1937

Áldatlan miskolci kórházi állapotokról ír a fővárosi sajtó

Célkeresztben az ügyet felvető főispán

Miskolc, szeptember 18.

Dudujka Pál cikke

Kedden Borsod megye kisgyűlésének rendes havi ülésén vitéz Borbély-Maczky Emil főispán napirend előtt emlékezett meg az Erzsébet-kórház egyes osztályain általa tapasztalt lehetetlen állapotokról. Mint ismert, a kórház vidéki viszonylatban az ország legnagyobb forgalmú egészségügyi intézménye, amely bár csak 685 ággyal bír, évente 15 ezer beteget lát el. Szakemberektől kapott felvilágosítás szerint a kórház túlzsúfoltságának legfőbb oka Trianon, amely elszakította Kassát, így most a miskolci kórházba jönnek a betegek abból az országrészből ahonnan azelőtt a kassaiba mentek.

Borbély-Maczky Emil feleségét néhány héttel ezelőtt súlyos betegen szállították be az Erzsébet-kórház szanatóriumába, s a főispánt felesége betegsége tíz napon keresztül kötötte a kórházhoz. Ezen idő alatt alkalma nyílt közvetlen tudomást szerezni mindazokról a panaszokról, sérelmekről, amelyek az orvos, egészségügyi személyzet körében a kórházzal kapcsolatban felmerültek. Ezeket az adatokat tárta a kisgyűlés elé.

hnet.com image

Vitéz Borbély-Maczky Emil főspán elismeréssel nyilatkozott arról a munkáról, amit az orvosok és az ápolószemélyzet szűk létszám mellett szinte emberfeletti megerőltetéssel végez. A főispán kiemelte, a kórházban rettenetes nehéz körülmények között dolgoznak. Így például a 120 ágyas osztályt kezelő Molnár Gyula dr. főorvosnak, aki országos viszonylatban is kiváló szakember, mindössze egyetlen egy alorvosa van, aki kénytelen állandó szolgálatot teljesíteni úgy, hogy sohasem hagyhatja el az osztályt. Az is lehetetlen helyzet, hogy egy-egy ápolónő egyfolytában 36 órát álljon szolgálatban. A szülészeti osztályon elszomorító kép tárult eléje: – Három nő fekszik két egymás mellé tolt ágyon! Volt olyan beteg, akit a hordágyon hagytak, mert nem volt hely, ahová fektették volna. – mondotta. Kifogásolta, hogy a betegek egy része a szuterénban van elhelyezve, mint ahogy azt is, hogy tíz, húsz, harminc beteget kell olykor helyhiány miatt elküldeni a kórházból.

A főispán háláját fejezte ki az alispánnak azért az előrelátásért, mellyel a kórház mellett levő telket, az úgynevezett Vörösrákot, megvette a kórház számára. Arra kérte, hogy ezen a telken egy orr- és gégeosztályt állítsanak fel, mert jelenleg az a helyzet, hogy Vida Endre főorvosnak nincs osztálya, emiatt tömegesen kell elengedni a jelentkező betegeket.

molnár gyula dr.
Molnár Gyula dr.

– Mindenen lehet takarékoskodni, csak az egészségen nem. – hangsúlyozta, s azon véleményének adott hangot, hogy rendes gyógykezelést nem lehet úgy folytatni, ha megszabják, hogy csak ennyi meg ennyi élelmiszert, vattát, gyógyszert fogyaszthat a kórház. Nyomatékosan kérte az alispánt, hogy ha vannak tartalékai, igyekezzék a lehetőségek szerint a hiányok pótlására felhasználni, főképp az orr- és gégeosztály létesítése volna fontos, mert évente 3000 beteg jelentkezik ilyen betegségekkel. A főispán javasolta, hogy az Erzsébet-kórházban szaporítsák az alorvosok számát és jövedelmét, valamint az ápolónők számát. Vitéz Borbély-Maczky rámutatott arra, hogy tudomása szerint az Erzsébet-kórház az elmúlt esztendők során 250 ezer pengőt takarított meg, amelyet a betegellátás és a kórház fejlesztésére fordíthatnának. Válaszában Bónis Aladár alispán emlékeztetett, a vármegye már tíz hónapja határozatot hozott egy 175 ezer pengős kórházi beruházásról, a belügyminiszter jóváhagyás késedelme miatt azonban az e célra szánt tartalékolt pénzt nem használhatják fel.

A hozzászólások után a kisgyűlés a főispán indítványára felkérte a vármegye országgyűlési képviselőit és felházi tagjait arra, hogy a főispánnal együtt járjanak el a belügyminiszternél és kérjenek tőle sürgős intézkedést a kórházban uralkodó állapotok megjavítására.

Vitéz Borbély-Maczky főispán jóindulatú felszólalása nem várt hatást váltott ki, a fővárosi sajtón keresztül országos szenzációvá, sőt országos botránnyá fajult, annyira, hogy pénteken már azt írta az egyik tekintélyes fővárosi lap vezércikkében, hogy itt a vármegye kórházában úgy ápolják a betegeket, mint a kínaiak a harctér mögött saját sebesültjeiket.

Kétségkívül megállapítandó, hogy Miskolcon, illetőleg Borsod vármegyében kórházi probléma van. Erre maga a főispán hívta fel a figyelmet, azt azonban le kell szögezni, hogy a fővárosi sajtó csupán szenzációt dagaszt és nem hitelesen tájékoztat. Figyelemre méltó a helyi ellenzéki sajtó is, amely arra használja fel az alkalmat, hogy ismét támadásokat intézzen vitéz Borbély-Maczky Emil ellen. Kifogásolja, hogy a tíz éve vármegye élén álló főispán miért csak most fedezte fel ezen problémákat, de azt is, hogy miért nem tett időben lépéseket a belügyminiszternél, hogy a kórházi beruházások jóváhagyása ne késsen. A látszólag jogos kérdések mögött természetesen a főispán lejáratásának szándéka húzódik meg, s ahelyett, hogy pártolnák vitéz Borbély-Maczky erőfeszítéseit a kórházi állapotok megjavítása iránt, saját pártjuknak kívánnak politikai tőkét kovácsolni.

A magunk részéről bizonyosra vesszük, hogy a belügyminisztérium gyorsan fog határozni a vármegye tavaly novemberi határozatának jóváhagyását illetőleg és hogy azok az anomáliák, amelyek fennállnak, most már az országos szenzáció nyomán meg fognak szűnni. A főispán személyét hamis megvilágításba helyező, alaptalan és személyeskedő támadásoknak tehát végeredményben a vármegyei közegészségügyi helyzetére pozitív hatása lehet.