Abaújszántón látta meg a napvilágot. Fiatalkorától azonban településünkhöz kötődött, polgári iskolai tanulmányai után a miskolci László Adolf nyomdájában tanulta ki a nyomdász szakmát, ahol 1912-ben szabadult fel. Ezután számos külföldi városban megfordult, hogy elsajátítsa a szakma fortélyait, Bécs, Prága, Berlin, Drezda és Lipcse mesterei tanították, míg 1914-ben hazasietett, hogy részt vegyen az első világháborúban. A nagy háborút végig harcolta, küzdött orosz, olasz és román fronton egyaránt, majd visszatért Miskolcra, ahol nyomdászmesterként kezdte meg működését 1919 szeptemberében. Kezdetben két társával bérelte ki egykori tanulóhelyét, a László-nyomdát, amelyet 1925-ben meg is vásárolt. 1927-től a Kossuth utcai üzemet a Széchenyi utca 3. szám alá helyezte át, amelyet ettől kezdve már a saját nevén, Standhaft József Könyvnyomdájaként hirdetett. Jól prosperáló kis üzem volt ez. Akkoriban nyolc-tíz embert foglalkoztatott, s ebből szép kis vagyonkára tett szert.

Bár 1945-ben nyomdája felrobbant, Standhaft lendületét ez korántsem fogta vissza. A Hunyadi utca 13. szám alatt új üzemet nyitott, amely minden eddiginél jobb eredményeket hozott. A korábban elsősorban kis könyvecskéket, iskolai évkönyveket, plakátokat és röpcédulákat nyomtató Standhaft 1945-től jól jövedelmező, állandó üzleteket szerzett meg, ő nyomtatta Borsod Vármegye Hivatalos Lapját és a kisgazdapárti Miskolci Hírlap nevű napilap számait is. Sikereit jól mutatja, hogy 1945-től már 30-35 alkalmazottja volt, de Standhaft személyes vagyona is szépen gyarapodott, három bérház tulajdonosa volt immár.
Politikai téren kevésbé exponálta magát, de a kor szokásához híven ő is csatlakozott egy politikai közösséghez. Minthogy a miskolci önálló iparosok, kereskedők, orvosok, ügyvédek és tisztviselők többnyire a Polgári Demokrata Pártba tömörültek, ő is közéjük állt. Standhaftnak ekkoriban még igencsak ment a szekér, de a hatalomra törő kommunisták ideológiájából fakadóan már lehetett tudni, hogy a sikerszériának hamarosan vége szakad. 1947-ben érte az első durva támadás, amikor a kommunistapárti miskolci napilap egyik cikke hamisan arra utalt, hogy kapcsolatban állhatott a Római II-vel, vagyis a horthysta katonai kémelhárítással. Az első igazi csapásra azonban csak 1949 decemberében érte, akkor államosították nyomdaüzemét, majd 1952 februárjában három házát is elvették. Még 1952-ben szabadságát is elveszítette, júniusban feleségével együtt kitelepítették a hortobágyi Borsós-tanyára. Bár 1953-ban onnan szabadulhatott, a városba azonban még hónapokig nem térhetett vissza. Minthogy a Belügyminisztérium kétszer is elutasította miskolci letelepedési kérelmét, egy időre Abaújszántón kellett meghúznia magát. Később Újdiósgyőrben, majd Tapolcán lakott, barokk stílusú villájában.

Standhaft József az elmúlt években munkanélküliként tengette életét, szívkoszorú érelmeszesedés és szívizom elfajulás miatt testi munkára már nem volt alkalmas. A sorscsapások azonban még korántsem fejeződtek be. Ez év február 15-én feleségével együtt letartóztatták és azzal vádolták meg, hogy egy rendszerellenes szervezkedés, az „Illegális Lelkiszervezet” tagjai voltak. Bár az eljárás során kiderült, hogy ugyan tudtak az ellenállócsoport létezéséről, de ahhoz nem csatlakoztak, mindketten bíróság elé kerültek. Standhaft ártatlannak vallotta magát és küzdött az igazáért, de mit sem számított ez. A Miskolci Megyei Bíróság zárt tárgyalás során, május 7-én Standhaft feleségét három, míg őt magát 2 év 6 hónap börtönre ítélte. A volt nyomdászmester bűne hivatalosan az volt, hogy nyugati rádiók, az Amerikai Hangja és a Szabad Európa Rádió adásait hallgatta, majd az ott elhangzott „ellenséges” híreket másokkal is megosztotta. Standhaft először fellebbezett, később azonban visszavonta, így ítélete jogerőre emelkedett. Azóta semmit sem lehetett hallani.
A napokban érkezett aztán a megdöbbentő hír: Standhaft József augusztus 28-án a Budapesti Országos Börtön Kozma utcai épületében meghalt. A halál oka ismeretlen. Bennfentes források szerint korábban a hatvan éves öregurat a Mosonyi utcai büntetésvégrehajtási kórházban ápolták, ahonnan alig két hete szállították át a Kozma utcára. Az évek óta súlyos szívbajjal küzdő Standhaftot valószínűleg a betegsége vitte el, sokak azonban úgy vélik, hogy az ávósok brutális kihallgatási módszerei, a kíméletlen és embertelen börtönviszonyok éppúgy okozhatták gyászos elhunytát, mint a gyenge szíve.