Pataky Gyula miskolci fiú és 32 hónapig szolgált a fronton. Megszerezte az összes háborús kitüntetést, az arany vitézségi éremtől kezdve a Signum Laudison, a Károly-kereszten át a sebesülési éremig. Most 26 éves. Felsőkereskedelmi iskolai tanulmányainak befejezése után, 1915-ben önként ment katonának. Elvégezte a tiszti iskolát azután vonult a harctérre 1916-ban. Első vitézi érdemét a 308-sok második zászlóaljánál június 21-én szerezte, amikor Kotuzovnál a Bruszilov-offenzívánál csapatát, mint hadnagy támadásba vitte. Itt karján és lábán meg is sebesült. Felgyógyulása után 3 hónap múlva szeptemberben az iglói géppuskásokhoz került, majd novemberben a váci lovasgéppuskásokhoz. November 26-án már Kirlibabánál az 5. honvédhuszároknál, mint géppuskás parancsnok működött egészen 1917 júliusáig. Ekkor a Kerenszky-offenzíva idején járőrszolgálatot teljesített és csapatával megtörte a támadást. Augusztus 9-én a Stern-i magaslat elfoglalásában döntő szerepe volt. Személyes vezetésével a jobbszárnyon egysége felhatolt a gerincre és azt hosszában géppuskásaival végig szórta, úgy hogy a támadó gyalogságnak megkönnyítette a magaslatra való rohamozást. 1918-ban az olasz frontra került Piavé mellé. Részt vett a montelló-i csatában. 1918. október 24-én a híres veneto-i áttörésnél végletekig kitartott, s öldöklő harcban verte vissza az olasz támadásokat. A front bomlása idején többek között ő is önként vállalkozott a visszavonulás vezetésére, amit teljes sikerrel hajtott végre.