1938
Borbíró Ferenc és a nyugdíjasok városa
Miskolc, február 10.
Peczérvölgyi Samu cikke
Hogy ki az a Borbíró Ferenc? Eláruljuk! Baja város nyugalmazott polgármestere. Miért fontos ez nekünk? Mert a magyar kormány őt bízta meg Miskolc város pénzügyi háztartásának figyelésével. Tudtuk, éreztük is, hogy előbb-utóbb ez lesz. A jó Borbíró Ferenc már évek óta gazdaságfigyelő szemeit reánk veti. Kezdődött ez már több, mint három éve. Akkor mikor összedőlt a kártyavár és az a töménytelen hitelfelvétel, kifizetetlen számla, tartozás, iparűzési adó panama (pl. villamosművek) csődközeli helyzetbe juttatta Miskolcot. Igen, igen az egyébként agilis és egyfelől a városért rengeteget tevő Hodobay Sándor polgármester és ifj. Mikszáth Kálmán főispán regnálása csődbe vitte a várost. Hodobay Sándor polgármestersége eléggé ambivalens. Szerették őt a városban, hisz 1922-től 1935-ig egyvégtében városvezető tudott maradni. Miskolc nagyarányú fejlődése neki köszönhető, gondoljunk csak a városi építkezésekre, a nagyberuházásokra. Másfelől az átgondolatlan pénzügyi manőverek és az óriási hitelek szép lassan ide juttattak minket. A népszövetség korifeusa, Mr. Taylor már nem figyeli hazánk gazdasági tevékenységét a világháború utáni Marshall segélyek felhasználása és visszafizetése kapcsán, csak egyedül Miskolcot figyeli még az állam is Borbíró Ferenc által. Van rá ok, hisz amikor a lóláb már teljesen kilógott és Hodobaynak mennie kellett, a kedélyek nem nyugodtak meg. Idestova egy éve lesz a szanálásnak, a pótadó immár 107% s a városi pénzügyi közigazgatás mindenféle indokolással – a kis és nagy adófizetők közötti megkülönböztetések kiélezésével – alaposan igénybe veszi az adóprést.
Miskolc a legfiatalabb törvényhatóság az ország városai között. Nagy vagyona sohasem volt. De nem voltak vállalatai, monopóliumos üzletei sem. A boldog béke éveiben Miskolc Kassával versenyzett. Felső-Magyarország legelső városa azonban mégis Kassa maradt. Itt volt gazdag polgárság, történelmi arisztokrácia, magas kultúra, vezető állami intézmények.
Miskolc az egyszerű emberek, a középpolgárok és munkások városa. A világháború előtt egy nagy megyei város képét mutatta. Se kövezete, se rendes világítása. Rendezetlen girbegörbe utcái, egyetlen hosszú főútvonala és az abból nyíló sötét sikátorai.
A háború után, a drága külföldi kölcsönök jóvoltából Miskolc már nagyvárosi képet mutat. Nagyszerű kövezet, tűrhető utcarendezés, rendes villanyvilágítás, utcák, terek parkírozása, zenepalota, átépített városi színház, nagyszerű kirándulóhelyek, közlekedési eszközök.
A pénzügyi ellenőrzés napjaiban egyszerre csak híre kelt, hogy alig két éve megválasztott dr. Halmay Béla polgármester nyugalomba megy. Ő maga sem tudta még ezt, mikor már a városban az utódját emlegették. Sőt az új garnitúrának is keresték az utódait. Megpróbálták őket ide-oda elhelyezni. Esetleg egyiket, másikat nyugalomba küldeni. Miért ne? A városnak van eddig két nyugalmazott munkabíró polgármestere. Egy nyugalmazott munkabíró főügyésze, egy nyugalmazott munkabíró főorvosa, két nyugalmazott, eléggé munkabíró tanácsnoka, két majdnem nyugalmazott főszámvevője, egy kegydíjat élvező főjegyzője. A pénzügyi ellenőr 12.000 pengőt kitevő fizetésén kívül most ismét egy polgármesteri, közel 8000 pengőt kitevő nyugdíj terheli a város háztartását. Miért ez a gyors változás? Alig két évvel ezelőtt választottunk nagy ünnepséggel új polgármestert. Két év után búcsúzunk nagy ünnepségek között, örökös törvényhatósági tagság és magas nyugdíj adományozásával. Ez év január 3-án adta át lemondását a polgármester a főispánnak, alig egy pár nap múlva már megtárgyaltuk a lemondást és a nyugdíjazás összes kérdéseit, egy rendkívüli közgyűlésen elbúcsúztattuk megható ünnepségek között a polgármestert. A polgármesteri állásra a pályázatot kiírták, a törvényes határidőre. S nem telik el alig hat hét, már meg is lesz az új polgármester. Hát ahogy a dolgok állnak, szerintünk Borbíró Ferenc unokája is itt fog pénzügyellenőrizni!