Peczérvölgyi Samu eseménye

Miskolc-Bécs, december 31.

A Borsod-Miskolczi Est tegnapilap szeretné kibővíteni szolgáltatásait. Már teret adtunk és szerkesztettük is Sassy Attila Aiglon: Ópium-álmok című kiállítását, melyben a miskolci születésű művész munkásságába engedtünk betekintést és most egy filmet ajánlunk olvasóközönségünk figyelmébe. Az 1924-ben bemutatott Hugo Bettauer könyvéből készült, Hans Karl Bereslauer rendezte Die Stadt ohne Juden (A város zsidók nélkül) című filmet. Ez a disztópikus szatíra, mint egy látnok vetíti előre az akkor még utópiának tűnő, de néhány év múlva valósággá vált zsidóüldözéseket, deportálásokat, fizikai megsemmisítést. A film érdekessége, hogy a mozi forgatókönyvírója, az 1920-as évek Ausztriájának egyik legfelkapottabb és nőként úttörő filmforgatókönyvírója Jenbach (Jakobovits vagy Jacobowicz) Ida volt. A Borsod-Miskolczi Est olvasóinak ismerősen csenghet a Jenbach név, hiszen Ida testvéréről Jenbach Béláról, Kálmán Imre világhírű operettjének, a Csárdáskirálynőnek librettó írójáról már írtunk.

Jenbach Ida 1868-ban született Miskolcon. A Bécsi Konzervatóriumban tanult színészetet, 1888-ban Mannheimben volt az első fellépése, majd Bécsben, Münchenben, Salzburgban és Kronstadtban is színészkedett. A bécsi filmipar megalapításával Jenbach Idát a Wiener Kunstfilm vagy a Viennese Art Film dramaturgként alkalmazta. Ő lett Ausztria első női filmese. Jenbach első filmje a Der Geisel der Menschheit (Az emberiség túsza, 1918) volt. Majd a Der Schmuck der Herzogin (A hercegnő ékszerei, 1917) következett. Ezután közvetlenül Jenbach megírta a korszak kevés német nyelvű detektívfilmjének egyikét, a Frauenehre Women’s Honor (1918) című filmet, amelyet Georg Kundert rendezett.

Jenbach a legtöbb forgatókönyvet Hans Karl Breslauer és Max Neufeld osztrák rendezőknek írta. Jenbach Ida legismertebb filmje a most bemutatásra kerülő Die Stadt ohne Juden, amelyhez Hugo Bettauer antiszemitizmusról szóló népszerű szatirikus regényét adaptálta. Sajnos Hugo Bettauert később a nácik meggyilkolták, a film vetítését erőszakkal vagy bűzbomba-támadásokkal próbálták megakadályozni. Bár Jenbach Ida soha nem kapott elismerést munkáiért, mégis ő volt az osztrák rendezők klubjának egyetlen női tagja.

A kikeresztelkedett, református hitű, de zsidó származású forgatókönyvíró-, rendezőnő nem tudott 1933 után német filmben dolgozni. A zsidó és más „elfogadhatatlan” filmművészek német betiltásával, az Ausztriából származó filmimportot szabályozó faji törvényekkel, valamint az osztrák filmgyártás egyre nagyobb náci befolyásával Bécsben egy másodlagos „független” filmipar alakult. Ez olyan filmekből állt, amelyeket csehszlovák és magyar stúdiókban készítettek német emigránsok és osztrákok, akik nem dolgozhattak a náci Németországba exportált filmekben. Jenbach kiválóan alkalmas lett volna erre a nemzetközileg piacképes kortárs filmművészet összefogására, de rejtély, hogy miért vonult vissza. Jenbachot 1938-ban a német anschluss után eltíltották a munkavállalástól, 1941-ben pedig a minszki-i gettóba deportálták, amelyet 1943-ban felszámoltak, így vagy Minszkben, vagy a közeli megsemmisítő táborban halt meg. Haláláról és annak időpontjáról egyetlen feljegyzés sem maradt fenn.

Emlékezzünk ezzel a filmmel Jenbach Idára, a miskolci születésű alkotóra! (katt a képre)