1951

„A szXrást 500%-ban teljesítettem a kongresszus tiszteletére”

Miskolc, február 26.

Dudujka Pál cikke

A kommunista párt hosszú évek óta egyedülálló birtokosa a sajtónak, minden újság és rádió a Párt irányítása alatt működik. Ebből következően a csapból is az folyik, hogy dolgozó népünk teljes megszélességgel támogatja a Párt politikáját, s küzd, hogy hazánk a Szovjetunió baráti iránymutatása alapján hathatós lépéseket tegyen a szocializmushoz vezető úton. A sajtó egynyelvűsége azonban korántsem tükrözi mindenki álláspontját. A DIMÁVAG Gépgyár üzemeiben felfedezett falfirkák is ennek ellenkezőjéről tanúskodnak.

A kommunista sajtó propagandája dacára sokan vannak, akik nem tették magukévá a Párt álláspontját. A vicces, vagy kevésbé humoros – sőt, néhol indulatos – beszólások mind a gyárakban, mind a kocsmákban elő-előfordulnak. A nagydumások jobban a legjobb esetben csak néhány pofont kapnak a kiérkező rendőröktől, s nem viszik őket az ÁVH-hoz, hogy aztán hosszú hónapokra, évekre kerüljenek börtönbe, vagy kényszermunkatáborba.

Az elmúlt két hónapban egy-két „megmondóember” a DIMÁVAG Gépgyárban tette közszemlére véleményét, amelyet különböző ajtókra, falakra firkált fel nem épp irodalmi nyelven megfogalmazva. 1951. január 4-én a DIMÁVAG szerszámedző üzemének ajtaját egyikük a következő, humorosnak szánt, rímes szöveggel tisztelte meg:

– Kulák létemre ide jöttem szXrni, hogy az összes könyves kommunistáknak legyen mit falni.

firka
A munkások szeretik véleményüket a falakra firkálni!

Mások a nagypolitika dolgában érezték magukat illetékesnek és az amerikaiak mellett hitet téve szálltak be az „imperalista-kommunista” kommunikációs harcba:

– „Éljen Truman, dögöljön Rákosi, mert kolhozt akar az országban, elvették az arcképes igazolványt, meg a karácsonyi segélyt.”

– „Boldog új évet kívánok Trumannak, Rákosinak döglést, mert kibXszik a néppel, jót senkinek sem fog kívánni.”

Voltak persze sommásabb vélemények is, szerzőjük minden bizonnyal a politikai patkó túloldalához tartozó szélsőjobboldali eszmék híve, változatlanul. 1951 februárjában a vasszerkezeti üzem vécéjének ajtajára az illető a következőket véste fel: „Vesszen Sztálin”, „Heil Hitler”, „Éljenek a nyilasok”.

Véleményével részben egyetértett az az ismeretlen is, aki ítéletét a következőképp összegezte: „Halál Rákosira, vesszen Sztálin.”

kongresszus

A sok-sok agresszív véleménynyilvánítás mellett azonban hadd osszuk meg utolsóként a számunkra legkedvesebbet is, amely a sztahanovista munkaversenyre reagálva ugyancsak keresetlen módon, de mégis humorosan tette közzé álláspontját, hencegve egyúttal teljesítményével is:

– „A szXrást 500%-ban teljesítettem a kongresszus tiszteletére”.