1899

Az első miskolci műtárlat

Miskolc, november 13.

Peczérvölgyi Samu cikke

Nagy napjuk volt tegnap a művészetpártoló miskolciaknak. Miskolc végre megrendezte első műtárlatát. Régi óhaj volt ez a város intelligenciája részéről, hisz egy feltörekvő településen, mely nem kevesebbre törekszik, mint a törvényhatósági jog elnyerése, szinte kötelező, hogy méltó helyet kapjon a művészet, a kultúra, s valljuk be eddig ebben nem álltunk valami fényesen. Azért is nagy dolog az első műtárlat megrendezése, mert ez hátha kezdőlökést ad az ilyen irányú törekvéseknek.  

Természetesen ennek a rangos eseménynek megszervezésében, létrehozatalában oroszlán része volt Hock János, csongrádi országgyűlési képviselőnek, aki évek óta a vidék kulturális életének felemelésén munkálkodik és most Miskolcra hozta a magyarországi festészet és szobrászat jeles alkotásait.

A tegnap délután három órakor, a vármegyeházán megnyílt műtárlaton zsúfolásig telt a kiállítóterem. Dr. Tarnay Gyula alispán, a művészeti mozgalom egyik lelkes híve, és Soltész-Nagy Kálmán polgármester üdvözölte dr. Lippich Elek miniszteri osztálytanácsost, aki Wlassics miniszter képviseletében jelent meg. A kultuszminiszter képviselője örömmel hangsúlyozta, hogy Miskolcon már megértették, hogy vissza kell térni az ideálhoz, a szép kultuszához, mely az anyagiasságból fölemel. Egyúttal a miniszter üdvözletét tolmácsolta s a kiállítást megnyitotta. Utána Hock János beszélt.

hoch ezgif.com speed
Hock János

Ő is köszönetet mondott a miskolci közönségnek, hogy otthont adott a magyar művészetnek. A művészetről – úgymond – hiába beszélünk, azt érezni kell. A művészeti decentralizáció hivatása, hogy ezt a szunnyadó érzést fölébressze. A magyar fajban sok a zsenialitás, nagy a teremtés ereje, de ez csakis úgy forrhat ki, ha alkalmat adunk rá. A magyar művészet vér a mi vérünkből s nekünk úgy kell segíteni, védeni, istápolni, mint az anyának gyermekét. A csecsemő csakis így nőhet olyan naggyá, hogy az egész világ bámulatát kivívja. Kéri Miskolc városát, tekintse édes gyermekének a magyar művészetet. Lelkesen fogadták Hock János szép szavait s az alispán külön is megköszönte fáradozását.

A műtárlaton tiszteletét tette többek között báró Vay Béla főrendiházi alelnök, báró Vay Elemér főispán, Horváth Lajos és Lévay Lajos főrendiházi tagok, Zelenka Pál evangélikus püspök, Blazsejovszki Ferenc apát, Ragályi Béla országgyűlési képviselő, Ortvay Miklós törvényszéki elnök, Melczer Gyula, Hirsch Károly pénzügyigazgató, Déván Ottó királyi ügyész. A vándorkiállításon 267 műtárgy között nézelődhettek az érdeklődők. Miskolc ebből a művészeti mozgalomból is lelkesen vette ki a maga részét, hisz mindjárt a megnyitás első órájában 17 festményt vásároltak meg, mintegy 1800 korona értékben. A Borsod-Miskolci Múzeumi Egyesület mindjárt megvette Baditz Ottó, Boruth Andor, Kimnach László és Nyilassy Sándor egy-egy képét, a főispán pedig Edvi-Illés Aladár egyik pompás akvarelljét vette meg a múzeum számára. Lippich Elek a kultuszminiszter által fölajánlott 500 forinton öt tájképet vett: Horthy Bélától, Glatz Oszkártól, Pörge Gergelytől 1-1 képet és Major Jenőtől két jó plein-air-t, ezenkívül bejelentette, hogy a kultuszminiszter az állam által vásárolt múzeumi festmények közül Glatz Oszkár „Est a havasokon”, Karvaly Mór „Víg cimborák” és Tahy Antal „Karácsonyest” című műveit ajándékozza a Borsod-Miskolci Múzeumnak. A magános érdeklődők is szép összegben vásároltak a kiállított festményekből és szobrokból.

gratz gusztáv
Glatz Oszkár „Est a havasokon"

Szóval a miskolci műtárlat anyaga elég gazdag volt arra, hogy a kényesebb ízléssel szemben is kiállja a próbát és hogy a képzőművészet iránt való szeretet tüzét élessze. Reméljük ez a tűz állandó parázzsal fog izzani városunkban!