1950
Ahová az ellenség keze már megint betette a lábát
Jobboldali szociáldemokraták ármánykodásai a diósgyőri gépgyárban
Miskolc-Diósgyőr, április 20.
Peczérvölgyi Samu igen képzavaros cikke
Van baj csőstül! Ez van akkor, ha dolgozók félvállról veszik Rákosi elvtárs útmutatásait. Pedig, ha komolyan vennék, akkor igazán meg lehetne találni a befurakodott ellenség kezét és üstökön ragadni! És le lehetne leplezni a kártevőket. Nagy gond ez népidemokráciánknak és csak összefogással, a becsületes dolgozók zárt sorainak még szorosabbá tételével, teljes szívvel és arccal Rákosi elvtárs és a kommunista párt felé fordulva, a népek nagy és bölcs vezérének Sztálin generalisszimusznak arcképével lelkünkben tudjuk ezt megvalósítani. A jobboldali szociáldemokratákról beszélünk. Itt a termelésben mutatkozó lazaságok, fegyelem megbontása, a bércsalások, a sok selejt, a pazarlás mögött — Rákosi elvtárs útmutatását megfogadva — valóban meg kell keresni az ellenség kezét. Itt tetten érhető a jobboldali szociáldemokrata kártevők lábnyoma! Itt az ideje elvtársak, hogy lépjünk a reakció tyúkszemére és törjük el a bokáját! Munkásosztályunknak, dolgozó népünknek ezek a bitang ellenségei a legváltozatosabb módszereket alkalmazzák egészséges gazdasági fejlődésünk aláásására. Veszélyes ellenség ez! Veszélyes mindenek előtt azért, mert a termelés széles frontján támad, mert a munka termelékenységének emelkedését akarja csökkenteni. Valóban, ahol hibák mutatkoznak, ott mindjárt az ellenség árnyéka vetül gazdasági fejlődésünkre.
Nem egyszer hallottunk már eseteket a gépgyári üzemeknél, hogy nehezen megy a termelés, sok a selejt, nagy a lemaradás. Eddig az ok mindig az anyaghiányra terelődött, de sosem az ellenség kezét, lábát, árnyékát néztük meg benne. És hogy igen is, van ellenség – itt Diósgyőrben is – bizonyítják azoknak a szereldei dolgozóknak nyilatkozatai, kik között dolgoznak a jobboldali szociáldemokraták. Mészáros János, Liptai Béla, Kocsis István, Seres József, Prokai János, Bárka György elvtársak panaszkodtak lapunknak. A következőket mondták el nekünk: Nálunk a szereldében mutatkoznak termelésünk terén hiányosságok, aminek nem más az oka, mint az ellenség, a jobboldali szociáldemokraták tevékenysége. Ezek lazítják a munkafegyelmet, ezek a bérdemagógok, népünk legnagyobb ellenségei. Ilyenek például Bátori István festő, aki a múltkoriban nem fogadta el az egyik kocsinak a festését pirosra (annak a kocsinak, amelyet ünnepélyeken szoktak használni és Amerika jelzéssel van ellátva, jelképezve vele az elnyomást). Azt mondta, hogy azért nem festi le, mert nem akarja ezzel Amerikát kigúnyolni. Ez az ember a szociáldemokrata pártnak is a tagja volt, inkább jobb-, mint baloldali. A fasiszta rendszerben nagy nyilas volt, mint szónok szerepelt, beszédeket tartott, dicsőítette Hitler és Horthy rezsimjét. Ezen az emberen megmutatkozik a jobboldaliság, aki most a termelésen keresztül akarja népdemokráciánk fejlődését elgáncsolni. Továbbá beszélhetünk még ilyenekről, mint Szedlák József, Sztoli Károly, akik ugyancsak beépített emberei a reakciónak. Ezek azok az emberek, akik üzemi gyűlésen felülnek padjaikra, szót sem szólnak, mint akiket semmi nem érdekel. Persze hogy nem, amikor Szedlák maga a szocdem pártnak volt az elnöke. Vagy beszéljünk talán Zsitnyákról és Csiszárról, kik nyilasok voltak, mint legjobb katonái a régi rendszernek.
Most úgy dolgoznak, hogy hetenként legalább kétszer-háromszor túlórázzanak, ezzel is céljuk nem más, mint több ellenértéket kicsikarni népgazdaságunktól, mint amennyit megdolgoztak volna érte. De nemcsak egyszerű dolgozókról van szó, kik ellenségeivé váltak népünknek és a reakció, a régi rend híveinek malmára hajtják a vizet. Olyan főművezetőről is, mint Zitka János, aki a selejtekre azt mondotta: kellett nektek Sztahanov-mozgalom, ez csinálja a selejtet. Vagy Nagy László, Kozsariczki Béla, Kovács Pál, Baranyai Lajos, Szűcs János. Ezek az emberek is a legnagyobb demagógok, akik az üzem ellenséges hangulatát ugyancsak igyekeznek élesíteni.
Nézzünk mindnyájan körül portánkon, keressük meg az ellenség kezét, lábát, árnyékát, akik népünk, országunk romlását szeretnék újra. Ezek a példák még nagyobb éberségre serkentsenek bennünket. Adjon erőt nekünk ahhoz, mennyire is kell gyűlölni és harcolni az ellenség ellen, akik a népünket aljasul hátbatámadó, szabótáló banda. A békefront magyar bástyájának erősítéséért, a béke védelméért harcolunk, amikor lesújtunk az ilyen ellenségre, amikor küzdünk azért, hogy a jobboldali szociáldemokraták söpredékének még írmagja se maradjon üzemeinkben. Pedig nagyon úgy néz ki, hogy mi vagyunk a kevesebben!