1857
Alfréd, a király fia!
Miskolc-Szirmabesenyő, szeptember 3.
Peczérvölgyi Samu cikke
Nagy volt a csendesség Szirmabesenyőn, a gróf Szirmay házban. Nem csoda, hisz gróf Szirmay István Tamás felesége épp lepihent, hisz szülés után volt. A kis Szirmay Alfréd még csak néhány napja jött a világra és ilyenkor a pihenés szinte kötelező. A cselédek, szolgálók is lábujjhegyen végezték munkájukat. A lovak is halkabban nyerítettek az istállóban, a kakasok sem kukorékoltak, mintha éreznék, hogy gazdáiknál fontos dolgok történtek. A szeptember eleji, késő nyári meleg napsütés mozdulatlanul ült a faluban lustává téve még a legszorgalmasabb embert is.
Egyszer csak zaj támad, lovak, szekerek lármája veri fel a csendet, egyenesen a Szirmay ház felé közeledve. A nagy csörtetés már az udvaron hallatszik. Az egyik szolgáló szinte feltépi a gyermekágyas szoba ajtaját.
– Méltóságos asszonyom! – mondja remegve. Azt hiszem vendégeink érkeztek!
– No, kicsodák így bejelentés nélkül, váratlan? – kérdi az álmából felriadt Szirmayné. – Mit képzelnek magukról, talán azt hiszik, hogy nekik mindent lehet, talán csak nem a császár őfelsége érkezett? – dohogott a ház asszonya.
– Méltóságos asszonyom! – dadogta még mindig remegve, mint a nyárfalevél a szolgáló. Nem hiszem el, ha nem látom, de valóban Ferenc József császár őfelsége van kint az udvaron, pillanattal ezelőtt szállt ki a hintójából.
– Na, ne marháskodjon nekem! Itt, nálunk a császár, Szirmabesenyőn? – Dohogott Szirmayné.
-Tessék jönni, tessék jönni! Itt van a császár az udvaron! – Kérlelte asszonyát a szolgáló.
Szirmayné felkelt és ki kukucskált a szoba ablakán!
– Teremtőm! Ez tényleg I. Ferenc József Őfelsége. A díszes hintó, a lovas sokadalom körülötte, jellegzetes szakálla, uniformisa. Ez tényleg ő. – Erigy fiam, azonnal szólj a szakácsnak csináljon valami harapnivalót. Hozzatok frissítőt, meg mindent!
– De mit?
– Mit tudom én, bármit, amit egy császár szeretni szokott!
A szolgáló futott és közben az villant át az agyán, vajon egy császár mit szokott szeretni.
Szirmayné még egy pillantást vetett a kint állókra és kifelé igyekeztében eltűnődött, hogy csaknem az ura invitálta ide a császárt Szirmabesenyőre, mert reggel a megyehatáron többekkel ő fogadta az országjáráson lévő császárt, amikor Borsodba érkezett. De nem látta az udvaron. Szólhatott volna, ha ilyenbe töri a fejét. Ez akkor is lehetetlen, hogy egy szirmabesenyői gróf, csak úgy szól a császárnak, hogy felséged ugorjon már be hozzánk, ha már úgy is itt jár. Ezekkel a gondolatokkal már kint is volt az udvaron… és ott állt a császár előtt. Üdvözlésül letérdelt Ferenc József előtt!
– Felség! – hebegte.
– Kérem, álljon fel! – szólt Ferenc József! – Borzasztó hírt kell önnel közölnöm! – Talán bemehetnénk?
– Igen, igen – szólt a rémült Szirmayné, miközben bevezette a császárt a nappali szobába. – Itt ez a fotel, megfelel felségednek?
-Természetesen. – Kérem ön is üljön le.
– Szirmayné egész testében remegve helyet foglalt a császár melletti széken.
– Asszonyom! – szólalt meg az uralkodó! Az ön férje gr. Szirmay István meghalt!
– Jézusom, tört föl a zokogás az asszonyból! – Mi történt!
– Mint bizonyára ön is tudja az országjárásom során ma délelőtt Borsodba érkeztem, Miskolcra megyek az újonnan felépült színház megnyitójára. A megyehatáron találkoztam borsodi bandériumommal, köztük az ön férjével is. Amint Miskolc felé haladtunk, egyszer csak Szirmay gróf rosszul lett, lebukott a lováról. A kíséretemben lévő orvosaim sem tudtak segíteni rajta. Azt mondták megütötte a guta.
– Istenem, Istenem! – sírt az asszony!
– Szirmay gróf nekem kedves emberem volt, föltétlen hívem – folytatta a császár. Borsodi bandériumom jeles alakja. Halála engem is elszomorít. Ezért ragaszkodtam hozzá, hogy én közöljem önnel a lesújtó hírt.
– És most hol van a férjem – kérdezte Szirmayné.
– Nem sokára haza hozzák a tetemét.
– Mi lesz velünk, mi lesz velünk! – zokogott az asszony.
– Ebben a tragikus percben, szeretett grófom elvesztésekor magam részéről megígérem, hogy gondoskodni fogok önökről. A kis Alfréd keresztapaságát elvállalom és figyelemmel fogom követni életét és anyagi jólétét is biztosítani szándékozom.
– Köszönöm felség! – szipogta az asszony és sokáig ült még dermedten, ott a székben, még akkor is, amikor I. Ferenc József császár hintaja és kísérete, már rég elhagyta a Szirmay házat, még Szirmabesenyőt is. Újra csend borult a házra. Olyan csend, hogy még a szinte azonnal elinduló halk pletykák is jól hallatszottak, miszerint: jó vásárt csinált ez a Szirmainé. Lecserélte öregedő férjét és a kis Alfrédnak inkább szerzett, ha nem is apát, de keresztapát. Ennél jobbat szerte a birodalomban senki se tudott volna!
Az utaztató megjegyzése:
Ferenc József országjárása során először 1857-ben látogatott el Miskolcra. Az újjáépített Miskolci Színház avatóünnepségén kívánt részt venni. A megyehatáron őt váró bandérium egyik tagja, gr. Szirmay István Tamás az izgalomtól gutaütést kapott és a helyszínen meghalt. A császár állítólag a protokolláris fogadás után a halálhírt személyesen mondta el Szirmabesenyőn a gróf feleségének. A néhány napos fiúkat, pedig keresztfiává fogadta. Egyébként a császár nem vett részt a színházavatón, szállásán maradt mondván, hogy kedves emberének halála napján nem képes színházba menni. Őt az avatón István főherceg képviselte. Másnap már el is utazott Egerbe. Szirmay Alfrédot ezentúl mindenki csak úgy hívta, hogy „a király fia”!