1946

A miskolci pártok határozata a bántó és gyanúsító megnyilvánulások kiküszöböléséről

Miskolc, június 14.

Dudujka Pál cikke

A miskolci polgári pártok közös határozattal döntöttek arról, hogy a demokrácia jegyében változtatnak a közbeszéd minőségén és megszüntetik az egymást ellehetetlenítő, sokszor útszéli hangvételű, egymás lejáratását célzó politikai propagandát.

A háború óta egymást követik a politikai botrányok országosan és helyben is. Miskolcon se szeri, se száma a politikai ellenfeleket lejárató cikkeknek és politikai beszédeknek. A demokrácia megerősítésének jegyében vádolják egymást a politikusok fasiszta múlttal, vagy diktatórikus törekvésekkel. A vádaskodások rengeteg ártatlan ember letartóztatásához, internálásához, vagy népbíróság elé citálásához vezettek, s a folyamat jelenleg is tart. Elsősorban az ország legnépszerűbb pártja a Kisgazdapárt és a kommunista párt között megy a politikai adok-kapok. Alig egy hónapja a kommunista sajtó a Páter Kiss Szaléz nevével fémjelzett állítólagos fegyveres összeesküvés ürügyén követelte a Kisgazdapárt megtisztítását a párt „reakciós és fasiszta” tagjaitól, név szerint említve több nemzetgyűlési képviselőit, köztük Szabó József középiskolai tanárt és Rácz Gábor ügyvédet. A gyűlölködő közbeszédet azonban – papíron – most már mindegyik párt megelégelte, s közös fellépéssel kívánják azt felszámolni.

1946. június 13-án a Független Kisgazdapárt, a Magyar Kommunista Párt, a Szociáldemokrata Párt, a Nemzeti Parasztpárt és a Polgári Demokrata Párt képviselői ültek össze a miskolci Nemzeti Bizottság elnökségével. A tanácskozáson – amelyen megjelent Oszip István kommunista főispán is – mélyreható vita folyt arról, hogy a Függetlenségi Front koalíciójában egyesült öt párt milyen eszközökkel tudja szolgálni a demokrácia ügyét. A pártok képviselői egyöntetűen megállapították, hogy a pártok között súlyos súrlódások fordultak elő, amelyek különösen a falusi népgyűlési beszédekben és a sajtóban éleződtek ki. Örömteli fejleményként azonban abban sem volt vita köztük, hogy a pártpolitikai csatározások során ezen bántó megnyilvánulásokat mellőzni kell.

Közös közleményük szerint a „a kölcsönös megértés és jóakarat elvi síkján” mozgó értekezlet „igen üdvös és hatásos határozatokat” eredményezett. A pártok vezetői megegyeztek abban, hogy egymással szemben fenntartják az tárgyilagos kritika jogát, de kötelezték magukat arra, hogy az nem fajulhat el. Az együttműködést három pontban összegezték:

pártok
  1. Sajtójukban tartózkodnak személyt, pártokat bántóan gyanúsító közlemények megjelentetésétől és minden igazságtalan, éles támadástól.
  2. A pártvezetőségek kölcsönösen utasítást adnak népgyűlési szónokainak, hogy egymást bántó és sértő megnyilatkozásoktól tartózkodjanak. Olyan megnyilatkozás is történt, hogy szükség esetén kizárják azokat az elemeket, amelyek a megállapodással szembe helyezkednek.
  3. Hogy az ezután előadódó panaszok kapcsán felhatalmazzák a miskolci és Borsod vármegyei Nemzeti Bizottság elnökségét a panaszok megvizsgálására és azoknak a pártok közötti elintézésére.

A három pontos megállapodást egyesek óriási jelentőségűnek vélik és úgy vélik, hogy ezután a pártok közötti súrlódások és feszültség lényegesen csökkenhetnek, a demokrácia megerősödését eredményezve. Sokan azonban kételkednek abban, hogy a megegyezés érdemi hatással lehetne a miskolci közbeszédre és arra emlékeztetnek, hogy nem elegendő az, ha a pártok a nyílt agitáció és propaganda során visszafogják magukat, de a kommunisták által „ihletett” rendőrállami intézkedések azonnali beszüntetése is feltétele volna a demokrácia megerősítésének.

Az utaztató megjegyzése:

A megegyezés érdemi hatást nem gyakorolt a miskolci közbeszédre, az egymást gyalázó politikai kommunikáció csupán a pártok felszámolásával szűnt meg – nem épp a demokrácia megerősödését eredményezve.